Nem akarnak ijesztgetni a magyar bankok

A tapasztalatok alapján úgy tűnik, akkor is vissza lehet élni az ember bankkártyájával, ha a lehető legóvatosabban használja - és a legfrissebb adatok szerint szaporodik az ilyen esetek száma. A csalás esélyét persze odafigyeléssel csökkenthetjük, de a bankok tájékoztatási gyakorlata ebben nem sok segítséget nyújt.

Továbbra is aktívak a Magyarországon tevékenykedő bankkártyacsalók. Nemrég ismertté vált, hogy egy román csoportnak Veszprém megyében több mint 5 millió forintot sikerült felvennie OTP-automatákból, és az [origo] arról értesült, hogy az elmúlt év végén egy másik bank is észlelt hasonló próbálkozásokat, de a pénzintézet semmilyen formában nem volt hajlandó elismerni az érintettségét.

Többféle csalásmódszer létezik, az ellopott kártyával történő vásárlástól a telefonos vagy internetes vásárlás során megszerzett adatokon át a hamisított kártya használatáig. Manapság az utóbbi a leggyakoribb - előfeltétele, hogy a valódi adatokat megszerezzék (klónozás) és esetleg a PIN-kódot is kifigyeljék.

Tavalyelőtt megugrott a csalások száma

A magyar bankok által kibocsátott kártyákkal elkövetett visszaélésekből eredő kár az ezredfordulótól egészen 2006-ig csökkent a teljes forgalomhoz viszonyítva, 2007-ben azonban ugrásszerűen emelkedett a kár értéke és a forgalomhoz viszonyított aránya is - derül ki a Magyar Nemzeti Bank adataiból (frissebb, 2008-as számok csak márciusban lesznek elérhetők).

A kibocsátói üzletág kára 2007-ben 351 millió forintra rúgott, ami 43 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál. Ezen belül a hamisított kártyákkal elkövetett visszaélések aránya vezet (42 százalék), ezt követi az ellopott vagy elvesztett kártyák használatából eredő kár (27 százalék). A korábbi évekhez képest többszörösére emelkedett a telefon vagy internet segítségével lebonyolított kártyás fizetésekhez kapcsolódó kár (14 százalék)

Az elfogadói üzletágban még nagyobb mértékű (171 százalékos) volt a kár növekedése, értékben 515,6 millió forint (mivel mindkét üzletágnak része a hazai kártyákkal országon belül lebonyolított forgalom, a kárértékek nem adhatók össze). Ennek 58 százaléka hamisított kártyák használatából ered, 16 százalék az elveszett/ellopott kártyával okozott kár.

Külföldön sem jobb a helyzet

Az MNB beszámolója megjegyzi, hogy a hazai folyamatok lényegében a külföldi trendekhez igazodnak. A visszaélési statisztikákat az EU-ban Magyarországon kívül egyedüliként publikáló Nagy-Britanniában hasonló mértékű emelkedést regisztráltak.

A tanulmány ugyanakkor kitér arra, hogy a mégnescsíknál biztonságosabb - de teljes védettséget értelemszerűen nem nyújtó - EMV-chip hazai elterjedtsége egyelőre éppen fele az uniós átlagnak. Ugyanez az arány igaz az EMV-chipes kártyákat elfogadó automatákra - egyedül a kártyás fizetést lehetővé tevő terminálok terén állunk jobban az EU-átlagnál.

Kérjünk vizsgálatot

Egyszerű ügyfélként bemutatkozva felhívtuk a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ügyfélszolgálatát azzal a kérdéssel, mi a teendő, ha visszaéltek a kártyánkkal. Azt a választ kaptuk, hogy az azonnali letiltatás, illetve a rendőrségi feljelentés után vizsgálatot kell kérni a banktól, így van esély arra, hogy visszakapjuk a számlánkról eltűnt pénzt.

Ha a pénzintézet válasza nem elfogadható, írásban lehet a PSZÁF-hoz fordulni, de tudni kell, hogy a felügyeletnek nyomozatni jogköre nincs, ezért érdemes csatolni a rendőrségi feljelentést. Ilyen esetben mindig az a kérdés, van-e olyan körülmény, amely alátámasztja, hogy nem a tulajdonos használta a kártyát vagy annak másolatát - tájékoztatott az ügyfélszolgálat.

Önrész: 45 ezer forint

A visszaélésből eredő kárt a 2006. évi 227-es kormányrendelet értelmében legfeljebb 45 ezer forint erejéig a kártyabirtokos viseli. Ezen összeg erejéig sem tehető felelőssé, ha a kártyát annak fizikai jelenléte vagy elektronikus azonosítása nélkül használták, de a jogszabály leszögezi, hogy az ügyfél az önrészen felül is felelős, ha a csalás az ő "szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása miatt következett be".

