Akár jogi következményekkel is járhat Ron Sommer, a Deutsche Telekom (DT) egykori teljhatalmú vezérének július közepi lemondása. Ám nem magára Sommerre, hanem Gerhard Schröder német kancellárra, illetve Hans Eichel pénzügyminiszterre nézve. A kását persze nem eszik olyan forrón, a vasárnapi választásokra készülő kancellárt minden bizonnyal nem fenyegeti igazi veszély - az ügy ugyanakkor sokakat elgondolkodtathat. Elsősorban is a politikai elit közpénzekhez fűződő viszonyával kapcsolatban.
Az ügy azután pattant ki, hogy Schröder és Eichel ellen a berlini Mock & Partner ügyvédi iroda - egy közelebbről meg nem nevezett ügyfele nevében - bírósági keresetet nyújtott be pénteken. A vádirat a Der Spiegel magazin online kiadása szerint nem kevesebbet állít, minthogy távozása fejében a DT-vezér horribilis végkielégítést kapott a cég igazgatóságától. Állítólag - a kereset a Der Spiegel információi szerint nem jelöl meg forrásokat - Sommer több mint 65 millió eurót kap, amit egy öt évre szóló, árfolyamtól függően 150-375 millió (!) euró értékű részvényopció is kiegészít. Érdemes megjegyezni, hogy Sommer regnálása alatt bár a DT jelentős növekedést mutatott fel, a topmenedzser stratégiája végül kisbefektetők millióit fosztotta meg pénzétől.
Hogy Schröder és Eichel hogy kerül a képbe? Egyszerű: a két szociáldemokrata politikus a német állam 43 százalékos DT-tulajdona révén - mint az állam képviselője - a távközlési óriás nagy részvényese. A Mock & Partner keresete szerint ezért igenis meg kellett volna akadályozniuk, hogy a DT-t válságba taszító Sommer ilyen elképesztő nagy végkielégítésben részesülhessen. Különösen, hogy a pénz részben állami, vagyis tulajdonképpen az állampolgároké. A homályban maradó megbízó ugyanakkor ennél is tovább megy, úgy véli, Sommer végkielégítése a vonatkozó részvénytörvényt is sérti, a DT-vezérnek ugyanis csak akkor járna "búcsúpénz", ha "szabálytalan" módon váltanák le. A cégvezér azonban önként mondott le.
Magyarországon ennyire hatékonyan még nem működik a közpénzek feletti "társadalmi ellenőrzés" és a tulajdonvesztés minimalizálása. Nem volt precedens még arra, hogy kisrészvényesek beperelték volna az állami többségi tulajdonost arra hivatkozva, hogy nem kellő gondossággal járt el az általa vezetett és tulajdonolt vállalat esetében. Elvileg meglenne a jogalap: a gazdasági törvény két idevágó rendelkezése szerint mind az igazgatóság, mind a tulajdonos a társaság elsődleges érdekei szerint köteles eljárni - márpedig egy veszteséges állami cég felsővezetőjének komoly aránytalanság, ha tizennyolc évi átlagfizetést kap végkielégítés gyanánt, pláne, ha csak másfél évet húzott le a vállalatnál. Ám a száz százalékban állami tulajdonú vasúttársaságnál a "végső tulajdonos" állampolgárnak nincs lehetősége beavatkozni vagy a felelősséget keresni, egy általa nehezményezett döntés esetén. Kolláth György alkotmányjogász szerint az állampolgárnak van köze az állami tulajdonhoz, ám annak működtetéséhez vajmi kevés. Ebben az esetben az állampolgár a politikusaitól kérheti számon a szemét szúró ügyet, ám perelni az államot ezért nem tudja. Lehetőségként Kolláth általános esetet említ: mindenki megtámadhatja az ominózus szerződés azon pontjait, amelyeket semmisnek tart. Természetesen ehhez ismernie kéne a szerződést összes pontját, márpedig ezeket a szerződéseket személyiségi jogokra hivatkozva nem hozták nyilvánosságra.
Valami komolyan hiányzik ebben az országban: a fogyasztóvédelem messze nem olyan erős, mint az egyébként sok mindenben példának tekintett Németországban. Ott ugyanis a fogyasztóvédelmi hivatalok is perbe foghatják azokat, akik a közpénzek nem megfelelő kezelésével gyanúsítanak.
(Magyar Hírlap)
Ajánlat:
Korábban:
Hatezer fős leépítést tervez a Deutsche Telekom
(2002. szeptember 16.)