Paks nélkül drágábban adnák az áramot

Magyarországon az átlagosnál nagyobb ugyan az atomenergia elfogadottsága, de a biztonsággal összefüggő társadalmi érzékenység az elmúlt 20 évben sok nyugati országban megakadályozta a nukleáris erőművek térnyerését. A hagyományos energiaellátás utóbbi időben tapasztalható bizonytalanságai és a felgyorsulni látszó klimatikus változások azonban az atomenergia reneszánszát eredményezhetik.

A hazai villamosenergia-termelés mintegy 40 százalékát adó Paks élettartamának esetleges hosszabbításáról 2007-ben kell dönteni, és ez valószínűleg meg is fog történni. 2005 őszén egy Pécsett, a nemzetközi klímaváltozásról rendezett konferencián Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter úgy érvelt, hogy a kibocsátott szén-dioxid mennyiségének csökkentése érdekében a paksi atomerőmű üzemidejét 20 évvel meg kell hosszabbítani.

Kétségtelen, hogy jelenleg az atomenergia minden más energiaforrásnál olcsóbb, ráadásul egy Paks jellegű atomerőmű környezetvédelmi szempontból is igen előnyös. A fosszilis energiahordozóktól való függés csökkentésében az atomenergia nem nélkülözhető, mivel jelenleg a megújuló energiaforrások hasznosítása még nem érte el azt a technológiai szintet, amely mellett ezek ilyen nagyságrendben gyorsan és gazdaságosan pótolhatnák a szenet, gázt és olajat. Márpedig a gyarapodó környezeti, klimatikus jelek arra utalnak, hogy esetleg gyorsítani kell a kibocsátott üvegházgáz, azon belül a szén-dioxid mennyiségének csökkentését.

Ezért az atomenergia kérdése az utóbbi időben ismét előtérbe került, és elképzelhető, hogy a nukleáris energiával a zöld szervezeteknek is meg kell barátkozniuk, tekintettel a fosszilis energiahordozók használata körül egyre sokasodó problémákra. Az ügyben pró és kontra hangzanak el érvek a különböző szakmai és civil szervezetek, hatóságok és energialobbik részéről. A szemben álló lobbik kölcsönösen "lehúzzák", a valóságosnál kedvezőtlenebbnek tüntetik fel egymás lehetőségeit, ami bizonyosan nem segíti a társadalmi vitát és a közvélekedés letisztulását.

Napjainkban a világ energiaszükségletének 6-7 százalékát elégíti ki az atomenergia, a villamosenergia-termelésből pedig 17 százalékkal részesedik - írja Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója tanulmányában (Az atomenergia szerepe a hazai energiakoncepcióban). A fejlett világban az elmúlt évtizedekben jelentősen romlott az atomenergia megítélése, az utóbbi húsz évben alig állítottak üzembe új atomerőművet. Közben a fejlődő és egyre nagyobb energiaéhségben szenvedő új gazdaságok (India, Kína) tovább növelik atomerőműveik számát. 1997-ben összesen 352 atomerőmű üzemelt a világban, 2020-ban az előrejelzések szerint 323 nukleáris erőmű működik majd, ami az összes energiafelhasználás 5 százaléka lesz csupán. Addigra Európa és Észak-Amerika folyamatosan, mintegy harmadával csökkenti majd az ilyen erőművek számát - legalábbis a World Energy Outlook - az ezredfordulón publikált - tanulmánya így kalkulál.

A magyar energiaellátó rendszer nem hatékony, ennek javításában még bőséges tartalékok vannak. Magyarországon egy egységnyi GDP előállításához 50-80 százalékkal több energiát használnak föl, mint az európai átlag. A felhasznált energia mennyisége azonban ezzel együtt is növekedni fog, az előrejelzések szerint 2020-ig mintegy 20 százalékkal (miközben a GDP közel kétszeresére fog nőni). A 2020-ig tartó időszakban azonban nem elsősorban a villamosenergia-igény bővülése miatt kell növelni a kapacitásokat, hanem a 2010-után leálló hagyományos erőművek pótlására - olvasható a GKI tanulmányában. Az elemzések alapján 2020-ig körülbelül 6000 MW erőműi kapacitás megépítése szükséges, ebből 1500 MW-ra a nagyobb fogyasztás, 4500 MW-ra pedig a még meglevő, de kieső erőművek miatt lesz szükség.

Akár a kapacitást is bővíthetik

Felvetődött, hogy a Paksi Atomerőmű teljesítőképességét 8-10 százalékkal növelni kéne. Emellett szól, hogy 2020-ig a magyar erőművek 80 százaléka elavul, miközben a villamosenergia-szükséglet szintén tovább nő. A kormányfő egyébként korábban kilátásba helyezte, hogy egy ilyen döntés meghozatalában a társadalom véleményét is kikérik népszavazás formájában.

A GKI tanulmánya mindenképpen kívánatosnak tartja a paksi erőmű élettartamának meghosszabbítását és a kapacitásbővítést. Ha az üzemidő hosszabbítása végül elmaradna, úgy legegyszerűbben szénerőművekkel lehetne pótolni a kieső teljesítményt, de ezáltal mintegy 11 millió tonna szén-dioxiddal többet bocsátanánk ki évente, felével többet, mint a jelenlegi összes erőművi emisszió.

Jelenleg a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergiával az a probléma, hogy a kötelező átvétel miatt a Paksi Atomerőművet időnként vissza kéne terhelni (mivel a megtermelt "zöldáramot" a nagy, közös hálózatba táplálják be, és ezt a szolgáltatóknak át is kell venniük). Ez pedig egyrészt rendszerszinten veszteséget okoz (a paksi atomerőmű egységköltsége 8,32, szemben a szélenergia kötelező 23 forint/kWh-val), másrészt az atomerőművet nem menetrendtartásra tervezték, hanem úgynevezett alaperőműként, folyamatos üzemre. A rövid távon jelentkező gazdasági károkon túlmenően a Paksi Atomerőműnél a visszaterhelések az erőmű élettartalmát is csökkentik, mivel a visszaterhelésből adódó hőmérsékletingadozások miatt a szerkezeti elemek megengedett üzemideje rövidül - fogalmaz a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Energetikai Szakkollégiuma.

A GKI tanulmánya végül a következő konklúziót vonja le: "(..) Egyértelmű, hogy az atomerőmű fenntartásának nincs racionális alternatívája. Sem fosszilis, sem megújuló energiahordozókkal nem váltható ki (..) az ellátásbiztonság, gazdaságosság és versenyképesség, különösen pedig a környezeti követelmények súlyos sérelme nélkül."