Meddig döcög Európa óriásgazdasága?

Lelassult növekedés, négymillió munkanélküli, magas adók, távoli reformok - így fest ma Európa motorja. A választásra készülődő németek az egyesítés óta nagyjából ugyanazokkal a gondokkal küszködnek, csak korábban nem sújtotta őket a globális recesszió.

Nem teljesült Schröder kancellár, még jelöltként tett 1998-as ígérete. A választási kampányban a szociáldemokrata párt (SPD) azzal a jövőképpel (is) vert rá a négy cikluson keresztül regnáló kereszténydemokrata-szabaddemokrata koalícióra, hogy mélyreható reformokkal újítja meg a német gazdaságot, és 3,5 millióra szorítja le a munkanélküliséget.

A júliusi adatok szerint Európa legnagyobb gazdaságában 4,04 millióan voltak állás nélkül. A 9,7 százalékos ráta 93 ezer fővel magasabb az előző hónapinál, és 250 ezerrel több, mint egy évvel korábban - áll a Szövetségi Munkaügyi Hivatal legújabb jelentésében. A pénzügyminisztérium számai sem adnak okot a derűlátásra: a várt egy helyett 3,2 százalékkal csökkent a német feldolgozóiparnak adott megrendelések száma. A fő ok pedig a külföld csökkenő érdektelensége, a német vállalatoktól hét százalékkal kevesebb árut rendeltek meg májushoz képest.

Az októberi választások előtt ezek az adatok különösen rosszul jönnek a Schröder vezette SPD-nek, ráadásul az üzleti és fogyasztói bizalom is a mélyponton van. A Reuters által a héten megkérdezett európai pénzügyi vezetők sokkal inkább a konzervatív kancellárjelöltet, Edmund Stoibert, a bajor miniszterelnököt látnák szívesen a szövetségi kormány élén. A válaszadók szerint az eurónak és a német tőzsdének Stoiber személye tenne jobbat.

A gazdaság lassú növekedése (tavaly 0,6, idén talán 0,75 százalékkal nő a teljesítmény) pedig nem kifejezetten Schröderen múlt: általános a recesszió, a német export legnagyobb célországa, az Egyesült Államok sem állt még a talpára, márpedig akkor a németek sem fognak. Sajátos módon épp a szocdemek kezdték átalakítani a német gazdaságot, a hosszabb folyamatok hatására persze még várni kell.

Az előző kurzus (Helmut Kohl 17 évig volt kancellár) idején egyesült Kelet-, és Nyugat-Németország, a hirtelen jött 17 millió fogyasztó hatalmas új piacot jelentett a német vállalatoknak, a politikusok pedig az egyesítésre koncentráltak, és nem kezdtek bele a szükséges reformokba. Ezt pedig igen rosszul tették, mivel a 90-es években a lassú növekedés magas munkanélküliséggel párosult, az egyesítés pedig hatalmas terhet rótt a német költségvetésre. A finanszírozást adóemeléssel oldották meg, aminek a következménye az lett, hogy a német cégek nemcsak termelni nem akartak otthon, de beruházni sem. A megmaradó cégek leépítéssel takarították meg a magas adó- és társadalombiztosítási járulékokat, tovább növelve a munkanélküliséget.

A kormány 2000-ben szánta rá magát mélyrehatóbb reformokra, ekkor indult be a 10 éves adóreform és a nyugdíjrendszer megváltoztatása. Az adóreform, amely többek között felezi a társasági adót, természetesen csökkenti a cégek költségeit, így nemsokára nem Németország lesz a legdrágább vállalati telephely. Ennek hatása idén még nem érezhető - és mint Rácz Margit, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa egy idei tanulmányában is rámutat -, ráadásul a választási harcban tett ígéretét is megtartotta a kormány. 2001-ben hosszú évek után ismét jobban nőttek a bérek, viszont a fizetések a termelékenységet meghaladóan nőttek, tovább rontva a német vállalatok helyzetét a globális versenyben.

Elhalasztott reformok, a keleti tartományok még most is eurótízmilliárdokra rúgó támogatása, az európai és amerikai gazdaságok gyengélkedése egyszerre sújtja az Európa GDP-jének 10 százalékát adó német gazdaságot. Ezen egy új kormány sem tud gyökeresen változtatni - hiába Stoiber hazája, Bajorország átlagon felüli gazdagsága. A patinás DIW kutatóintézet szerint a német költségvetés hiánya idén elérheti az EU által maximumként megszabott 3 százalékot. Egy parlamenti bizottság pedig épp most készül egy 150 milliárd eurós programmal felrázni a 18 százalékos munkanélküliséggel sújtott ex-NDK-s területeket.

Rajczy Gábor

(Magyar Hírlap)

Korábban:

Közel 10 százalékos munkanélküliség Németországban
(2002. augusztus 7.)