A tervek szerint luxusadót a magánszemély tulajdonában álló, illetve javára bejegyzett vagyoni értékű joggal terhelt, százmillió forint számított értéket meghaladó lakóépületnek minősülő épület, épületrész után kellene fizetni. A fő szabály szerint az adókötelezettség a használatbavételi engedély kiadását követő év első napjától keletkezik, és azt terheli, aki az év első napján a tulajdonos, illetve a vagyoni értékű jog birtokosa. Az adót - a helyi adókhoz hasonlóan - évente kétszer, március 15-ig, illetve szeptember 15-ig kellene fizetni.
Az adó alapja egy, a törvényjavaslatban három lépcsőben meghatározott úgynevezett "számított érték", amely nem ugyanaz, mint a forgalmi érték. A törvény részletesen meghatározza az értékelési módszertant. Ennek lényege, hogy nem az ingatlanok piaci értékét határozza meg, hanem arra törekszik, hogy az adóztatásban az egyes ingatlanok közötti értékarányokat vegye figyelembe. Vagyis minél többet ér az ingatlan, annál több adót kelljen utána fizetni. Ugyanakkor a törvénytervezet kitér arra, hogy ezen adóalap alapjául szolgáló, úgynevezett számított érték nem szakad el a piaci értéktől, mivel a visszterhes illetékezés során nyert illetékhivatali adatokon alapszik.
Luxusadót a tervek szerint abban az esetben kell majd fizetni, ha az ingatlan számított értéke százmillió forint felett van. Az adó mértéke a százmillió forint feletti rész 0,5 százaléka. Több tulajdonos esetén az adót tulajdoni hányaduk arányában kell megfizetni. Így például a törvény szerint egy 160 millió forintban megállapított értékű rózsadombi villa után éves szinten 300 ezer forint lesz az adó. Annak érdekében, hogy ezen ingatlanokat más típusú helyi adó ne terhelje - például építmény- vagy idegenforgalmi adó -, a helyi adóként megfizetett adó levonható lesz a fizetendő luxusadóból.
Az ingatlanok értékelésének három lépcsője: