Az EB energiapolitikáért felelős tagja, Andris Piebalgs a héten jelenti be, hogy az előkészületek felgyorsítására a volt holland külügyminisztert, Jozias van Aartsent nevezi ki főkoordinátornak. Az ő feladata lesz föltérképezni, milyen politikai és gazdasági akadályai vannak az ötmilliárd euró körüli beruházás megvalósulásának - olvasható a Napi Gazdaságban.
Elvileg jövőre indulna az Azerbajdzsánt Európával összekötő, 3300 kilométer hosszúságúra tervezett vezeték építése, amely már 2011-ben szállítana és a kapacitás 2020-ra elérné az évi 30 milliárd köbmétert. Van Aartsennek meg kell vizsgálnia, hogy az osztrák (OMV), magyar (Mol), török (Botas), bolgár (Bulgargaz) és román (Transgas) közös vállalkozáshoz lenne-e elegendő tőke. Érdeklődést mutat a francia Gaz de France is, és persze jutna közösségi forrás is.
Moszkva, látva a Nabucco körüli bizonytalankodást, pozíciói javítására sikerrel érvényesítette politikai befolyását a két szóba jöhető forrás országban. Türkmenisztán 50 százalékkal, mintegy 80 milliárd köbméterre növeli gázszállítását Oroszországba, és Kazahsztánnal is közös projektben állapodtak meg, amely korszerűsítené az Európába Oroszországon keresztül haladó vezetéket. Márpedig a Nabucco értelme éppen az volna, hogy csökkentse az EU Oroszországtól való energetikai függőségét.
Az orosz kormány emellett - éppen uniós cégek bevonásával - két, szintén a Nabuccóval versenyző projektet kezdeményezett. A 900 kilométeres Déli Áramlatról mintegy három hete állapodott meg az ENI olasz olajipari csoporttal a Gazprom. Ez a Fekete-tenger mélyén haladna és Törökország megkerülésével két leágazással látná el Bulgáriát, Szlovéniát, Ausztriát és Olaszországot. A Kék Áramlat viszont Törökország felől szállítana Szerbián és Magyarországon keresztül orosz gázt - a tőkeerős Gazprom a jelek szerint mindkét projekt esetében nagyobb hatékonyságot érne el, mint a Nabucco érdekében tett eddigi uniós erőfeszítések.