Olajharcot indított a szudáni alelnök halála

Újra fellobbantotta az olajvállalatok közötti versengést John Garang, Dél-Szudán alelnökének halála. A nemrég megválasztott - korábbi lázadó - politikus július végi tragikus helikopter-balesete után zavargások törtek ki Kartúm városában, melyekben húsz ember életét veszítette.

Szudánban sokat vártak az új alelnöktől, érthető tehát az elkeseredettség. A halálhírére kitörő utcai lázongások húsz áldozatot követeltek, és újra kiélezték az értékes területekért az olajtársaságok között zajló viaskodást. Afrika egyik legígéretesebb kiaknázatlan területébe sokan beruháznának. Garang egy kis brit társasággal, a White Nile-lel kötelezte el magát, ami egy olyan területre igényelt kutatási jogokat, amelyik több mint egymilliárd hordónyi kőolajat rejthet felszíne alatt. Feltevések szerint Garang halála a francia Total olajtársaságot fogja megerősíteni, amelyik szintén jogot formált a területre.

A White Nile részvényei hétfőn 12 százalékot veszítettek értékükből Garang halálhírére, annak ellenére, hogy a társaság tagadta, hogy az esemény hatással lenne a műveletekre.

Könnyű belátni, hogy a befektetők miért lettek idegesek. Garang fontos szerepet játszott egy olyan üzletben, amelyik a White Nile-nek 60 százalékos érdekeltséget biztosított egy olyan területen, mely akár 200 milliárd dollár értékű kiaknázatlan kőolajat is tartalmazhat.

A White Nile egyébként csupán két éve volt az üzletben. Phil Edmonds, korábbi angol krikett-sztár alapította, aki jól működő kapcsolatot alakított ki a Szudáni Emberek Felszabadítási Mozgalmának vezetőjével, a korábbi lázadó Garanggal.

A White Nile természetesen népszerű volt a brit befektetőknél - részvényei a kereskedés első hónapjában több mint tízszeres növekedést produkáltak a londoni alternatív befektetési piacon.

A társaság szerint Garang halála nem gyakorol hatást a feltárásra, minthogy az üzletet a félig autonóm dél-szudáni kormány több más, magas rangú tagja is támogatta.

Ugyanakkor a francia olajipari óriás, a Total ugyanarra a területre követel jogokat, méghozzá egy 1980-as megegyezés alapján, amit a polgárháborúban a másik oldalt képviselő nemzeti szudán kormánnyal kötöttek.

Ha semmi más, ez a vita megmutatja, hogy az olaj és a pártpolitika hogyan zavarodott össze Afrika egyik leginkább lepusztult, de gazdag lehetőségekkel rendelkező területén. A békealkut idén januárban írták alá, és 21 éves polgárháborúnak vetett véget észak és dél között, ám a konfliktusok új formáját robbantotta ki.

A Szudán olaj- és egyéb ásványkincseinek jogaiért zajló ütközetben egyébként kínai cégek is fontos szerepet játszanak.