A gazdaság 1,7 százalékos bővülését feltételezve Ausztriának 2020-ig 250 000, háromszázalékos növekedés esetén pedig 600 000 szakmunkásra lenne szüksége pótlólag. A hiányt belső forrásokból nem tudja fedezni, demográfiai okok miatt sem: a szakképzett munkaerő egyre nagyobb hányada, csaknem a fele 45 éven fölötti, miközben az utánpótlás tartósan csökkenő irányzatot mutat. Az osztrák üzemek nyolcvan százaléka már most szakmunkáshiánnyal küzd.
A kamara hosszú távú megoldásként egy hatékony bevándorlási koncepció kidolgozását szorgalmazza, méghozzá kanadai mintára. Annak értelmében a bevándorlási kérelmeket - a gazdasági szükségletekhez igazítva - pontrendszer alapján bírálnák el. Két alapvető tényezőt vennének figyelembe: a szakképzettséget és a nyelvtudást. Rövid távon a WK a kilenc új EU-tagország felé még érvényben lévő munkaerőpiaci korlátozások eltörlését, vagy legalábbis az engedélyezett keret negyedévenkénti módosítás sürgeti.
Köműves, villanyszerelő, ács
Az EU 2004-es kibővítése után Ausztria - Németországhoz hasonlóan - korlátozta a munkaerő beáramlását az újonnan csatlakozott közép- és kelet-európai államokból. A szabályozást először két évre alkalmazta, majd később újabb háromra meghosszabbította. Martin Bartenstein gazdasági és munkaügyi miniszter elképzelése szerint 2009-től szabadon fogadnák a közép- és kelet-európai országokból érkező szakmunkásokat, a foglalkoztatási tilalom csupán a segédmunkások egy részére maradna fenn, 2011-ben pedig végül megtörténne a korlátozások teljes körű lebontása.
Az osztrák gazdasági és munkaügyi miniszter rendeleti úton az év elejétől - az addigi három helyett - újabb ötven hiányszakmákban nyitotta meg az ország munkaerőpiacát a közép- és kelet-európai EU-államokból származók előtt. A szakmunkás-foglalkoztatási rendelet olyan fémfeldolgozó, gép- és építőipari, elektromos szakmákban szüntette meg a korlátozásokat, mint például a lakatos, esztergályos, ács, tetőfedő, festő, kőműves, villanyszerelő, darukezelő.