Idén már 449 forintért lehet kapni egy kilogramm élő pontyot. A termelői ár 500-560 forint között van, a tóparton 600, a halboltban 800-850 forintért lehet hozzájutni a Magyarországon legkedveltebb édesvízi halfajta kilójához. Ebben az évben tehát a kereskedelem, azon belül is a nagyáruházak okoznak fejtörést az ágazat szereplőinek. A vevőcsalogató árak a magyarországi kereskedelmi kultúra alulfejlettségére utalnak, mert az akciók az árérzékeny fogyasztók szokásaival élnek vissza - mondta az [origo] kérdésére Orosz Sándor, a Haltermelők Országos Szövetségének igazgatója. Ilyen áron csak akkor lehet értékesíteni a pontyot, ha a halászok veszteséggel adták el azt. A másik lehetőség a dömpingár, amikor beszerzési ár alatt értékesíteti a terméket az áruház.
A termelői érdekképviselet ezért azt fontolgatja, hogy a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) fordul. A GVH 2003 decemberében már elmarasztalt három láncot, de az akkori eljárás elindítóit már kizárták a beszállítói körből, és azóta körültekintőbben vannak megfogalmazva a szerződések.
Megkeresésünkre csak egy hipermarket sajtóosztálya reagált, ők is csak annyit, hogy nem kommentálják beszállítói szerződéseiket. Jó áron jó halat árulnak.
Az árakat a kereskedelmi láncok mellett az import tudja letörni. Az édesvízi halak behozatala azonban több hatástól függ, és idén nem jelentős. A szlovák, cseh és lengyel pontytermelők jóval olcsóbban tudnak termelni, ezért általában komoly versenytársak. Idén azonban kevesebb volt a termelésük, és a magyarországi halárak jelenleg nagyon alacsonyak. Az import élősúlyban 5-600 tonna, jellemzően tengeri hal.
A magyar haltermés mintegy 5-8 százaléka kerül külföldre, elsősorban Ausztriába, Németországba és Lengyelországba. Az exportot megnehezíti, hogy a magyar állategészségügyi szabályok szigorúbbak az EU szabályozásánál, ami emeli a minőséget, de rontja a versenyképességet.
A termelési költségek között a vízellátás adja a legnagyobb különbséget az ágazat szereplői között. Nagy jelentősége van, hogy gravitációval vagy szivattyúzással biztosítják a halak éltető közegét. Az utóbbi esetben, amikor pénzért kell tölteni a halastavat, a rendelkezésre állás, és ténylegesen kivett víz mennyisége alapján összeállított számla nagyon megemelheti a ráfordításokat.
A magyar halágazat árbevétele az idén várhatóan eléri a 12 milliárd forintot. A haltermelés nyereségessége a mezőgazdaságban jellemező 2-3 százaléknál valamivel magasabb, 8-9 százalékos lenne, megszűnnének a kereskedelemben tapasztalható anomáliák.
A magyar haltermelés mennyisége idén is a szokásos 23-24 ezer tonna körül várható. A tógazdaságok kapacitásának 65-70 százalékát a pontyok termelése köti le. A fogyasztásban még mindig a decemberi halvásár jelenti a csúcsidőszakot, hiszen ekkor kel el a hazai hal 35-40 százaléka.
Magyarország, nem tengeri halászati hatalom, mégis igen komoly halfogyasztási hagyományokkal rendelkezik a honfoglalás óta. Étkezési szokások felmérésekor a hal a baromfihúsok után a második helyen szokott végezni a kedveltségi indexen, megelőzve a marha- és a sertéshúst.
A magyarok tehát szeretik a halat, de ez nem látszik a fogyasztáson. A fejenként évi 3,7 kilogrammos átlagos magyarországi halfogyasztás az elmúlt tíz évben egy kilogrammal növekedett, a közösségi marketingnek köszönhetően. Az ágazat szempontjából azonban csak félig ért célt a program, mert a növekmény felét felemésztették a tengeri halak. A magyar fogyasztás élősúlyban közel 6 kilogramm, ami jócskán elmarad az osztrák 10 kilós, a és a 22 kilós európai fogyasztástól. A cél a 14-15 kilogrammos világátlag elérése lenne - mondta Orosz Sándor. Ebben az esetben halat már nem csak az ünnepek idején fogyasztanánk, hanem hetente egyszer minden család asztalára kerülne halétel.