Nincs ok ünneplésre a Kenyér Világnapján

Bár ma van a kenyér világnapja, a magyar pékeknek nincs okuk az ünneplésre. Az energiaköltségek emelkedése és más tényezők legalább 10 százalékos áremelést indokolnának, de ez az áruházláncok miatt aligha lehetséges. Közben az alapanyag, a búza körül sincs minden rendben, a termény árfolyama - amely naponta változik - felére-harmadára esett.

Október 16-án, vagyis ma van a Kenyér Világnapja. A svájci székhelyű Pékek és Cukrászok Világszövetsége 2001-es kongresszusán döntött úgy, hogy minden évben megünnepli a Kenyér Világnapját - október 16-án - azzal a céllal, hogy bemutassa a világ legfontosabb élelmezési cikkének jelentőségét. A kenyér életfontosságú ásványi anyagokat tartalmaz, és fontos energiaforrás, ezért fogyasztása nélkülözhetetlen.

Magyarországon nem sok okuk van ünneplésre a pékeknek: a következő hetekben várhatóan 10-15 százalékos áremelést kellene végrehajtaniuk. Ha ez nem történik meg, akkor elképzelhető, hogy a több mint 1400 magyarországi sütöde harmada tönkremehet - mondta az [origo]-nak Varga László. A Magyar Pékszövetség elnöke az Agrár Európa Kft. ágazati elemzésére hivatkozva azt állítja, még a 10-15 százalékos termelői áremelés is csak az idei költségemelkedéseket ellensúlyozná.

Egyes sütőipari cégek azonban önállóan tárgyalnak a kiskereskedőkkel - köztük az áruházláncokkal is - ezért bizonytalan, hogy az áremelést mikor és milyen mértékben tudják érvényesíteni.

Van, ahol száz forint a kenyér

Varga szerint egy átlagos fehér kenyér önköltsége kilogrammonként 150-180 forint körül mozog. Ez az összeg három elkülöníthető tételből jön össze. Egyharmadot tesz ki a liszt, illetve a többi alapanyag ára. További egyharmad az energiaköltség, a fennmaradó részt pedig a munkabér, a közterhek, valamint az árrés és a szállítás költsége adja. Az elnök által említett árnál jóval olcsóbban is hozzá lehet jutni kenyérhez, hiszen bizonyos kereskedelmi láncok 100-140 forintért kínálják portékájukat. Varga László szerint a multinacionális láncok csalogató terméknek tekintik a kenyeret, az alacsony árral meg lehet fogni a vásárlót, az olcsó termék miatt betér a boltba, aztán ott vásárolja meg a többi szükséges cikket.

Az ágazat jövedelmezőségét a kereskedelmi láncok által irreálisan alacsonyan tartott árszint rontja. A Pékszövetség szeretné elérni, hogy a különböző áruházláncokban működő sütödéket az üzlettől elkülönített, elszámoltatható egységként kezeljék, így várhatóan fény derülne arra, hogy a tényleges költségeknél olcsóbban kínálják a portékát.

Ami a jövőt illeti, a nagyobb vállalatok is aggódnak, hiszen az alacsony jövedelmezőség miatt nincs pénz korszerűsítésre. Márpedig a pékségek többsége elavult, energiafaló berendezésekkel dolgozik. Részben ez is gátolja az ágazat fejlődését - tette hozzá az elnök. Modern technológia alkalmazásával is nettó 150 forintból lehetne előállítani egy kiló klasszikus fehér kenyeret, a korszerűtlen felszereléssel dolgozó cégeknél akár 180 forintra is felmehet az ár.

Váltás lehet a megoldás

A kiutat az árkérdés megoldása mellett a termelésszerkezet átalakítása és a tömegtermelés csökkentése jelentheti. Varga szerint a drágább finompékáruk termelésének növelésére kellene helyezni a hangsúlyt. Ebbe az irányba azért is érdemes elindulni, mert látható egy olyan tendencia is, hogy a lakosság egy része a jobb minőségű, magas rosttartalmú termékek felé fordult. Ez a szegmens - ha lassan is, de - növekszik.

