Topmenedzseri fizetések: realitásvesztés

Bár cégük esetleg romokban hever, ők mégis százmilliókat keresnek. Az amerikai topmenedzserek fizetései mintha függetlenné váltak volna saját és cégük teljesítményétől. Ám a magyar felső vezetők átlagosan 10-17 milliósra becsült évi jövedelme sem feltétlenül függ össze a vállalati eredményekkel. Nálunk ráadásul homály fedi a jövedelmeket, pedig néhány hazai topmenedzser havonta keres 10-12 millió (!!) forintot. Hogy kik, azt nem tudni - az Egyesült Államokban megszokott nyíltság Magyarországon ismeretlen.

Joseph Nacchio, a Qwest távközlési társaság vezére 101,9 millió dollárt (26,7 milliárd forintot) keresett tavaly. Maga az összeg önmagában nem is keltett volna felzúdulást, ha a cég nem történelmének legrosszabb évét zárja. Ám a Qwest tavalyi éve katasztrofálisra sikeredett. Egy részvényre jutó eredménye (EPS) az 1999-es 1,54, illetve a 2000-es 0,06 dolláros nyereségről tavaly 2,42 dolláros veszteségbe fordult át, az adósságállomány 27 milliárd dollárra emelkedett, a Qwest részvényeinek árfolyama pedig a 2001 eleji 45 dollárról 5 dollár alá zuhant.

Nacchio fizetése persze nem elszigetelt jelenség az Egyesült Államokban, sőt akár tendenciózusnak is tekinthető - állapítja meg kommentárjában a New York Times. Úgy tűnik ugyanis - véli a neves lap -, hogy a topmenedzseri fizetések mára jelentős mértékben függetlenedtek a vállalati teljesítménytől. Példákat bőséggel lehet találni.

Larry Ellison, az Oracle ura a Business Week napokban kiadott listája szerint tavaly például 706,1 millió (!) dollárt keresett, pontosan 631 millióval többet, mint 2000-ben.

A topmenedzseri fizetések jelentős részét adó részvényopciók időben "egyenetlen" beváltása persze bonyolítja a helyzetet, ám az Oracle tavalyi teljesítményének tükrében Ellison fizetése legalábbis elgondolkodtató: a szoftvercég egy részvényre jutó nyeresége 2001-ben 46 centre csökkent a megelőző év 1,11 dollárja után, részvényárfolyama pedig a tavaly januári 30 dollárról mára 9 dollárra esett.

Ugyancsak a kirívó példák közé sorolható Jozef Strauss, az optikaikábel-gyártó JDS Uniphase vezérének fizetése: Strauss a Business Week tanúsága szerint tavaly 150,8 millió dollárt keresett; 2000-ben még "mindössze" 24,92 milliót. Neki tehát jó ment, nem úgy vállalatának, amely közben a totális csőd szélére sodródott: 2001 első három hónapjában 41,85 milliárd (!) dolláros veszteséget kényszerült elkönyvelni, eladásai egy év alatt a negyedükre estek, részvényárfolyama pedig a 2000. júliusi 135 dollárról mostanra 4 dollárra zuhant.

Mindennek tükrében nem érdemes azon a befektetői "forradalmon" csodálkozni, amely szemünk előtt bontakozik ki Amerikában. Egyre több kis-, illetve intézményi befektető lép be a vezető menedzserektől önmérsékletet kívánók táborába: a közgyűléseken a részvényesek hangja egyre élesebb. A jelentős nyomást a topmenedzserek egyre nagyobb része "önkéntes" fizetésmegvonással, prémiumcsökkentéssel próbálja megelőzni.

Szakértők ugyanakkor úgy vélik, a sajátos "javadalmazási diszfunkcionalitás" az eddigi rendszer átgondolásának szükségességét is felveti. Hiába ugyanis a formálisan teljesítményfüggő opciórendszer (a New York Times szerint a topmenedzseri fizetések 80 százalékát ma az opciók teszik ki), ha az nem képes valóban összehangolni a menedzseri és a vállalati teljesítményt, akkor bizony értelmetlen és kontraproduktív. A kritizálók kritizálói ugyanakkor úgy gondolják, hogy az elmúlt két év alapján nem szabadna messzemenő következtetéseket levonni, az ugyanis a technológiai lufi kipukkadásának, azaz egy atipikus helyzetnek az időszaka volt.

A magyar felső vezetők javadalmazása mindig is csak részben függött össze a vállalat teljesítményével - fejti ki Lipcsei András, a Pendl & Piswanger Vezetői Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. A topmenedzserek alapfizetését akkor sem szokás csökkenteni, ha a vállalat rosszul teljesít. Ilyen esetekben inkább kirúgják az illetőt, és keresnek helyette valaki mást. Lipcsei András még azt is megkockáztatja: minél rosszabbul megy egy vállalatnak, annál jobban dagad a felső vezetők zsebe. A dolog sajátos logikája az, hogy az átcsábított topmenedzser többet fog keresni, mint sikertelen elődje, hiszen neki a válságkezelés sokkal nehezebb feladatával kell megbirkóznia - oldja fel a látszólagos ellentmondást a fejvadász.

A Magyarországon átlagosnak tekinthető évi 10-17 millió forintos topmenedzseri alapfizetések így inkább csak nőnek, ráadásul a szakemberek szerint mindig gyorsabb ütemben, mint a ranglétra alacsonyabb fokain - derül ki a Hewitt Inside Consulting Kft. évente elvégzett, átfogó jövedelemfelméréséből. Lipcsei András szerint a több mint ezer főt foglalkoztató nagyvállalatok topmenedzsereinél már nem ritka a 25-28 millió forintos átlagos évi jövedelem sem. A fejvadászok azonban ennél mesésebb jövedelmekkel is találkoznak: néhány hazai topmenedzser havonta tesz zsebre 10-12 millió forintot. A konkrét neveket nem érdemes firtatni, az Amerikában megszokott nyíltság nálunk ismeretlen. (A több mint busás jövedelmeket rendszerint nem is veszik számba a felméréseknél, mivel túlságosan felfelé "húznák" az átlagot.)

Mindenesetre a topmenedzserek sem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon, hiszen jövedelmüknek egy tekintélyes hányada mégiscsak függ a vállalat teljesítményétől. Ha a cégnek roszszul áll a szénája, akkor a vezetők jelentős summától eshetnek el, hiszen az olyan teljesítménytől függő juttatások, mint például a bónusz és a prémium a magyar topmenedzseri jövedelmeknek átlagosan 20-25 százalékát teszik ki. Vannak azonban olyan ágazatok is - például a bankszektor -, ahol az ilyen jellegű "mellékjövedelmek" lényegesen nagyobb arányt képviselnek, akár az alapfizetés többszörösét is.

(Magyar Hírlap)

Korábban:

Mennyit keresnek a német cégvezetők?
(2001. július 23.)

Napi egymilló forintot is meghaladta a rekordfizetés
(2002. május 23.)

A brit felsővezetők legszívesebben golfoznak szabadidejükben
(2001. július 11.)

Súlyos árat fizetnek a hazai felsővezetők a nyugati bérszínvonalért
(2001. június 27.)