A közvagyon felhasználását ellenőrző Állami Számvevőszék (ÁSZ) beszámolójából kiderül: az általuk vizsgált 97 jelentős állami tulajdonú, veszteséges állami társaság 2000 és 2005 között mintegy ezermilliárd forint állami támogatásban részesült. Ebből hatezermilliárd forint árbevétel mellett csaknem háromszázmilliárd forint adózás előtti veszteséget produkáltak. A vizsgált cégek mintegy 725 milliárd forint tőkeértékű állami vagyont képviselnek, hitelállományuk öt év alatt 197 milliárddal 524 milliárd forintra nőtt. A dolgozói létszám azonban 26 ezerrel 120 ezerre mérséklődött. A cégeknek több mint a fele (52 társaság) kettő vagy annál több éven át veszteséges volt.
A nem túl rózsás helyzet kialakulásáról az ÁSZ szerint tehet az állam, mint a hatósági és tulajdonosi jogok gyakorlója, a cégek menedzsmentje és részben a piac is. A szervezet úgy véli: egyes állami-önkormányzati feladatokat ellátó gazdasági társaságokat költségvetési szervvé kellene alakítani. Jelen helyzetben ugyanis ezek csupán kvázi gazdálkodó szervezetek, de működésük az állami kötelezettségek miatt tartósan veszteséges. Erre szolgálhatnak például a mezőgazdasági vagy a Volán-társaságok, amelyek mérlege a külső meghatározottságok miatt hasonló. A központi vagyonkezelés elveinek átláthatatlansága miatt nem különíthető el, hogy a társaságoknál a veszteségek a szabályozók, a központi utasítások, avagy a menedzsment hibájából keletkeznek-e. Így pedig a személyi felelősség feltárása is szinte lehetetlen. A nem átlátható vezérelvek ugyanakkor egyes esetekben - mint például a Magyar Postánál vagy Bábolnán - a számvevők szerint túlzott önállóságot biztosítanak a helyi irányítóknak.
Az ÁSZ szerint a Magyar Fejlesztési Banknál, az MFB-nél, a Nemzeti Autópálya (NA) Rt.-nél, a Vértesi Erőműnél vagy a szövetkezeti üzletrészek felvásárlására létrehozott Szövürnél a szabályozók okoznak veszteségeket.
A MÁV, az MVM vagy egyes agrárcégek számára az állam többletfeladatokat jelölt ki, de ehhez nem adott több pénzt. Az MTI vagy az MTV esetében az ÁSZ szerint a társasági forma indokolt lehet ugyan, mégis állandó állami támogatásra szorulnak. Ennek okát a rájuk vonatkozó szabályok hiányosságai, közszolgálati tevékenységük és alacsony bevételeik okozzák. A MÁV, a Bábolna vagy a Mahart esetében pedig a piaci verseny okoz komoly fejtörést.
Az ÁSZ a veszteségeknek számos belső okát is feltárni vélte. A cégek 20-30 százalékának negatív eredményét vezették vissza részben hibás stratégiai, tulajdonosi vagy irányítói döntésekre. Az állami támogatások ellenére komoly gondot jelentett a tőkehiány, ami akadályozta a szükséges átszervezéseket, költségcsökkentéseket. A stratégia hiányáért alapvetően az érintett társaságok vezetőit terheli a felelősség, de a tulajdonosi jogok birtoklója sem járt el mindig helyesen. A hibák elemzésénél gyakran összemosódott az állam szabályozói, tulajdonosi szerepe, illetve a menedzsmentek felelőssége. Az állam sokszor a vezetők sűrű váltogatásával sem bizonyította határozottságát: erre az egyik legjobb példának az ÁSZ a Malévet említi.
A jelentés szerint az állami támogatások általában kisebb mértékűek voltak az igényeltnél, a kitűzött célt azonban nem mindig érték el. A Malév vagy a Nemzeti Lóverseny esetében a kormány úgy döntött jelentős támogatásról, hogy azt nem alapozták meg ágazati elképzelések, és a támogatások végül nem is hozták meg a várt eredményt.
A számvevők néhány pozitív példát is említenek: szerintük az NA Rt.-nek, a Nemzeti Sznháznak, a Szövürnek, illetve a Hungaroringnek juttatott állami támogatások eredményesnek minősíthetők, a Bábolna Rt., illetve a MÁV a kormányhatározatot saját stratégiájába illesztette, a Magyar Postánál pedig az átlátható stratégiai terv mára kedvező pénzügyi eredményeket hozott.
Az ÁSZ a kormánytól azt kéri, határozza meg és foglalja egységes törvénybe az állami vagyon kezelésének elveit, vizsgálja felül a tartósan veszteséges, állami feladatokat ellátó társaságok cégformájú működésének szükségességét, és tegye átláthatóvá a tulajdonosi beavatkozás kereteit. A pénzügyminiszterhez szóló üzenet szerint az ÁPV Rt.-nek (a legtöbb állami vállalat tulajdonosának) át kellene vizsgálnia a veszteségforrásokat. A minisztérium teremtse meg a feladatok és a támogatások összhangját. A pénzügyi tárca feladata volna, hogy tisztázza, kit, milyen mértékben terhel felelősség a Bábolna Rt.-nél keletkezett 20 milliárdos, a Bábolna Élelmiszer-ipari Kft. négy hónapos működése alatt felhalmozott 3,1 milliárdos, illetve a Bábolna Tetra Kft. eladásánál kimutatott 2,8 milliárdos veszteségért.