Borúlátóak a Magyar Lakásépítők Országos Szövetségénél. Varjasné Székely Éva elnök szerint a még csak körvonalaiban beharangozott adóemelések, elvonások kapcsán egyrészt ismét nagy a vállalkozói bizonytalanság, másrészt a közigazgatás átalakításával nem világos az ágazat hovatartozása sem.
A lakásépítő cégek úgy látják, hogy nemcsak a szakma által igényelt építésügyi minisztériumból nem lesz megint semmi, hanem az adóemelések kapcsán felerősödött az építési szakma, valamint a teljes háttéripar létbizonytalansága is. A most tervezett kormányzati lépések ugyanis jelentős áremelkedést hoznak a teljes - építőanyag-, energia-, kivitelezői - piacon, ami emeli az új lakások árát is.
Ezért biztosan tovább csökken azon átlagjövedelmű családok száma, amelyek a várható drágulások és támogatás-elvonások miatt, egy középkategóriás lakást meg tudnának vásárolni. Így a hasonló otthonokat építő cégek fejlesztéseik további visszafogására kényszerülnek, ami az építési piacon munkanélküliséget okozhat. Ez pedig azt is jelenti, hogy csökken a kormány ágazatból várt bevétele is.
Varga Dénes, a DEM Információs és Gazdaságkutató Iroda ügyvezetője szerint a lakáspolitika legalapvetőbb kérdéseiben sem a döntéshozók, sem a szakemberek körében nincs egységes álláspont, így - mint a lakáspolitika egyik eszközét - a hiteltámogatást is sokan, sokféleképpen látják. Varga azokkal ért egyet, akik szerint ez jó eszköz, ezért azt tartaná előrelépésnek, ha nem a forintalapú, lakáscélú hiteleket, hanem általában a lakáscélú hiteleket támogatná a költségvetés.
Ez a jelenlegi gyakorlattal szemben a devizaalapú hitelek támogatását is jelentené, akár fajlagosan kisebb összeggel, mint amiben jelenleg a forintalapú hitelek részesülnek. Az ehhez szükséges összeget lehetne növelni például az szja-kedvezmény megszüntetésével és a hitelek támogatására történő átcsoportosításával.
A szakember szerint 2004 áprilisa óta az állam - jelenlegi formájában - teljesen fölöslegesen működteti a támogatott hitelek rendszerét. Ugyanis a devizaalapú kölcsönök támogatás nélkül sem drágábbak azoknál a forintalapúaknál, amelyekhez az adófizetők pénzéből nyújt jelentős összegeket az állam. A DEM ügyvezetője szerint könnyen lehet, hogy 2004 áprilisától 2009 végéig, összesen 1000 milliárdos támogatandó hitelállomány keletkezik teljesen fölöslegesen. Így, amennyiben minden változatlan marad e téren, több mint 60 milliárdot dob ki az ablakon a költségvetés, miközben ez az összeg a lakásviszonyok javítását is segíthetné.
Varga szerint 2004 óta megfigyelhető az államilag támogatott hiteleknek a lakáshitelezésen belüli marginalizálódása. Amíg 2004 január-április hónapokban mindössze 13 milliárd forint devizahitelt igényeltek a pénzintézetektől, addig 2005-ben ez elérte a 69 milliárdot, idén januártól április végéig pedig a 113,2 milliárd forintot. Ez azt is jelenti, hogy a 2006 első négy hónapjában kihelyezett 159 milliárd forint banki lakáskölcsönön belül, mindössze 28,8 százalékot tett ki az állami támogatásúak aránya.
Bodnár György, a Magyar Téglás Szövetség elnöke, a Magyar Építőanyag-ipari Szövetség alelnöke, a Lakásépítési Munkacsoport vezetője szerint az építőipar, s azon belül a lakásépítés az állam és az egyén szempontjából egyaránt kiemelkedő jelentőségű ágazat, hiszen gazdaságélénkítő eszköz, az egyik legnagyobb munkaerő-piaci terület, s az ágazatból befolyó állami bevételek nagyságrendje is igen jelentős. Bodnár szerint az elmúlt évek intézkedései lakáspolitikai szempontból jó szándékúnak nevezhetőek, de átlátható koncepció nélküliek voltak, most fontos, hogy milyen döntések születnek a kormányzat részéről. Az eddig kiszivárgott megszorítások azonban nem sok jóval kecsegtetnek.
A szakember szerint nem a szükségszerű - és remélhetőleg átmeneti - megszorításokkal van a legnagyobb gond, hanem azzal, hogy a döntések mögött ismét nincs semmiféle hatástanulmány. Az általa képviselt szervezetek ugyan egyetértenek azzal, hogy a tiszta piac és a tiszta piaci verseny megteremtéséhez elengedhetetlen az ágazat adózási fegyelmének erősítése és szükségesek a mostaninál szigorúbb minőségi elvárások, ám nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezek a tervezett intézkedések egy amúgy is beszűkült vásárlóerejű piacon, óhatatlanul drágítják az építkezéseket, s így még inkább visszafoghatják a keresletet.
Ezért az ad hoc intézkedések helyett hatástanulmányokkal alátámasztott, átfogó koncepció alapján meghozott lakáspolitikai döntésekre van szükség. Így például a lakásmobilitás erősítése és a kisebb vásárlóerővel rendelkező középrétegek lakáshoz jutásának erősítése céljából, fel kellene gyorsítani a bérlakásprogramot.
Pfandler Katalin, az Interestate Rt. vezérigazgatója, a Magyar Ingatlanszövetség elnökségi tagja szerint a gazdaság működésének egyik jelentős ága és a költségvetés bevételi oldalát növelő szektora a lakásépítés. Egy korábbi számítás szerint minden eladott négyzetméter új lakás után 80-120 ezer forint folyik be a költségvetésbe. A cégvezető szerint annak érdekében, hogy piaci mechanizmus működjék az ágazatban, ma még szükség van az állami szerepvállalásra, így a meglévő támogatási rendszer megtartására és arra, hogy a jelenlegi támogatás garantáltan hosszú távon működjön, ne kelljen az otthonteremtőknek félévenként szembenézniük a változásokkal.
Mindehhez kapcsolódnia kell egy jól kidolgozott vállalkozói bérlakásprogramnak, ehhez azonban figyelembe kellene venni a vállalkozói szféra javaslatait. Például azt, hogy azoknak a fejlesztőknek, amelyek ilyen beruházást vállalnak, legyen lehetőségük a bérlakások utáni áfa visszaigénylésére és kapjanak a befektetés erejéig vállalkozási adómentességet.