Drágulnak az ipari fémek

Az év eleje óta feltűnően drágulnak az ipari fémek a szabadpiacon. A mozgást közvetlenül fedezeti vásárlások vezérlik, a befektetők új pozíciókat keresnek, készülve arra, hogy a jövő héten újrasúlyozzák a Dow Jones AIG és az S&P GSCI árupiaci mutatókat; várható, hogy nagyobb súlyt kap a réz a mutatókban.

A háttérben azonban - csakúgy, mint a tőkepiacokon - növekvő kockázatvállalási kedv is tapasztalható, reménykedve abban, hogy a világgazdasági válság talán túl van a mélyponton. A szerény bizakodást táplálja, hogy az amerikai szolgáltatások kedden megjelent beszerzőmenedzser-mutatója decemberről jobb volt a vártnál, sőt, kisebb visszaesést jelzett a novemberinél, és előzőleg az euróövezeti mutató, habár új történelmi mélypontra süllyedt, szintén valamivel enyhébb visszaesést jelzett a vártnál.

Másfelől segítik az árakat a globális recessziós veszély miatt sokasodó termeléscsökkentések is: legutóbb az Alcoa jelentette be, hogy idén 18 százalékkal csökkenti alumíniumtermelését, 750 ezer tonnára, és ezért 15 ezer munkahelyet megszüntet.

Kínában január elsejével 17 százalékra emelték 13 százalékról a különféle ércek importjára kivetett áfát, ettől is drágulnak az ipari fémek a szabadpiacon.

A tavalyi évet a legnagyobb egyévi árveszteséggel zárták az ipari fémek londoni fémtőzsde (LME) jegyzéseinek történetében.

Az ipari fémek a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság és a tavalyinál is rosszabbnak ítélt idei kilátások miatt veszítettek az árukból a londoni fémtőzsdén (LME) az elmúlt év második felében. Előzőleg ezen a nyersanyagpiacon is főleg a dollár gyengeségétől vezérelt, "kincskereső" spekuláció mozgatta az árakat, az év első felében fölfelé - a réz ára júliusban minden idők rekordjára, tonnánként 8940 dollárra emelkedett, az alumínium, 3380 dolláron szintén történelmi csúcsot ért el -, de utána érvényesült a gazdasági valóság hatása, csakúgy, mint a kőolajnál. Ráadásul a dollár is erősödött, ez is elvett az árupiacok népszerűségéből a befektetők szemében.