Az iraki számla 80 milliárd dollár is lehet

George W. Bush és Dick Cheney alelnök folyamatosan keresi az okokat az Amerikai Egyesült Államok Irak elleni újabb háborújához. Politikai és biztonsági érveket persze sokat fel lehet sorolni, egy azonban biztos: a világgazdaságnak egy háborús konfliktus most egyáltalán nem hiányzik. Az olajárnak meglehetősen nagy hatása van az inflációra és a növekedésre - egy újabb tőzsdei bukás pedig még annyira sem jönne jól manapság.

Ki ne emlékezne Irak 1990-es kuvaiti inváziójára és az azt követő amerikai válaszcsapásra, amely egy időre megzabolázta a komoly regionális veszélyforrást jelentő Irakot? A recesszió rémképe is élénken él az emlékezetekben - többek között a gazdaság visszaesése miatt vesztette el idősebb George Bush az 1992-es elnökválasztást. Az új terroristaellenes szemlélet és Szaddám Huszein ellenséges hozzáállása az ENSZ fegyverzetellenőreinek iraki munkája most egy új konfliktushoz vezethetnek. A küszöbön álló háborúról mostanában Bush elnök és Cheney alelnök is gyakran beszél, közelegnek a választások, és állítólag most sikerülne megszabadítani a világtól Huszeint, aki folyamatos fenyegetést jelent a szabad világra.

A helyzet azonban ma nem mindenben hasonlít az 1990-es állapothoz. Ma sem Amerika közel-keleti szövetségeseinek, sem az európaiaknak nem akaródzik hadba vonulni Irak ellen. Mi több, a máig folyó afganisztáni katonai akciókkal ellentétben nem is fizetnék a szárazföldi hadműveletek milliárdos számláját. Míg ugyanis a tizenegy éve történt Sivatagi Vihar 60 milliárd (akkori) dollárjába került a szövetségeseknek, az USA ebből hétmilliárdot vállalt magára. A számla legnagyobb részét az Iraktól tartó Szaúd-Arábia (16 milliárd), a megtámadott Kuvait (16 milliárd), az Egyesült Arab Emírségek (4 milliárd), a katonai közreműködést dollárban megváltó Japán (10 milliárd), Németország (6 milliárd) és Dél-Korea (1 milliárd) állta. Mindez együttesen 53 milliárd dollárt tesz ki.

Ma folyó áron 80 milliárd dollárba kerülne több százezer katona Irakba küldése. Ezt az irdatlan summát - amely egyébként a felemelt amerikai hadiköltségvetés mindössze 20 százaléka -, egyedül az USA-nak kell(ene) kifizetnie. Márpedig ekkora érvágást az amerikai költségvetés nemigen viselne el mostanság következmények nélkül. A jelenlegi, szeptember 30-ig tartó 2002-es fiskális év hiánya a kongresszus költségvetési bizottságának előrejelzése szerint ugyanis meg fogja haladni a 157 milliárd dollárt, jövőre pedig 145 milliárdos deficitre számítanak. S bár igaz ugyan, hogy ezek a számok az amerikai gazdaság teljesítőképességének tükrében nem olyan vészesek, a "nagy terv", azaz a hosszú távon szufficites költségvetés (amiből a növekvő szociális kiadásokat kellene fedezni) megvalósítása hónapról hónapra távolabb látszik kerülni. Tavaly például még 5,6 trillió (ezer billió) dolláros költségvetési többletet jósoltak a 2003-2012-es periódusra; ma a becslések 1 trillió körül ingadoznak, az első szufficites évet ráadásul csak 2006-ra teszik.

Ez pedig csak az amerikai költségvetés - a háború gazdasági következményei ennél kissé messzebbre mennek. A legelső veszélyforrás a jelenleg hordónként 26-28 dollár körül ingadozó olajár, ami egyébként a nagy kitermelő-szövetség, az OPEC által megadott érték felső határa. Egy háború esetén az olajár egyből csillagászati magasságba emelkedne - ez a 40 dollár fölötti szintet jelenti -, majd visszaesne, de az infláció és a gazdasági növekedés lassulása elkerülhetetlen. Az ár nem maradhat sokáig túl magas, mert hatalmas tartalékok állnak rendelkezésre, és az olajtermelők egyből növelnék az általuk piacra dobott mennyiséget. A fő probléma nem is az iraki kitermelés eltűnése. Az arab országban ma legfeljebb napi 150 ezer hordónyi fekete aranyat hoznak a felszínre, ami a világtermelés alig egytized százaléka.

Gond akkor lesz, ha az egyelőre szövetséges OPEC-termelők kiszámíthatatlanná válnak. Csak az arab OPEC-tagok ugyanis az össztermelés 30 százalékáért felelősek. Őket pedig nehéz az orosz vagy a mexikói olajszivattyúk túlóráztatásával ellensúlyozni. A piac pedig vár valamit: idén az olaj 60 százalékkal drágult - 3,5 százalékkal pedig akkor, amikor Dick Cheney alelnök arról biztosította az amerikaiakat, hogy a veszélyt jelentő Irakot mindenképpen meg fogják támadni. A nyolcvanas évek végéig túlnyomórészt szaúdi és kuvaiti behozatal mára sokszínűvé lett: a latin-amerikai termelők mellett az USA Nigériától és a Kaszpi-tenger termelőitől is vásárol olajat, és nem véletlenül van napirenden az alaszkai, ma még nagyrészt természetvédelmi terület "ipari átsorolása". Más kérdés, hogy a környezetvédők emiatt heves és meg-megújuló támadásokat intéznek a Bush-kormányzat irányába.

Az amerikai stratégiai tartalékok 600 millió hordót jelentenek, ami a szövetségesek jóvoltából további 600 millióval egészülnek ki. Ez 40 napi termelése az Öböl-menti arab államoknak. Így a minden rossz eshetőségre gondoló elemzők utolsó, elméleti kérdése, hogy meddig tarthat egy esetleges Irak-ellenes háború.

A Dow Jones mutató nagy zuhanásai:

Esemény	Dátum (teljes tőzsdei reakció)	Esés mértéke
Pénzügyi pánik '87	1987.10.2 - 10.19.	- 34,2 %
Olajsokk '73	1973.10.17 - 12.05.	- 18,5 %
Nixon lemond	1974.8.08 - 8.09.	- 17,6 %
Német invázió Franciaország ellen	1940.5.10 - 6.22.	- 17,1 %
Szeptember 11	2001.9.11. - 9.21.	- 14,3 %
Irak lerohanja Kuvaitot	1990.8.02. - 8.23.	- 13,3 %
Ázsiai pénzügyi válság	1997.10.07 - 10.27.	- 12,4 %

Forrás: Van Kampen Funds Inc.

(Magyar Hírlap)

Korábban:

Háborús veszély hajtja fel az olajárat
(2002. augusztus 28.)