Magyarországon a GDP 8,1 százalékát fordítják egészségügyi kiadásokra, ez magasabb a többi visegrádi ország mutatójánál, ám az OECD-átlagot nem éri el. Abszolút értéken ez 1337 dollárt jelent, kevesebb, mint a felét az OECD-átlagnak, és körülbelül egyötödét a listavezető amerikai adatnak. Az állam a kiadások 71 százalékát állja, ez nagyjából átlagos; e tekintetben az USA, Mexikó (45 százalék) és Görögország (43) jelenti az alsó végletet, a felsőt pedig Luxemburg és Csehország, ahol tíz dollárból mintegy kilencet az állam teremt elő.
Ám a gyógyszerkiadások kiugróan magasak nálunk, ahol a GDP 2,4 százalékát viszik el a patikaszerek, ez majdnem egy teljes százalékponttal magasabb az OECD-átlagnál, és háromszorosa a legalacsonyabb ír vagy norvég adatnak. Így nem csoda, hogy a 390 dolláros egy főre jutó magyar gyógyszerkiadás hazánk viszonylag alacsony GDP-je ellenére megközelíti a fejlett országok átlagos értékét. A magas gyógyszerfogyasztás azzal is összefügghet, hogy a magyarok az OECD-átlaghoz viszonyítva kétszer gyakrabban (évente átlagosan 12,6 alkalommal) keresik fel az orvost. Ennél csak a japánok és a csehek járnak gyakrabban a rendelőkbe. A fő baj az, hogy a magas gyógyszerkiadások és a gyakori orvosi vizitek ellenére a magyar lakosság egészségügyi mutatói riasztóak.