A szektor helyzetén segítene az is, ha a pékségek saját hálózatot alakítanának ki, Varga szerint ehhez pályázati pénzeket lehetne felhasználni. Ausztriában, Németországban és Svájcban 20-25 évvel ezelőtt közvetlen állami dotációval segítették a pékségeket, és ott bevált a módszer.

Problémát jelent jelenleg az is, hogy Magyarországon jelenleg számos pékség 50-100 kilométeres körben szállítja ki a termékeit, ami túl nagy terület, jelentős szállítási költséget jelent. Jobb lenne, ha sokkal kisebb, 10-20 kilométeres sugarú körzetben lévő településeket kellene ellátniuk a hálózatoknak.

A búza csak a költségek ötödéért felelős

A kenyérpiac vizsgálatakor mindenképpen meg kell említeni az ennivaló alapjául szolgáló alapanyag, a búza árát, amely legfeljebb 20 százalékot tesz ki az előállítás költségéből. A klasszikus fehér kenyér kereslete rendkívül rugalmatlan, azaz alig befolyásolja a fogyasztói ár változása. Mégis, sok kereskedő például csalogató cikknek tekinti, vagyis alacsony áron kínálja, ezzel próbál minél több vásárlót becsábítani az üzletbe - osztotta a Pékszövetség elnökének véleményét Potori Norbert, az Agrárgazdasági Kutató Intézet agrárpolitikai kutatásokért felelős tudományos osztályvezetője.

Akadnak áruházláncok, amelyek a már telített nyugat-európai piacokon nem tudnak terjeszkedni, de Magyarországon még igen. Így többlet megrendeléseket adhatnak a nyugat-európai beszállítóiknak, akiktől ezért árengedményt csikarhatnak ki. Az olcsó importtermékkel - tartós kenyér és más pékáru - pedig nyomást gyakorolnak a hazai árakra - fogalmazott a kutató.

A kenyérár kapcsán nem lehet megkerülni a malomipar nehézségeit, nevezetesen, hogy országosan túl nagy a kapacitás, a malmok többsége elavult technológiával dolgozik, a búzaárualap minősége pedig rendkívül heterogén.

Kevés a korszerű malom

A korszerű malmok - amelyekből fejlesztések híján kevés van Magyarországon - a rájuk épülő iparágak igényeinek kielégítése végett nagy mennyiségű, azonos minőségű búza befogadására "állnak rá". Az sem gond, ha a termény közepes minőségű. A magyar piacon azonban legalább 60-70 fajta búza van, ami nagyon sok, így homogén tételeket nehezen tudnak szállítani a termelők.

A kutató felhívta a figyelmet arra, hogy kipukkadt a gabonaárlufi, a korábbi, tonnánkénti 50-60 ezer forintos ár a felére-harmadára esett. Sok gazda elraktározta a búzát abban a reményben, hogy a jövőben feljebb megy az ár. Az idei jó termés azonban mind a környező országokban, mind az Európai Unióban, mind a szovjet utódállamokban problémát jelent, egyelőre nincs hova eladni a búzát. Ha elmarad a várt áremelkedés, és a gazdák nyakán marad a termény, s az likviditási nehézségeket okozhat az érintetteknél.

A hitelválság elérte az ágazatot

Potori Norbert szerint a terményt körültekintően értékesítő gazdák nem kerülhetnek bajba. Ehhez az kell, hogy a termésmennyiséget elosztva vigyék a piacra: egy-egy harmadot a betakarítás után és a téli időszakban érdemes értékesíteni, a fennmaradó résztől pedig a szezon végén megválni.

A válság agráriumra gyakorolt hatásai kapcsán az AKI kutatója rámutatott: a hitelek drágulása természetesen az ágazatban is érzékelhető. Ráadásul problémát jelent a gazdák és a bankok viszonyában, hogy a múlt évi tonnánként 50-60 ezer forintos ár az idén a mélybe zuhant, és több pénzintézet a tavalyi árszintű fedezetet feltételezve adott kölcsönt. Úgy tudni, emiatt több bank is megégette magát.