"A bankok annyira titkolóznak, hogy elképzelhető: sokszor mérlegelik, hogy eltekintsenek az önrésztől, az eset kitudódását elkerülendő. De összességében egyáltalán nem kényeztetik el az ügyfeleket, meglepően nagy mértékben hárítják át a károkat" - számolt be tapasztalatairól Homa Péter, a Bankkártya.hu társtulajdonosa és felelős szerkesztője.

Valóban kell a dombornyomott?

A megelőzésról szólva Homa Péter arra hívta fel a figyelmet, a kártya igénylése előtt érdemes átgondolni, mire akarjuk azt használni, és ebből kiindulva választani típust. A dombornyomásost ugyan ott is lehet használni, ahol nincs elektronikus összeköttetés a bankkal, de az ilyen fizetőhelyek aránya idehaza 1 százalék körüli, viszont a dombornyomott plasztik kevésbé biztonságos, mint a sima.

Lényeges a napi felvehető pénzösszeg limitjének meghatározása is, sőt ajánlatos megfontolni, hogy a kártyaszámlán ne teljes vagyonunkat tartsuk, csak annyit, amennyi a napi költekezéshez szükséges.A pénzmozgásokról értesítő SMS nem feltétlenül véd meg, de mivel nyomban jelez, alighanem megéri az árát - a csalók ugyanis elsőre többnyire egy kisebb összeg leemelésével kísérleteznek, és siker esetén folytatják egy nagyobbal.

Fizetéskor tanácsos nem hátat fordítani a kártyának, hanem követni, hogy mit csinálnak vele, a klónozáshoz ugyanis gyakran "pult alatt" húzzák le a plasztikot. Az ATM-ből történő pénzfelvételnél pedig azt figyeljük, nem rögzítettek-e valamilyen szerkezetet a kártyanyílásra, esetleg a közelbe egy, a billentyűzetre irányított kamerát - sorolta kérdésünkre Homa Péter.

A fogyasztóvédők hiányolják a nyitottságot

Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület rendkívül ritkán találkozik kártyacsalásos ügyekkel, mivel a károsultak elsősorban a PSZÁF-ot keresik meg, ha panaszuk van - mondta érdeklődésünkre a fentiekkel egybehangzóan Dietz Gusztávné dr., az egyesület elnöke.

"Egyáltalán nem jellemző, hogy a bankok kifogásolhatóan állnának az egyes ügyfelek problémáihoz, de összességében nagyon diszkréten kezelik a kérdést, például sohasem hozzák nyilvánosságra egyenként, mekkorák a veszteségeik. Nyilván a bizalmat akarják erősíteni, ami érthető, de az ismerethiány miatt nehezebb a megelőzés is " - említette Dietz Gusztávné.

"Megfelelő információk nélkül fogyasztóvédőként nem tudunk hatékonyan fellépni. Hiányoljuk a bankok részéről a nyitottságot, ha nem is részletes tájékoztatást, de legalább a segítő szándékot elvárnánk" - hívta fel a figyelmet az elnök.

Hozzátette, ez azért is fontos lenne, mert sejthető, hogy vannak már olyan technikai megoldások, amelyeknek nincs tudatában a közvélemény, részben éppen az említett titkolózás miatt. Alighanem léteznek módszerek, melyeket a megfelelő elővigyázatossággal sem lehet kikerülni.

Nem adnának ötleteket

Az [origo] ezek után azzal kereste meg a Magyar Bankszövetséget: vajon nem lehetne-e hasznosabb az egyes esetek, illetve a fontos információk nagyobb nyilvánossága? "A jelenleginél nagyobb nyilvánosság, az egyes esetek ismertetése egyrészt fölöslegesen keltene félelmet a kártyabirtokosokban, másrészt ötleteket adna a bűnözőknek " - válaszolta felvetésünkre Forgács Magdolna, a szövetség tanácsadója.

Noha vannak bankközi megbeszélések a témában, amelyeken az egyes pénzintézetek egyeztetnek, alapvetően külön-külön foglalkoznak a kérdéssel. Amikor szükségesnek látják, tájékoztatják saját ügyfeleiket arról, hogy bizonyos visszaélések ellen milyen módon védekezhetnek. A bankok érdeke a biztonságos bankkártyahasználat biztosítása, ennek érdekében mindent meg is tesznek - fűzte hozzá.

"Ezt a kérdést szerintem nem szabadna így kezelni. Az effajta hozzállás is ludas abban, hogy olyan a magyar pénzügyi kultúra, amilyen. Hamis kép, hogy »a bank majd úgyis megvéd«. Felnőttként kellene kezelni az ügyfeleket, minél jobb tájékoztatásuk elengedhetetlen, ha felelős viselkedést várunk el tőlük" - szállt vitába a szövetség véleményével Homa Péter.

Megjegyezte, a bűnözők szinte biztos, hogy nem a bankok által megosztott információktól lennének okosabbak: sajnos általában jóval a védekezés előtt járnak.