Elmaradt a bővítést követő kelet-európai roham

Megalapozatlannak bizonyultak az EU 15 régebbi tagországának félelmei, hogy olcsó kelet-európai munkaerő árasztja el őket a szervezet tavaly májusi bővítését követően - állapította meg szerdai számában a Die Presse című osztrák napilap. A konzervatív újság több tanulmányt is ismertetett, amelyek azt bizonyítják, hogy a kelet-európaiak mobilitása nem csak Európa, hanem saját régiójuk határain belül is nagyon korlátozott.

Az olcsó kelet-európai munkaerő tömeges Nyugatra vándorlására még akkor sem lehet majd számítani, ha megszűnnek azok a ideiglenes korlátozások, amelyeket az EU régebbi tagországainak szinte mindegyike érvényesít még évekig az új tagországok munkavállalóival szemben. Nagy-Britanniában és Írországban nincsenek ilyen korlátozások, mégsem ugrott meg a kelet-európai bevándorlók száma. A lap ismertette az Európai Bizottság egyik tanulmányát is, amely szerint az új EU-tagországok munkaképes korú lakosságának mindössze az 1 százaléka kész arra, hogy valamelyik régebbi EU-tagországba áttelepüljön. Ez évente mindössze 200 ezer embert jelent, beleértve a még csak tagságra várakozó Bulgáriát és Romániát is.

Az EU átlagától jóval elmaradt Bulgáriában is csak az ehhez a korcsoporthoz tartozók 2 százaléka álmodozik arról, hogy Nyugat-Európába települjön át. A német gazdaságkutatók pedig úgy becsülik, hogy a következő 25 évben az új EU-tagországok munkavállalói közül mintegy 2,2-4,5 milliónyian fognak csak dolgozni a 15-ök területén. Ausztria is azzal számol, hogy a következő 10 évben csak 120 ezer kelet-európai fog bevándorolni a területére a szomszédos országokból.

A Die Presse a Vedior cég kutatásaira hivatkozva arról számolt be, hogy az új EU-tagországokból főképpen csak meghatározott korcsoporthoz és foglalkozási ághoz tartozók készek a nyugat-európai munkavállalásra. A Vedior szerint a tipikus kelet-európai migráns fiatal, egyedülálló, diplomás vagy diák, és a többségük nő. Mindenekelőtt orvosok, ápolónők, vegyészek és informatikai szakemberek keresik boldogulásukat Nyugaton. Többségük azonban csak néhány évig marad ott, általában csak addig, amíg lakást tud vásárolni magának a hazájában.

A Vedior szerint Nyugat-Európának égető szüksége lenne a magasan képzett bevándorlókra, azonban kulturális, bürokratikus és nyelvi gátak okolhatók a kelet-európaiak mobilitásának alacsony szintjéért. A képzettség unión belüli elismerésének hiányosságai továbbra is a legnagyobb akadályt jelentik a munkavállalók mobilitása szempontjából. Az EU ebből a szempontból még távol van a működő belpiac kialakulásától, a Vedior szerint.