Nem is volt magányos a szupercsaló

Hogyan lehet 50 milliárd dollárt, azaz 9500 milliárd forintot kicsalni tőzsdei befektetőktől, jótékonysági szervezetektől és a világ legnagyobb bankjaitól? Hogyan lehet a 2009-es magyar költségvetést - amely a 9 ezer milliárd forintot sem éri el - meghaladó összeget úgy eltüntetni, hogy az csak sok évvel a történtek után derül ki? A Bernard Madoffnak felrótt csalássorozatban talán ez a legizgalmasabb kérdés. A kezdeti hírek szerint ugyanis egyedül építette fel a New York-i befektetési tanácsadó a gazdaságtörténet egyik legnagyobb piramisjátékát, azóta viszont egyre több információ utal arra, hogy sokan segítettek neki a pénz begyűjtésében. Aztán valószínűleg abban is, hogy idő előtt ne derüljön ki a dolog.

• Itt találja a válsággal kapcsolatos összes hírt!

Budapesten, a Markó utcában éveken át zajlott egy per, amelynek idén is csak az első fázisa zárult le. Az ügy kísértetiesen hasonlít a múlt héten kiderült amerikai tőzsdebotrányra. Bár a szereplők mások, az intézmények neve és tevékenysége is kicsit különbözik, de a lényeg ugyanaz.

A magyar brókerbotrányban elhíresült Kulcsár Attila és a most New Yorkban megbukott befektetési tanácsadó, Bernard Madoff ugyanazokat a trükköket alkalmazta. Új befektetők pénzéből fizették ki a régieket. Mindketten sok befolyásos embert ismertek, és a húzónevek hallatán csalogatták be az újabb és újabb invesztorokat, akik tudtukon kívül finanszírozták a piramisjátékba korábban beszállt nagymenőket.

Madoff és Kulcsár

Madoff és Kulcsár hátterében is létezett egy működő vállalkozás (K&H Equities, illetve a Bernard L. Madoff Investment Securities LLC, röviden: BLMIS), amelynek legális tevékenységéhez kapcsolódtak a befektetési tanácsadók kétes ügyletei. Madoff és Kulcsár egyaránt kettős könyvelést folytattak, és a legális és az illegális ügyletek átláthatatlan kuszaságban keveredtek egymással.

További közös vonás, hogy a két tőzsdebotrányban összemosódik a károsultak és a kártevők személye. Míg itthon néhány nagy cég és állami/önkormányzati szervezet szenvedett el hatalmas veszteségeket, kiderült, hogy e vállalatok és intézmények néhány vezetője igencsak jól járt - egészen az első fokú ítélet kihirdetéséig.

Amerikában is hasonló volt a helyzet: bizonyos emberek feltehetően egyszerre voltak áldozatok és cinkosok. A befektetési alapok, a hedge fundok, a karitatív szervezetek vezetői most áldozatként állítják ugyan be magukat, de az egy hete kipattant botrány immár ott tart, hogy sokukról kiderült: éppen ők segítettek újabb és újabb befektetőket találni Madoff számára.

A legfőbb hasonlóság azonban, hogy a piramisjátékok általában tőzsdei lejtmenet idején derülnek ki. Azt is ki kell emelnünk, hogy tulajdonképpen sem Madoff, sem pedig Kulcsár nem brókerként követték el azt, amit most felrónak nekik, hanem egy szürke zónában mozogtak befektetési tanácsadóként. (A brókerkedésre, az értékpapírokkal való kereskedésre sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint a közvetítőkre, akik a részvényesek és a brókerek között állnak, és általában busás hasznot kaszálnak, minthogy az árfolyamnyereség 10-15-20 százalékára tartanak igényt Amerikában.)

