A lakáshitelek állománya a vizsgált időszakban 5 piaci szereplőnél koncentrálódott és 52 százaléka az OTP-csoport kezében volt, a GVH mégis valószínűsíti, hogy a piaci szereplők egyikének sem volt erőfölénye a vizsgálat idején. A hivatal azzal indokolja álláspontját, hogy az országban működő hitelintézeteknek elegendő tőkéjük van a vizsgált üzletág kiépítéséhez és fejlesztéshez. Emellett az OTP-csoport részesedése tíz év alatt 96-ról 52 százalékra csökkent és a Versenytanács bíróság által megerősített értékelése szerint a magas, de fokozatosan csökkenő piaci részesedés nem jelent erőfölényt.
A jelentés azonban azt is megállapítja, hogy megfelelő fogyasztóvédelmi intézkedések mellett a hitelek felvevői tetemes előnyökre tehetnek szert, a lakáshiteleknél ugyanis egy 0,5 százalékos költségcsökkenés is milliókkal csökkenthetné a hitelfelvevők költségeit. Ennek érdekében a GVH több ajánlást is megfogalmazott a szakmai hatóságok és a bankszövetség részére.
A hivatal szerint célszerű lenne kötelezni a bankokat, hogy az általános tájékoztatás mellett közérthetően, írásban tájékoztassák ügyfeleiket az egyes hitelek konkrét feltételeiről. Emellett felveti a bankoknak árukapcsolási gyakorlatának megtiltását, amely a lakáshitel-törlesztéshez kötelezően kapcsolódó folyószámlanyitás mellett más szolgáltatások igénybevételét is előírja.
A GVH szerint kényszerértékesítés esetén az ingatlan aktuális piaci értéke legyen a fedezeti érték megállapításának alapja, hogy elkerülhető legyen a kétszeres leértékelés. A fogyasztói lakáshitelek esetében a hivatal indokoltnak tartja, hogy a bank a kényszerértékesítés előtt adjon 90 napot az adósnak a lakás saját értékesítésére vagy legyen mód közös értékesítésére.
A hivatal ajánlja, hogy az állam a támogatott hitelek esetén írja elő a bankok számára egyszerűbb és összehasonlíthatóbb díjstruktúra alkalmazását. A GVH javasolja még a az általános szerződési feltételek felülvizsgálatát annak érdekében, hogy azokból kikerüljenek a bankok számára egyoldalú előnyt biztosító kikötések és összhangba kerüljenek a fogyasztóvédelmi rendelkezésekkel.
Mindezen túl a GVH olyan önszabályozás kialakítását javasolja a Magyar Bankszövetségnek, amely előírja a bankok számára, hogy a kamatok mellett minden költséget pontosan definiáljon. A jelenlegi helyzetben ugyanis nem egyértelmű, hogy a kezelési költségben, illetve a különböző díjtétel elnevezésekkel milyen tevékenység költségét hányszor fizet meg a hitelfelvevő. A hivatal szerint annak sincs semmi szakmai akadálya, hogy a költségeket összevontan állapítsák meg a bankok