Januárban India remek formában volt. A GDP egy évre visszatekintő növekedése megközelítette a 9 százalékot, a vállalatok profitja átlagosan 20 százalékkal emelkedett, a részvényindex pedig 50 százalékot ugrott az előző évhez képest. Az elefánt tehát teljes sebességbe kapcsolt.
Hét hónappal később a Bombay-i tőzsde már 40 százalékos mínuszban állt, a külföldi befektetők pedig kifelé szállingóznak a piacról. Tavaly ilyenkor még arról szóltak a tervek, hogy miként lehetne Indiát kiemelni a világ problémás gazdaságai közül, mára kiderült, hogy az országnak megvannak a maga problémái és a hősből visszaavanzsált a nullára - mondta Andrew Holland a Merill Lynch kereskedelmi részlegének vezetője.
A baj nem jár egyedül
A rossz hírek pedig csőstül jöttek. A rúpia árfolyama zuhanni kezdett a félelem hatására, hogy a kincstári hiány kontroll nélkül nőhet. Az infláció üteme 12 százalék fülé ugrott, amire 13 éve nem volt példa. Az alapvető ellátási cikkek rohamos drágulását a - jövő év eleji választásokra készülő - kormány masszív ártámogatással igyekszik kompenzálni, ezzel elvonva az erőforrásokat az infrastruktúra fejlesztésétől.
A törékeny kormánykoalíciónak a monszun hatásával is számolnia kell, az 1,1 milliárd fős lakosság mintegy háromötöde pedig változatlanul a mezőgazdaságból él. Őket a kormány egy 17 milliárd dollárnak megfelelő összegű adósság-elengedési programmal szeretné segíteni.
A legkésőbb májusig megtartandó parlamenti választások hangulati előkészítésére a kevéssé népszerű kormány még 40 százalékos fizetésemelést is adna a köztisztviselőknek. Ezek eredményeképpen az államháztartás hiánya a bruttó társadalmi termék idei 7,7 százalékáról 11 százalék föl emelkedhetne.
Kevesen bíznak az országban
A Fitch Ratings nemrégiben lerontotta ország szuverén adóskockázati kilátását; az eddigi stabilról negatívra módosította. A Goldman Sachs a GDP-növekedés előrejelzését csökkentette 7,5 százalékra. A 2005 és 2007 közötti időszakban túl optimisták voltak az előrejelzések - közölte Robert Prior-Wandesforde, a HSBC közgazdásza. Mindenki azt gondolta, hogy bármit is csinál Kína, India lekörözi. Manapság viszont az a nézet terjed, hogy valójában semmire sem képes az ország.
A jegybank két hónapon belül 8,5 százalékról 50 bázisponttal 9 százalékra emelte az alapkamatlábat, hogy megfékezze az elharapózó inflációt, a kamat további növekedésével kell számolni. Az infláció az élelmiszer és az energiaárak meredek emelkedésének következményeként érte el a 13 éves csúcsot.
Pánik a tőzsdén
Az indiai tőzsdén a jegybank bejelentésének hallatára kisebb pánik alakult ki. A vezető részvények indexe, a Sensex 4,2 százalékot zuhant hirtelen. A dráguló az autó- és a lakáshitelek hatására a fogyasztói kereslet visszaeshet. A központi bank ráadásul emelte a kötelező banki tartalék szintjét is. Ennek következtében a banki kölcsönökhöz csak magasabb áron lehet hozzájutni.
Közben a feldolgozóipar ABN AMRO kezelte beszerzőmenedzser-mutatója júliusra 57,8 pontra csökkent a júniusi 58,6 pontról, amely négyhavi csúcs volt. A mutató továbbra is a teljesítmény igen gyors fejlődését jelzi.
Az eddig fehéren izzó részmutatók közül a kibocsátásé és az exportmegrendeléseké is némi lassulást jelzett, a termelői áraké viszont több mint két éve a legnagyobb drágulást mutatta, annak jeléül, hogy a termelők egyelőre képesek a vevőkre hárítani a nyersanyagárak emelkedését.
Az amerikai kereslet csökkenése rosszkor jött
Az indiai ipar termelésének 40 százaléka exportra kerül, a kivitelben körülbelül 20 százalékos az Egyesült Államok részesedése. A hazai fogyasztás növekedése nem nyújt kárpótlást az amerikai export gyengüléséért. Az amerikai fogyasztók csökkent vásárlókedvét főleg az indiai textilféleségek és az autóalkatrészek szenvedik meg.
A világgazdasági környezet romlását az egész indiai kivitel megérezte. A márciussal zárult pénzügyi évben 23 százalékkal 155,5 milliárd dollárra nőtt az indiai export; 2006-ban még 30 százalékkal bővült. Az import ellenben 27 százalékkal 235,91 milliárd dollárra nőtt, 80,4 milliárd dollárra növelve a mérleghiányt az előző évi 59,32 milliárdról. Az indiai mutató tavaly decemberben, 61,9 ponton, a legmagasabb volt a felmérés 2005. áprilisi kezdete óta.
Jim O'Neil, a Goldman Sachs vezető elemzője számít a legnagyobb prófétának Indiában. Ő alkotta a mára híres betűszót a BRIC-et, (Brazília, Oroszország, India, Kína) amikor a jövő lehetséges gazdasági nagyhatalmairól értekezett 2003-ban. Egyenesen arra következtetett, hogy India gazdasága eléri, sőt lehagyja az USA-t fejlődésben.
Radikális fejlesztések kellenek
Sokan tényként kezelték ezt a feltételezést - mondta O'Neil nem régen, ezzel tudatosítva, hogy ő nem tartozik közéjük. Egy új jelentésében hangsúlyozta, hogy ahhoz, hogy India szuperhatalommá nője ki magát radikális fejlesztésekre van szükség a pénzügyi fegyelemtől kezdve egészen az általános iskolai oktatásig.
Az elemző szerint az országnak először is imádkoznia kell, hogy az olajpiac lecsendesüljön. India az ország által használt olaj 70 százalékát importálja, a hazai üzemanyagárakat pedig radikálisan támogatja, hogy a rossz körülmények között élő szegény réteg számára is kifizethető legyen.
Az otthoniak védik az ország jó hírét
A pénzügyminisztérium elemzői ugyanakkor igyekeznek megnyugtatni a világot országuk gazdaságáról. Az infláció ugyan magas, de az indiai gazdaság alapjai szilárdak, és "nem kell megijedni" a gazdasági növekedés gyorsasága miatt, mert az ütem hosszabb távon inflációmentesen is fenntartható - hangoztatják.
A Világbank is optimista - szerintük 2030-ban már sokkal kisebb mértékű lesz a szegénység a világon, nem utolsósorban azért, mert addigra a fejlődő országokban - hála elsősorban India és Kína gyors előretörésének - az egy főre jutó jövedelem évi 11 ezer dollár közelében alakul majd, azaz körülbelül olyan szinten lesz, mint Csehországban.
Az elefánthasonlat mindenesetre még mindig helytálló. Annak, aki felszáll egy elefánt hátára, göröngyös útra kell számítania. Hosszútávon kell gondolkodni - mondta Alan Rosling, a Tata igazgatója. És mint mindenhol Indiában, rendetlenségre is lehet számítani - tette hozzá.