A különbségek

Van persze néhány különbség a magyar és az amerikai ügy között: míg Magyarországon a kár forintban volt tízmilliárdos nagyságrendű, addig ez Amerikában dollárban érte el ezt a szintet. Madoff számlájára most 17-től 25-ön át 50 milliárd dollárig terjedő - hiányzó - tételeket írnak. A 17 milliárd dollár az az összeg, amely Madoff cégénél volt - pontosabban kellett volna lennie - a lebukás pillanatában, körülbelül ekkora kötelezettségei voltak a BLMIS-nek. Az ötvenmilliárd pedig az az összeg, amit Madoff állítólag maga vallott be. A 25 milliárd viszont az a pénz, amennyit a hatóságok és a nemzetközi média összesített, mint olyan összeget, amelyet egyedi befektetők raktak be Madoff cégébe, illetve vele együtt invesztáltak különböző pénzügyi eszközökbe.

Szintén különbség, hogy Madoff számos karitatív szervezetet csapott be, amelynek ő maga is vezetőségi tagja volt. Elsősorban zsidó jótékonysági egyesületeket károsított meg, bár azóta kiderült, hogy ezt a tevékenységet valószínűleg nem egymaga végezte. A károsult szervezetek között van a Robert I. Lappin Charitable Foundation - amely fiatalok Izraelbe való kijutását segíti -, a JEHT Alapítvány és a Chais Family Foundation is. Kulcsár viszont inkább az állami és az önkormányzati szférában mozgott, illetve az állammal kapcsolatban álló nagyvállalkozásokra utazott.

Ugyancsak eltér a taktikát illetően, hogy Madoff családi vállalkozást működtetett, ahonnan kevés információ szivárgott ki, és ahol ő volt a fő tulajdonos. Kulcsár ezzel szemben egy nagy banknál, illetve a bank brókercégénél dolgozott alkalmazottként.

A különbségek közé tartozik az is, hogy míg Kulcsár sokszor csak hamis dokumentumokkal tudta elérni, hogy befektetési tanácsadóként működhessen, Madoff elismert üzletember volt évtizedeken át. Egy időben az amerikai technológiai részvényeket tömörítő tőzsde, a Nasdaq elnöke is volt. Ez rámutat egy döntő különbségre is: Kulcsár hátterében több ember állt, egy egész off-shore céghálózat, amelyet más, valódi befektetési tanácsadók működtettek. Madoff sem valószínű, hogy egyedül tevékenykedett, de az ő botránya még csak egyetlen hete robbant ki, így az ügyben egyelőre csak az első, sokszor bizonytalan információk láttak napvilágot, és bűntársakról egyelőre nincs szó, érdekes közreműködőből viszont annál több akad...

Három közreműködő

Ilyen érdekes közreműködő például Ezra Merkin, aki a zsidó jótékonysági szervezetekkel tartotta a kapcsolatot. Merkin maga is befektető volt, aki Ascot nevű cégén keresztül 1,8 milliárd dollárt vesztett Madoff ügyletein, de az Ascot Partners LP, illetve az Ascot Fund olyan karitatív szervezetektől is begyűjtött pénzeket, amelyeket ezek a vallási és oktatási szervezetek egyébként nem bíztak volna Madoffra. Merkin jótékonykodásáról ismert, de vezetője a GMAC-nak, a bajba jutott amerikai autógyár, a General Motors pénzügyi ágazatának, lízingcégének is.

Merkin távozását máris sürgetik a GMAC éléről, hiszen a General Motors most éppen a túlélésért, a befektetői bizalom visszaszerzéséért küzd, ebben aligha segíthet, ha valaki Bernard Madoff évtizedes jóbarátja és üzlettársa volt. Merkint a Yeshiva Egyetemen is sokan bírálják, amiért az oktatási intézmény pénzeit Madoff-fal közös befektetésekbe terelte, az egyetem egyik gazdasági tisztségviselőjeként. Merkin miatt 110 millió dollárt bukott privát oktatási intézmény.

