<P class="MsoNormal">Amerikai gazdaság: jó és rossz jelek közt ingadozva

Hatalmas ugrás a termelésben, csökkenő vásárlási kedv és növekvő megtakarítások. Amerikában ellentmondásos képet mutatnak a legfontosabb mutatók, a fellendülésbe vetett hit pedig még mindig eléggé bizonytalan. Mind a lakosság, mind a vállalatok vezetői óvatosak, a mindenható Fed-elnök, Alan Greenspan pedig szokása szerint kivár: a bűvös fegyver bevetését - a régen látott mélységben ülő kamatláb emelését - nem akarja elkapkodni. Mindenki a következő negyedév adataira vár: vajon folytatódik a gyors gazdasági növekedés, vagy ismét lelassul a világgazdaság motorja, azaz az Egyesült Államok.

Bár a múlt heti adatok szerint az amerikai gazdaság kiugróan magas növekedést produkált 2002 első negyedévében, a következő napokban mégis feltűnően nagy volt a visszaesés a nemzetközi tőzsdéken, s a dollár is jócskán gyengült. A tőkepiacok bizalmatlan hangulata jól tükrözi a befektetők növekvő pesszimizmusát. A meglepőnek tűnő jelenség mögött elemzők szerint az áll, hogy a technológiai boom időszaka óta nem látott, 5,8 százalékos GDP-növekedés lehet a kilábalására utaló jel is, ám bizonyos feltételek mellett akár az ellenkezőjét is jelentheti. Főként, hogy bizonyos makroadatok éppen nem a gyors feltámadást valószínűsítik.

Bárhogy legyen is, egy biztos: a jelek nem egyértelműek. Az amerikai GDP több mint 70 százalékát adó lakossági fogyasztás például, amely a szeptemberi terrortámadás sokkja után kihúzta az USA-t a gödörből, a tavaly év végi 6,1 százalékos növekedés után az elmúlt negyedévben csupán 3,5 százalékos bővülést produkált. Az elmúlt három hónapban ráadásul csökkenő volt a fogyasztás dinamikája: a január havi 0,6 százalék után márciusban mindössze 0,4 százalékkal nőttek a lakosság fogyasztási kiadásai. Különösen szembetűnő ugyanakkor a megtakarítási hajlandóság megugrása. Míg szeptemberben még csupán a rendelkezésre álló jövedelmük 0,1 százalékát tették félre az amerikaiak, addig ez az arány decemberre 0,6, januárra 2, márciusra pedig 2,2 százalékra emelkedett. Ez viszont azt jelenti: a polgár egyelőre nem akar többet költeni.

Mindennek persze megvan a maga negatív következménye. Szeptember 11-e után az alacsony kamatok kínálta lehetőséggel a legtöbb ember élt Amerikában, a lakosság lelkesen vásárolt ajándékot, autót és házakat. A vállalatok kiárusították raktárkészleteiket, majd kivárhattak, hiszen a készleteiket élték fel, és nem kellett új beruházásokkal bizonytalan megtérülésű akciókba kezdeniük. Az év végi hajrá után a vállalatok ugyanakkor a gyors kilábalásra spekulálva a termelés felfuttatását választották (ez magyarázza a dinamikus GDP-bővülést), ami viszont jelenleg nem találkozik a tavaly kiköltekezett lakosság mai vásárlási kedvével. Vagyis a vállalatok túldimenzionálták a fogyasztók vásárlási kedvét, ezért a következő negyedévben visszafoghatják magukat - ez viszont akár a kérészéletű növekedés végét jelentheti.

Az optimisták és a pesszimisták mindenesetre egyaránt a következő negyedév adataira várnak, az utóbbiak szerint ugyanis az utóbbi évtizedek összesen hét recessziójából ötször alakult úgy, hogy a visszaesés közben kissé megfordult a trend, de az egyszeri emelkedés nem lett tartós, utána elég gyorsan újabb zuhanás következett.

