Megosztott volt a monetáris tanács

A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa január 22-én tartott legutóbbi kamatdöntő ülésén a 13 jelen lévő tag 9:4 arányban szavazott a változatlan 8 százalékos kamat mellett - áll az MT ülésének rövidített jegyzőkönyvében, amelyet pénteken tett közzé honlapján a Magyar Nemzeti Bank (MNB).

A változatlan kamatra szavazott Bánfi Tamás, Bihari Péter, Bihari Vilmos, Csáki Csaba, Hardy Ilona, Kádár Béla, Kopits György, Neményi Judit és Oblath Gábor.

A 25 bázispontos kamatemelést Adamecz Péter, Auth Henrik, Járai Zsigmond és Szapáry György tartotta szükségesnek.

A testület a jegybanki alapkamatot legutóbb tavaly október 25-én emelte 25 bázisponttal 8 százalékra. Az alapkamat június óta 2 százalékponttal emelkedett, 6 százalékról 8 százalékra.

A testület február 26-án tárgyal ismét a kamatokról, a piacon változatlan kamatra számítanak.

Az ülésen a jegyzőkönyv szerint a december 18-i legutóbbi kamatdöntő ülés óta eltelt időszak makrogazdasági és pénzpiaci helyzetének áttekintése után a 8 százalékos alapkamat szinten tartása és a 25 bázispontos kamatemelés mellett hangzottak el érvek.

Az irányadó kamat szinten tartását javaslók közül többen úgy érveltek, hogy az inflációs kockázatoknak egyelőre nincsenek egyértelmű jelei, ezért nem érdemes a kamatpolitikán változtatni. Elhangzott olyan érv is, hogy noha fennáll az inflációs várakozások tartós erősödésének kockázata, a fiskális kiigazítás keresletcsökkentő hatása nagyobb lehet az előre jelzettnél, és ez féken tarthatja az inflációs várakozásokat. Az olajár csökkenése, illetve a korábbi monetáris szigorítás hatásait is tükröző árfolyam-erősödés az inflációs cél teljesülését segítheti.

Azok a tanácstagok, akik 25 bázispontos kamatemelést javasoltak, úgy ítélték meg, hogy a legfrissebb makrogazdasági adatok már az inflációs várakozások emelkedésére utalnak. Szerintük erre utaló jel volt decemberben a piaci szolgáltatások gyors áremelkedése, valamint a nem lassuló bérinfláció és a tervezettnél nem gyorsabb kereslet-visszaesés is.

Páran hangsúlyozták, hogy az inflációs várakozások további erősödését érdemes megelőzni egy idejében végrehajtott szigorítással, még mielőtt azok az infláció tartós emelkedésében is megnyilvánulnak. Így azonnali kisebb szigorítással meg lehetne előzni egy későbbi, esetleg nagyobb lépést.