A vizsgálat számos területen versennyel kapcsolatos problémákat tárt fel: egyes tagállamokban aggályokat kelt a tartósan magas jövedelmezőség, a nagyfokú piaci koncentráció, valamint a piacra való belépést egyértelműen akadályozó tényezők együttes jelenléte, amivel a bankok képesek befolyásolni a lakossági ügyfeleket és kisebb cégeket érintő árszinteket.
Szintén problémát jelent, hogy egyes hitelnyilvántartásokat az új piaci belépők távol tartására használnak, valamint, hogy a bankok - ideértve különösen bizonyos országokban a takarékpénztárakat és takarékszövetkezeteket is - közötti együttműködés egyes vonatkozásai csökkenthetik a versenyt és akadályozhatják a piacra történő belépést. Emellett széles körben elterjedt az árukapcsolás, és jelentősek az ügyfelek mobilitását nehezítő akadályok is.
A vizsgálat megállapította, hogy a kereskedői jutalékok Európa-szerte nagyon eltérőek, bizonyos országokban a kereskedőknek háromszor-négyszer akkora jutalékokat kell fizetniük a kártyaelfogadásért, mint a legkedvezőbb jutalékot alkalmazó országokban.
A magas és tartós jövedelmezőség azt mutatja, hogy egyes tagállamok bankjainak jelentős a piaci hatalma, ezért magas kártyadíjakat alkalmazhat.
A lakossági banki szolgáltatások az uniós nemzeti összterméknek (GDP) 2 százalékát kitevő, mintegy évi 250-275 milliárd euró bruttó bevételt eredményeznek.
A vizsgálat eredménye várhatóan fellendíti a lakossági bankügyletek terén folyó versenyt. Egyes piaci szereplők - például Ausztriában, Finnországban és Portugáliában - már vállaltak önkéntes reformokat a bankkártyákról 2006-ban közzétett előzetes megállapításokat követően.