A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény (Krt.) megalkotásának célja többek között az áru- és pénzforgalmi viszonyok fejlesztése és a termelés hiteligényeinek jobb kielégítése volt. A törvény hatálybalépése után a közraktározási tevékenység a gazdaság szerves részévé vált: az 1997-ben kibocsátott közraktári jegyek értéke 34 milliárdról az elmúlt évben 309 milliárd forintra nőtt. A Krt. módosítását a hazai és közösségi jogszabályi környezet megváltozása, a gazdaság fejlődése, illetve a gyakorlati tapasztalatok átvezetése indokolja.
A javaslat módosítja a közraktár vezetőjére vonatkozó feltételeket. Eddig elég volt a 3 éves szakmai gyakorlat, míg a módosítás után 5 éves szakmai és 3 éves vezetői gyakorlatra lesz szükség a kinevezéshez. A változtatás szándéka az, hogy az idegen vagyontárgyak megőrzésével és értékpapírok kibocsátásával foglalkozó szervezet irányítását megfelelő gyakorlattal rendelkező személy végezze. A javaslat szerint a felügyelet a közraktár vezetőjét egymillió forintig terjedő bírság megfizetésére, az igazgatóságot pedig a közgyűlés összehívására kötelezheti. Elmulasztása esetén a felügyelet a cégbíróságnál törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet. A változtatás indoka, hogy a nem szakmai befektetők elvárásai gyakran előtérbe helyezik - a több milliárd forint értékű idegen árukat kezelő közraktártól elvárt biztonság rovására - a nyereséges üzemeltetést.
A közraktárban befolyásoló részesedés megszerzéséhez a korábbi szabályok szerint csak előzetes bejelentés szükséges, melyet a felügyelet tizenöt napon belül megtilthat. A jövőben ugyanakkor engedélyt kellene kérni, már a szerződés megkötése előtt. A felügyelet a kérelmet elutasíthatná, ha a biztonságos működést, illetve a kötelezettségek teljesítését veszélyeztetve látná.
Lazul a felelősségi szabály
Új szabályként került a törvénybe a letett áru minőségének és értékének meghatározása. Az indoklás szerint a szabályok az eddigi gyakorlatot rögzítik: eszerint az áru minőségét a letevőnek kell tanúsítania, viszont az értékét a közraktárral közösen állapítják meg, és foglalják a szerződésbe. Eltérő megállapodás hiányában az érték a letevő könyveiben megjelölt összeg, de független szakértőt is felkérhetnek az áru értékének megállapítására. Az ár azért fontos, mivel az lesz az alapja egy esetleges kártérítési igénynek.
A módosítás a közraktárak jogainak megerősítése céljából kimondja, hogy a betárolt árura megilleti a birtokvédelem. Ezt azért kell bevenni a törvénybe, mert a helyi közigazgatási szervek nem mindegyike ismerte el ezt idáig. A közraktár a mostani szabályok szerint fokozott felelősséggel tartozik a nála letett áru megőrzéséért. A javaslat ezt a felelősséget megszünteti a közraktári jegy lejártával, ugyanis számos esetben előfordult, hogy a közraktári jegy birokosainak mulasztása miatt nem tudták az árut kitárolni. A jegy lejárta után tehát a közraktári jegy birtokosának kockázatára őrzik tovább az árut.
Nem kötelező a tőzsdei értékesítés
A közraktári tevékenységgel összefüggő perekben minden résztvevő érdeke, hogy gyors bírói döntés szülessen. Az eredeti állapot visszaállítására is csak addig van lehetőség, ameddig az áru a közraktárnál van, hiszen az árverés szabályai szerint a vevő tulajdonjogot szerez akkor is, ha az áru nem volt a letevő tulajdona. A módosítás után a közraktári tevékenységből eredő perekben a váltóperekre vonatkozó eljárási szabályokat kell alkalmazni.
A hatályos szabályok kényszerértékesítés esetén kötelezően előírják, hogy az áru értékesítését a Budapesti Értéktőzsdén kell megkísérelni, ha ennek feltételei fennállnak. Tőzsdei értékesítésre a törvény hatálybalépése óta ritkán volt példa, azonban az értékesítési időt indokolatlanul meghosszabbította. A javaslat ezért megszünteti, és mérlegelési lehetőséget biztosít a közraktárnak: érdemes a tőzsdén megkísérelni az értékesítést, vagy célszerűbb azt mellőzni.
Változó biztosítási rendszer
A módosítás a közraktározási jogviszonnyal összefüggő biztosítási szerződések rendszerét is rendezi azzal, hogy a vagyonbiztosításra vonatkozó rendelkezéseket újrafogalmazza. A módosítás csak arra kötelezi a közraktárt, hogy gondoskodjon a raktározásra szolgáló ingatlan, valamint a raktározott áru vagyonbiztosításáról. A gyakorlatban a közraktárak által birtokba vett raktárak mindegyike rendelkezik valamilyen vagyonbiztosítással - esetenként az árura is kiterjedően -, amelyet a raktár tulajdonosa, üzemeltetője kötött. Az új rendelkezés szerint ezekben az esetekben nem kell a közraktárnak ugyanarra az árura újabb vagyonbiztosítást kötnie, elég azt a közraktárra engedményezni.
A biztosítás ellenőrzése a közraktárakra ugyan bizonyos adminisztratív terhet ró, azonban ezt ellensúlyozza a biztosítási szerződések által nyújtott biztonság, és az új szabályok alkalmazásával járó jelentős költségmegtakarítás. A biztosítási rendszer új formája várhatóan a közraktározással a biztosítási piacon foglalkozó biztosítók számának növekedését eredményezi, mivel a közraktáraknál őrzött átlagosan 50-80 milliárd forint értékű áru biztosítására hazánkban jelenleg mindössze két biztosító vállalkozik.