Megváltoztatták az ügyelet szabályait

A napokban fogadta el a parlament a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslatot. A július elsejétől hatályos szabályok értelmében a teljes ügyeleti időt be kell számítani a heti munkaidő legmagasabb mértékébe. Nem változik ugyanakkor az ügyelet és az ügyelet alatti munkavégzés díjazásának a szabályozása.

Az ügyelet jelenlegi szabályainak egy része ellentétes az Európai Bíróság jogértelmezésével, illetve döntéseivel, mert megengedi, hogy az ügyelet csak a ténylegesen teljesített munka idejére, vagy egyéb speciális szabályok által meghatározott mértékre tekintettel minősüljön munkaidőnek, vagy rendkívüli munkavégzésnek - olvasható a munkaügyi tárca törvénytervezethez fűzött indokolásában. Az Országgyűlés által elfogadott módosítás ezzel összefüggésben egyértelműen rögzíti, hogy az ügyelet a heti munkaidő legmagasabb mértéke tekintetében munkaidőnek minősül. Nem változik ugyanakkor maga az ügyelet és az ügyelet alatti munkavégzés díjazásának a szabályozása. Ez azt jelenti, az ügyelet alatti rendelkezésre állás idejére a munkavállalót személyi alapbére 40 százaléka illeti meg a jövőben is. Ha pedig a dolgozó az ügyelet alatt munkát végez, ez továbbra is rendkívüli munkavégzésnek (túlóra) fog minősülni, amelyre a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályok szerinti díjazás jár.

A változás lényege tehát az, hogy a Munka Törvénykönyve által elrendelhető évi 200, kollektív szerződés szerint évi 300 óra ügyelet munkaidőnek fog minősülni a munkaidő heti felső korlátja tekintetében. Az ügyelet alatt végzett munka ugyanakkor ezentúl is rendkívüli munkavégzés lesz, ezért ha az ügyelet alatt munkát kell végezni, ennek az időtartama a rendkívüli munkavégzés éves keretébe, azaz az évi 200, illetve kollektív szerződés rendelkezése alapján évi 300 óra rendkívüli munkavégzésbe beleszámít.

Eltérések az egészségügy és az oktatás területén

Az ügyelet általános munkajogi fogalmától, annak szabályaitól, így a díjazással kapcsolatos rendelkezésektől is, az egészségügyben és az oktatási ágazatban - azok sajátosságai miatt - külön jogszabály eltérhet majd a jövőben. Az eltérést azért tartja indokoltnak a jogalkotó, mert az említett két ágazatban az ügyelet alatti munkavégzési kötelezettség szükségszerű, így például egy orvos az ügyelete alatt szinte biztos, hogy fog munkát végezni, akárcsak egy tanár az iskolai kirándulásokon.

A fentieken túlmenően az egészségügyben dolgozókat érintő speciális szabály, hogy a nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkaideje nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 60 órát, egészségügyi ügyelet esetén a heti 72 órát. Kollektív szerződés rendelkezése alapján, vagy ha a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében külön törvény lehetővé teszi, a munkavállaló előzetes írásos beleegyezése esetén az általános 11 órás pihenőidőtől eltérően lehetőség van arra is, hogy legalább napi nyolc óra megszakítás nélküli pihenőidőt biztosítsanak a dolgozó részére.

Emelkedő munkaidőkeret

A munkaügyi tárca álláspontja szerint az európai uniós szabályozás általában megengedi a négyhavi munkaidőkeret alkalmazását, ezért a törvénymódosítás lehetővé teszi egyrészt a munkáltató egyoldalú döntése alapján a háromhavi, illetve tizenkét heti munkaidőkeret alkalmazását, másrészt kollektív szerződés rendelkezése alapján a legfeljebb hat havi, illetve legfeljebb huszonhat heti munkaidőkeret alkalmazását.

A jelenlegi szabályok alapján ugyanakkor a kollektív szerződés a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók számára a vonatkozó uniós irányelvvel ellentétben egyéves munkaidőkeretet is megállapíthat. A most elfogadott rendelkezések ezt a lehetőséget megszüntetik, így a jövő év elejétől készenlét esetén is hat hónap lesz a munkaidőkeret kollektív szerződés szerinti felső korlátja.

Módosul a munkaidő-beosztásának, így a napi munkavégzés felső korlátjának a szabályozása és pontosították a képviselők a munkaközi szünettel kapcsolatos rendelkezéseket is. Újdonságnak tekinthető továbbá, hogy a jövőben a munkáltató és a munkavállaló legfeljebb egy éves határozott időre írásban megállapodhatnak a munkáltató által meghatározható éves kétszáz órán felül legfeljebb száz, összesen háromszáz óra időtartamú rendkívüli munkavégzés elrendelésének lehetőségéről.