Befizetik a milliós versenybírságokat

Nemcsak kiszabja a milliárdos bírságokat a versenyhivatal, hanem többségében már be is fizetik azokat az elmarasztaltak, maximum igyekeznek rá némi haladékot kapni. Egyre ritkább az a korábbi gyakorlat, hogy mire fizetni kell, a cégnek se híre, se hamva - írja a Népszabadság.

Miközben folyamatosan nőnek a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) által kiszabott büntetési tételek, a cégek egyre kevésbé képesek halasztani a versenytanács által megállapított bírság befizetését - állítja Nagy Márta, a GVH elnökhelyettese. A nemrégiben 36 millióra elmarasztalt Budapest Bank és a 150 millióra büntetett Magyar Telekom például átutalta a GVH számlájára a kiszabott összeget. Több nagy cég viszont az idén sem siet az átutalással, köztük a 257 milliós versenyfelügyeleti bírságot kapott Colgate-Palmolive, vagy a 105 millióra elmarasztalt Elektro Computer Kereskedelmi Zrt. Az elnökhelyettes szerint a cégek egy része inkább vállalja a tetemes késedelmi kamatot, csak hogy az év végén vagy az esedékes zárómérleg elkészülte után fizesse meg a bírságot.

Részint ezzel is magyarázható, hogy míg a 2003-ban kiszabott 8,1 milliárd forint bírságból már 8,6 milliárd befolyt, a 2004-es 3,4 milliárdból még csak 2,5 milliárdot fizettek be a cégek - az idő a hivatalnak dolgozik a késedelmi kamatok miatt.

Bár az elmarasztalt vállalkozások alapesetben kötelesek a bírságot harminc napon belül befizetni, jó részük megpróbál haladékhoz jutni. Az elmarasztaltak által kezdeményezett jogorvoslati eljárások Nagy Márta szerint első fokon átlagosan másfél, másodfokon két évet vesznek igénybe. Az első fokon eljáró bíróságok viszonylag gyakran adnak időlegesen felmentést vállalkozásoknak a bírság befizetése alól. A hivatkozási alap legtöbbször a cég vagy cégcsoport anyagi helyzete, amit a bíróság olykor méltányol. Ez történt a "grafikuskartell" esetében is: mivel a GVH megállapítása szerint az árait egyeztető három szervezetnek (Magyar Tervezőgrafikusok Egyesülete, Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége) súlyos anyagi gondot okoz az összességében kirótt 26,5 millió forint kifizetése, haladékot kaptak. Akárcsak azok a fővárosi multiplexek, amelyek még évekkel ezelőtt egyszerre emeltek árat a nagyobb sikerfilmek premierje előtt. Mivel a Fővárosi Ítélőtábla a közelmúltban másodfokon elutasította jogorvoslati kérelmüket, a napokban már nekik is le kell róniuk a 203 milliós bírságot.

A kartellező útépítő cégekkel viszont egyáltalán nem volt elnéző a bíróság: nekik harminc napon belül be kellett fizetniük a többmilliárdos versenybírságot. Nagy Márta úgy véli, főként a kartellügyekben a bíróság azért adott helyt a fizetéshalasztási kérelemnek, mert a cégek ellen csak közvetett bizonyítékok szóltak. A kartellmegállapodás jellegénél fogva nehezen bizonyítható - közvetlen bizonyítékot jellemzően valamelyik hoppon maradt vagy elégedetlen üzlettárs szolgáltat. Erre Nagy Márta ékes példának tartja az 1995-ös kávékartellügyet. A Compact Douwe Egberts, a Tchibo és az Eduscho (amit azóta a Tchibo német anyavállalata megvásárolt) bár teljesen eltérő eredetű és minőségű kávékeverékeket értékesített, a világpiaci áremelkedésre hivatkozva egyszerre emelte meg árait. A GVH érvelése, miszerint ilyen egybeesés a piacon elképzelhetetlen, nem győzte meg a bírákat, és a hivatal a múlt évben kénytelen volt visszafizetni az ügyben kirótt bírságot.

Nagy Márta szerint jelenleg a kilencvenes évekhez képest jóval olajozottabb a bírságok behajtása. Nagyobb cégeknél ez ma már egyáltalán nem jelent problémát, sőt, az APEH a korábban teljesen reménytelennek tartott esetekben - például a cégek menet közbeni átalakulása ellenére- is be tudja hajtani a bírságot.

Nagy Márta szerint az ügymenetet továbbra is nehezíti az érintett cégek megszűnése. A legjellemzőbb példa erre a Parmalat, amely a GVH elmarasztaló határozata alapján ma is hárommillióval tartozik az államkincstárnak. Ugyanígy nem sikerült behajtani a kilencvenes évek elején nagy port felvert pilótajátékokat szervező cégek tartozásait. Nem folyt be például a Microker Kft.-re kirótt - akkor csúcsbírságnak minősült - 400 milliós bírság. Mivel a vezetők ellen eljárás indult, a cég nem "termelt" több nyereséget, így nem volt miből bírságot fizetni.