Bár a közös közlemény tervét a másik két érintett intézménynél nem erősítették meg a lapnak, Binder István, a PSZÁF szóvivője azt közölte: a felügyelet már korábban közleményben és a pénzintézeti vezetőknek küldött körlevélben is felhívta a figyelmet a jenhitelezés kockázataira. Kiemelte: a PSZÁF nyomon követi, figyeli a piaci eseményeket, és amennyiben szükséges, kész egyedül is vagy más hatóságokkal együttműködve megtenni a szükséges lépéseket. Hogy ez mit jelenthet, nem tudni, de beszédes Farkas Istvánnak, a szervezet elnökének január közepi nyilatkozata. Az elnök az MTI-nek utalt arra, hogy a felügyelet - új lehetőségeivel élve - várhatóan magasabb tartalékolási kötelezettséget ír majd elő a pénzintézeteknek, ha a jenhitelek állománya "bizonyos arányt meghalad" a lakossági hitelportfólión belül. Ez az előírás pedig igencsak kézzelfogható fenyegetés: a nagyobb tartalékolás ugyanis - magyarázta az új eszközök hatékonyságát ismertetve Farkas István - a bírságnál is "súlyosabb intézkedés", mert "keményebben érinti a profitabilitást".
A jenhitelek állománya most még aligha lehet kiugróan magas (bár erről adatot nem sikerült szerezni, állítólag már egy százalék körül van a részesedés). Egyelőre csak két pénzintézet kínál szélesebb körben - jelzálogkölcsönként - felvehető jenhitelt (ilyet legfeljebb néhány gépjárműlízingcég adott eddig lakossági ügyfeleknek, nem túl széles körben). Az OTP indult először a Világhitellel tavaly ősszel, majd a K & H követte néhány hét múltán. A korábban közölt adatok szerint a jenhitel népszerű - a jegybank alelnöke azt nyilatkozta, hogy az új hitelek 5-10 százalékát veszik fel a japán valutában.
A felügyelő intézmények óvatossága egyértelműen az amerikai másodlagos jelzálogpiaci válsággal van összefüggésben. Bár a magyar hitelintézeti rendszerrel senki szerint nincs gond, az aggodalom tárgya az, hogy a jen árfolyama sokkal mozgékonyabb más valutákénál, így azok, akik az alacsonyabb kamat - és törlesztőrészlet - miatt ezt a konstrukciót választják, könnyebben és gyorsabban találkozhatnak hirtelen emelkedő fizetési kötelezettséggel. Így a bedőlés valószínűsége is nagyobb a jenhitel esetén.
Más kérdés, hogy a lakosság már az euró- és főleg a svájcifrank-alapú hitelek felvételével is viszonylag jelentős árfolyamkockázatot vállal. A forint gyengülése minden devizahitel esetén - a kölcsön összegétől és az árfolyam változásától függően - pár ezer forinttal emeli a törlesztő-részletet. A jenhitellel kapcsolatban azonban az a kifogás, hogy a svájci frank és az euró erőssége leginkább az európai gazdaság helyzetétől függ, míg a japán valutáé nem. Emiatt az euró, a svájci frank nagyjából azonos időben gyengül vagy erősödik a forinttal, így a kockázat mérsékelt. A jen esetében viszont a japán gazdaság helyzete is befolyásoló.tényező, az árfolyam nem mozog együtt az európai valutákéval. Így a jen árfolyamának ingadozása a forint/euró árfolyam-ingadozásnak két-háromszorosa is lehet.
A kockázat mértékére példa a jen közelmúltbeli mozgása: aki tavaly ősszel jenhitelt vett fel, négy hónap alatt 10 százalékos erősödéssel találta magát szemben januárban. Más kérdés: az elmúlt négy hónapban a svájci frank is erősödött 7,5 százalékot, az euró pedig 3,5-et.
Tovább növeli a jenhitel rizikóját, hogy a japán valuta a spekulatív devizapiaci kereskedés fontos eszköze. A nagybefektetők nagy mennyiségű, alacsony kamatozású jenhitelt vesznek fel, azt átváltják egy magas kamatozású valutára, például forintra, és magas kamatú betétekben, állampapírokban helyezik el a pénzt - szép nyereséget elkönyvelve a kamatkülönbségen. Ez viszont azt jelenti, hogy a japán monetáris politika esetleges szigorodása (a jenkamatok emelkedése) ezt a carry trade-nek nevezett spekulációs folyamatot megszakíthatja, elindíthatja a jen erősödését, ami a jenben eladósodott magyarok veszteségeit két tényezőn (az árfolyamon és a kamaton) keresztül is növelheti. A jen eddigi tendenciaszerű gyengülése és alacsony kamatszintje sem jelent garanciát; a világgazdaságban napjainkban bekövetkező gyors változások ezt a folyamatot meg is fordíthatják.