A jogászok képzésével foglalkozó New York Law School kedden beperelte az Ascot Partners LP-t, amelynek vezető partnere J. Ezra Merkin. Szintén pert indítottak az auditor, a BDO Seidman LLP ellen, a Bernard Madoff-fal közös befektetések miatt. Ugyanakkor Merkin ügyvédje, Andrew Levander azt közölte, hogy ügyfele és családja éppenhogy az egyik legnagyobb vesztese a Madoff-ügynek. A BDO Seidman pedig azt közölte, hogy az Ascot Partners auditálásakor minden szakmai követelményt, sztenderdet betartottak, és minden erővel védekezni fognak a megalapozatlan vádaskodások ellen.

A könyvvizsgálót perelik

Szintén furcsa szerepet töltött be Madoffék környékén a Fairfield Greenwich Group (FGG). Ez állítólag 7,5 milliárd dollárt vesztett Madoff ügyletetein, de most kiderült, hogy tulajdonképpen ezen az alapon keresztül sikerült becsatornázni számos nemzetközi forrást Madoff-ügyleteibe. A világ legnagyobb bankjai közül számos a Fairfielden keresztül lépett kapcsolatba a BLMIS befektetési társasággal.

Az FGG-ről néhány éve már kiderült, hogy szoros kapcsolatban áll Madoff-fal, a hírek szerint a megbukott tanácsadó beleszólhatott a Fairfield döntéseibe is. Mindezek után furcsa, hogy az FGG a Financial Times szerint most éppen azt fontolgatja, hogy beperli könyvvizsgálóját, a PricewaterhouseCoopers (PwC) céget, mert nem fedezte fel Madoffék csalását.

A zsidó alapítványok és a külföldi bankok mellett a harmadik szál is erős volt: a gazdagok összeismertetése Madoff-fal. Ez a feladat részben Robert Jafféra jutott. Jaffe beházasodott a híres New York-i családba, a Shapiro famíliába - Shapiróék bukták az egyik legnagyobbat egyébként Madoffékon -, de tagja volt a Palm Beach-i és a Pine Brook-i golfklubnak is. Jaffe ismeretségi köre talán még Madoffnál is nagyobb volt, ő segíthetett - ha nem is a piramisjátékban - Madoff baráti körének kiszélesítésében.

Hogyan jutott idáig?

De hogyan jutott idáig Madoff? - tehetjük fel a kérdést. Erre a Washington Post internetes oldalán Brad Hirschfeld rabbi próbált magyarázatot találni. A szerző ezt írta: "Kétlem, hogy Madoff évtizedekkel ezelőtt azzal a bonyolult tervvel vágott volna bele az üzletbe, hogy majd nagybankokat és gazdag zsidókat csap be. Sokkal inkább úgy gondolom, hogy Bernard Madoff úgy kezdte a karrierjét, hogy sikeresen fektette be a pénzüket, és az invesztíciókkal rendszeresen, zökkenőmentesen szolid profitot termelt. Ám idővel ezek a hozamok nem voltak fenntarthatóak, és ahelyett, hogy feldolgozta volna: nem lett belőle mindentudó befektetési isten, és segített volna ügyfeleinek elmagyarázni, hogy vannak veszteséges negyedévek, az új ügyfelek pénzét kezdte arra felhasználni, hogy a régieket kifizesse - ez a klasszikus Ponzi-séma. Ahogy a történet egyre több részlete kerül nyilvánosságra, bizonyos vagyok benne, hogy végül ez az összkép alakul ki." Hirschfeld szerint tehát nem a kapzsiság motiválta Madoffot, hanem a szégyent akarta elkerülni, nem akart rosszabb befektetési tanácsadó lenni, mint riválisai.

Érdekes, hogy hasonló pszichológiai okokat sejtettek a másik nagy idei részvénycsalás hátterében, amikor a nem túlzottan tehetséges francia bróker, Jérome Kerviel a Société Générale bankcsoportnál fiktív ügyletekkel mintegy 5-7 milliárd eurós kárt okozott.