Az amerikai reálgazdaság felemás tendenciái, ellentmondásos jelzései a pénz- és tőkepiacokat is alaposan megviselik. A dollár például hosszú évek után először kezdett tartósabb mélyrepülésbe: az év eleje óta tartó lejtmenet eredményeképpen a zöldhasú jelenleg 3 százalékkal ér kevesebbet a külkereskedelmi valutakosárral (a külkereskedelmi partnerek valutáinak súlyozott átlagával) szemben, mint januárban. A szeptember 11-ét persze senki sem feledi, ám az akkori drasztikus esés impulzus jellegű volt (a dollár hamarosan visszakúszott kiinduló állapotába), szemben a mostani árfolyam-erózióval.

Ami elemzők egyöntetű vélekedése szerint bizony fundamentális jellegű, hiszen a hátterében tényekre épülő piaci folyamatok állnak, nem pedig befektetői pszichológia. Szakértők szerint elsősorban is a befektetési lehetőségek romlásáról (konkrétan az amerikai vállalatok profittermelő képességének gyengüléséről) van szó, ami jelentősen visszaveti a beáramló tőke mennyiségét. Ez viszont nem csupán az amerikai folyó fizetési mérleg hiányának felduzzadását eredményezi (idén a GDP 4 százalékára rúgó deficitet várnak), de természetszerűleg rányomja bélyegét a dollárra is.

A fundamentális dollárgyengülés elméletének persze vannak ellenzői is, akik azzal érvelnek, hogy csak spekulatív jellegű folyamatokról van szó, ám az elemzők többsége immáron egyetért abban, hogy a háttérben hosszabb távú, mélyebb tendenciák húzódnak meg. David Bloom, a HSBC londoni elemzője szerint ezt támasztják alá a konkrét adatok is: a januári 9,5 milliárd dolláros tőkebeáramlás nem csupán a korábban megszokottól, de a szeptemberi - igencsak gyenge - 17,8 milliárd dolláros értéktől is jelentősen elmarad. Bloom egyébként úgy véli, hogy a dollár jelenlegi árfolyamának fenntartásához napi mintegy 1,5 milliárdos tőkebeáramlásra lenne szükség.

Némileg árnyalja ugyanakkor a képet, hogy a dollár erősödére is megvan a lehetőség. Amennyiben a jegybank szerepét betöltő FED emelné a kamatokat, az amerikai kötvények újra vonzóvá válhatnának, ami viszont a magasabb hozam miatt ismét feléjük terelné az utóbbi időben elfordult befektetőket. Ennek viszont az lenne a következménye, hogy a dollár erősödne.

A hétfői mélypont után javított egy kicsit a dollár

Kedden végre fordított a dollár: többnapos gyengülés után erősödött az euróval és a jennel szemben. Az amerikai valuta a jenhez képest három és fél havi, a jennel szemben pedig másfél havi mély gödörből mászott ki. Ehhez a vártnál kisebb mértékben csökkenő fogyasztói bizalmi indextől és az amerikai részvénypiacok ezt követő keddi felfutásából merített energiát. A dollár további sorsát illetően a piacok kulcsfontosságúnak tekintik az amerikai pénzügyminiszter beszédét, a szenátusi bizottság előtti felszólalását. A beszéd tartalmából az amerikai "erős dollár" politikával kapcsolatos útmutatásokat próbálnak majd kiszűrni. Londonban szerdán délelőtt a dollár 0,9005 volt az euróval szemben, fél centtel erősebb hétfői három és fél havi mélypontjánál. A jennel szemben egy teljes pontot szerzett a hétfői másfél havi mélyponthoz képest, és 128,44-on állt.

Molnár Sándor, Rajczy Gábor

(Magyar Hírlap)

Korábban:

Az amerikai GDP 5,8 százalékkal nőtt
(2002. április 26.)

A második negyedévben lassulhat az amerikai növekedés
(2002. március 28.)

Páratlan fogyasztói optimizmus Amerikában
(2002. márcus 26.)