Annak ellenére, hogy az elmúlt 30 évben számos törvény született az egyenjogúság érdekében, lépten-nyomon találkozhatunk olyan nőkkel, akik jó képességeik, tapasztalatuk, ambíciójuk ellenére akadályokba ütköznek, amint a felsővezetés soraiba próbálnak lépni.
A női vezetőket alkalmazó vállalatok száma az elmúlt 3 évben jelentősen csökkent. Egy felmérés az FTSE-n lévő vállalatok női igazgatósági jelenlétét vizsgálta. Az eredmények riasztóak voltak: 43 vállalatnál egyáltalán nem volt női vezető. Mindössze a cégek 6,5 százalékát irányították nők, miközben 92 százalékuknál egyáltalán nem alkalmaztak női középvezetőket.
Túl sok akadály
A szakemberek több magyarázatot is találtak arra, miért ütköznek folytonos akadályokba a fontos vezetői posztokra pályázó hölgyek. A leggyakoribb, szinte klisének számító válasz, hogy nem találtak alkalmas nőt a poszt betöltésére.
Néhány férfi abban látja a probléma főbb okát, hogy a nők nem eléggé elhívatottak a karrierépítés iránt, kevés az önbizalmuk, hiányzik belőlük a kellő elkötelezettség, nem tudják magukat megfelelően menedzselni, és gyakran hiányzik a megfelelő tapasztalati hátterük. Arról azonban kevés szó esik, kinek a felelőssége az utánpótlás felkészítése, a megfelelő ember kiválasztása. A szakértők a választ jóval inkább a barátságtalan vállalati légkörben és a nőkkel szembeni ellenséges magatartásban vélik megtalálni.
Ha azt mondjuk vezető, azt mondjuk férfi
A kérdésre talán a közgazdaságtan ad megfelelő választ. Az egyik elmélet szerint a felettesi és közvetítői csoportok mindig a kockázat minimalizálására törekszenek, vagyis olyan emberek jutnak vezető pozícióba, akik mellett a többség biztonságban érzi magát. Így, amennyiben a vezetők többsége férfi, férfitársukat választják maguk közé.
A kiválasztás rendszere csak akkor változik, ha némi változatosságra van szükség a vállalatnál.
Nem elhanyagolható szempont, hogy a fejvadász cégek a közvetítői csoportokhoz hasonlóan viselkednek. Vezetői pozíciókba jóval szívesebben közvetítenek férfiakat, mint nőket, főként azért, mert így érzik biztosítottnak a későbbi megrendeléseket, valamint azért, mert egyszerűbb a már meglévő vezetői modellnek megfelelő embert találni, mint meggyőzni a vállalatot nő alkalmazásáról.
Címek és rangok
Abban az esetben, ha a női munkaerő doktori, phD, vagy netán professzori cím tulajdonosa, a fenti állítások nem feltétlenül érvényesek: így fordulhat elő, hogy a hasonló pozícióban lévő nők általában magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint az ugyanazt a tisztséget betöltő férfitáraik.
(Menedzsmentfórum)
Ajánlat: