Franciaország eldöntött tényként kezeli, hogy pénteken Dominique Strauss-Kahn volt francia pénzügyminisztert nevezi ki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatótanácsa a hitelnyújtó intézet új vezetőjének, s ezzel a negyedik nagy nemzetközi gazdasági szervezetet élére kerül francia.
Jean-Claude Trichet az Európai Központi Bank (EKB) elnöke, Pascal Lamy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) élén áll, Jean Lemierre pedig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (EBRD) vezeti. Strass-Kahnnal együtt mind a négyen - a szociális liberalizmus képviselőjeként és elkötelezett európaiként - köztudottan jó barátok.
A Le Monde című napilap csütörtöki elemzése arra az ellentmondásra világít rá, hogy míg Franciaország globalizációellenességéről ismert, a nemzetközi pénzügyi és gazdasági szervezetekben túlreprenzentált. Az IMF 61 éves történetében például 32 évig francia vezetés alatt állt.
A párizsi újság ennek okát abban látja, hogy a francia vezetők általában kitüntetett figyelmet fordítanak a nemzetközi ügyekre, de míg a történelmileg hasonlóan erős nemzetközi befolyással rendelkező Nagy-Britannia a világ szemében sokkal inkább az Egyesült Államok természetes szövetségesének tűnik, Franciaország az új államfő által meghirdetett atlantista közeledés ellenére továbbra is közvetítő ország a nyugati világ számára.
Franciaország másik különlegessége a köztisztviselők magas színvonalú képzése. A francia Közigazgatási Főiskolán (ENA) végzett többdiplomás tehetségeknek a nemzetközi karrier és függetlenség vonzóbb, mint a belpolitikai pálya. Németországban és Spanyolországban az elitképzőből inkább a regionális közigazgatás és a politika felé vezet az út, Nagy-Britanniában pedig gyakran a magánszektor felé fordulnak a közigazgatási iskolát végzettek.
A legmeghatározóbb viszont az, hogy Franciaország igazi lobbitevékenységet folytat annak érdekében, hogy honfitársai nemzetközi szervezetek élén álljanak.
Jean-Claude Juncker, az Eurogroup elnöke szerint ugyanakkor a világ jövőjéről nagy gondolatokkal szolgáló Franciaország korszaka véget ér, és Strauss-Kahn belátható időn belül az utolsó francia lesz nemzetközi szervezet élén.
A feltörekvő országok egyre nagyobb befolyást szeretnének a jövőjükről döntő szervezetekben is, ahol Pascal Lamy szerint a politikai gyarmatosítás korszaka még nem ért véget teljesen, de a munkatársak felvétele ma már nem annyira diplomáciai, hanem a nagyvállalatokhoz hasonlóan professzionális alapon történik.