Zavargások miatt drágulhat a tea

A kenyai zavargások kapcsán nemigen gondolnánk, hogy hatásai akár a budapesti kávézókig, teaházakig is elérhetnek, pedig így van. Az afrikai ország a világ legnagyobb feketetea-ellátója, és ha a válság nem rendeződik hamarosan, az akár a tea drasztikus drágulását is okozhatja. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy az egyenlítői államban több millió ember egzisztenciája válhat bizonytalanná.

A teaipar Kenya számára a legnagyobb bevételi forrás, amely az ország hazai össztermékének negyedét adja. Az afrikai állam a világ legnagyobb feketetea exportőre - a legnagyobb termelő India -, területén több, mint 100 ezer hektáron termesztik a zamatos ital alapanyagát. A kenyai és kelet-afrikai tea zöme 1993 januárja óta a hétfőnkénti mombaszai aukción kel el, ahol Pakisztán, Nagy-Britannia és Egyiptom a legnagyobb vásárlók, de Oroszország és Kína is szívesen vásárolja az afrikai feketeteát. Az árverés hasonlóképp zajlik a világ bármely más aukciójához.

A világ legnagyobbjainak számító aukciókat az Africa Tea Brokers Ltd. bonyolítja, s a kenyai és kelet-afrikai levelek mellett dél- és nyugat-afrikai termékekre is alkudnak, a december 17-iki árverési napon a cég 8,25 millió kilogramm teát adott el, kilónként átlagosan 1,78 dollárért. December elején 1,69 dollárvolt a kilónkénti átlagár, ami ez egy héttel korábbihoz képest 3 százalékos emelkedés és háromhavi csúcs volt. Az addigi éves átlagár 1,66 dollár volt. Akkor a ruandai tea volt a legdrágább - 1,88 dollár/kilogramm - és a malawi a legolcsóbb, 88 dollárcent kilogrammonként.

Mombasza egyúttal forgalmas kikötőváros is, ahonnan a tea teherhajók gyomrában indul a legnagyobb fogyasztó országok kikötőibe, és a levélkék csak itt kapnak változatos, az adott országnak megfelelő csomagolást és címkét. Az országban több mint 300 ezer földművesnek a tea biztosít megélhetést, és további több, mint 3 millió ember él közvetve vagy közvetlenül a teából.

Sokat hoz a konyhára a nemesítés

A kistermelők részesedése meglehetősen nagy, ők az országos hatóságon (Kenya Tea Development Authority; KTDA) - amely a gyűjtést, a feldolgozást és az eladást is végzi - keresztül értékesítik a leveleket. A nagybirtokok művelői maguk gyűjtik be és viszik piacra a termést. Az ágazat Kenyában jól szabályozott, 1950-ben alakult meg a Kenyai Tea Tanács, amely például a termelési és exportengedélyeket adja ki a termelőknek. A tanács kutatási tevékenységet is folytat; a Kenyai Teakutatási Alap egyebek mellett a kormány, a KTDA, a termelők szövetsége (KTGA) és a Kelet-Afrikai Teakereskedelmi Szövetség szakembereit foglalkoztatja.

A kenyai tea értékét növeli, hogy a termesztés csaknem tejesen nélkülözi a gépesítést. A teacserjékről egész évben szüretelnek, a legjobb minőségű teát azonban a januári, a februári és a júliusi betakarítás adja, mivel ekkor a növénynek kedvezőbb száraz periódusok uralják az időjárást.

Az afrikai országnak megérte a kutatásra fókuszálni, hiszen míg Kenyában a hektáronkénti hozam elérheti a 10 tonnát is, addig a világ többi teatermelő vidékén átlagosan 2,5 tonnát takaríthatnak be hektáronként a termelők. Ez természetesen magasabb jövedelmezőséget is jelent, ahogyan az is, hogy a nemesített fajták gyorsabban is nőnek: a kenyai klónok hat hónap alatt fejlődnek ki a magból, a korábban általános 3 év helyett. Az új fajtáknak köszönhetően az afrikai ország termelése csupán 1992 és 1996 között 25 százalékkal bővült, ami a teából származó exportbevételeket 20 százalékkal növelte.