"Önmagában nem megoldás a nyugdíjkorhatár emelése"

Az elmúlt években többször elhangzott, hogy a nyugdíjkorhatárt meg kellene emelni Magyarországon ahhoz, hogy fenntartható legyen a nyugdíjrendszer. Ez a lépés azonban egyedül kevés ahhoz, hogy tényleg megváltozzon a helyzet - mondta az [origo]-nak Juhász Istvánné. A Stabilitás Pénztárszövetség főtitkára értékelt egy esetet, amelyben az érintett magán-nyugdíjpénztári tag rosszabbul járt, mint akkor, ha maradt volna a társadalombiztosítási rendszerben, és tanácsot is adott a kezdőknek.

Sajnos előfordult olyan eset, hogy valaki rosszul járt azzal, hogy magánnyugdíjpénztár tagja lett. Az illető azt remélte, hogy a kasszatagság nagyobb havi járandóságot biztosít számára idős korában, ezzel szemben a döntése havonta több tízezer forintot vesz ki a zsebéből.

A hatályos jogszabály szerint azok, akik a nyugdíjjogosultság megszerzésekor még nem töltöttek el tíz évet pénztári tagként, és 2012. december 31. előtt mennek nyugdíjba - illetve várható pénztári járadékuk nem érné el az állami nyugdíj 25 százalékát -, 2007 végéig visszaléphettek az állam által finanszírozott rendszerbe.

Tavaly januártól viszont, a reform indulásakor belépett pénztártagok elérték a tízéves tagságot, tehát már nem léphettek vissza, hiába érte őket veszteség. Tavaly felröppent egy hír, miszerint a Pénzügyminisztérium az állami rendszerbe történő visszalépés lehetőségét szélesíteni fogja, esetleg nyugdíj-kiegészítéssel oldja meg a problémát, így kárpótolva azokat, akik 1998-ban magánnyugdíjpénztári tagok lettek és jobban jártak volna, ha az állami rendszerben maradnak. Sajnos végül nem történt változás, ez probléma, tekintve, hogy nyugdíjbiztosítási szakemberek szerint nem kevesebb, mint 150 ezer emberről lehet szó - írja a Kosár Magazin.

Havi 40 ezer mínusz

A fogyasztóvédelmi folyóirat említ egy konkrét esetet, amely szerint az idén nyugdíjáért folyamodott egy ügyfél, aki 39 év és 67 napot dolgozott igazoltan, tehát még nem érte el az öregségi nyugdíjkorhatárt, ezért nem jogosult öregségi nyugdíjra. Csökkentés nélkül előre hozott öregségi nyugdíjra van joga, mert a jogszabályban előírt egyéb feltételekkel rendelkezik.

A nyugdíjbiztosító szerint az ellátás összegének meghatározásakor figyelembe vehető szolgálati idő alapján a nyugdíj az ellátott havi keresetének 78,5 százaléka, vagyis havi 152 900 forint. Tekintve, hogy az igénylő magánnyugdíjpénztár tagja, ezért 75 százalékos mértékű nyugdíjra jogosult. A kiszámított társadalombiztosítási (tb) nyugdíj összegének 75 százaléka 114 675 forint volt.

Vagyis a magánnyugdíjpénztári tagság nem kevesebb, mint havi 38 225 forint veszteséget jelent az ellátottnak élete végéig. Az érintett nem teheti meg, hogy visszalép a tb-rendszerbe, mivel 120 hónapnál hosszabb ideig volt magán-nyugdíjpénztári tag. Az újság megemlíti, hogy a pénztár, a PSZÁF és a PM sem tud igazán mit tenni, mondván a jogszabályoknak megfelelően járt el a kassza.

Az említett példára reagálva Juhász Istvánné, a Stabilitás Pénztárszövtség főtitkára elmondta: első körben érdemes a hazai magánnyugdíjpénztári rendszer bevezetésének időszakára visszautalni. Több mint 10 évvel ezelőtt az 1997. évi nyugdíjreform létrehozta a vegyes rendszer második elemét, a magánnyugdíjpénztárakat, és ezzel a nyugdíjrendszerben megjelent a tőkésített elem. Ekkor a jogszabály lehetőséget adott a munkavállalóknak, hogy belépjenek egy magánnyugdíjpénztárba, vállalva ezzel azt, hogy a nyugdíjjárulékuk jogszabály által meghatározott része az állami nyugdíjbiztosító helyett az adott nyugdíjpénztári számlán gyűlik tovább.

Azok, akik emellett döntöttek, állami nyugdíjat és pénztári járadékot kapnak nyugdíjas éveikben. A rendszer bevezetésekor volt, akinek előreláthatóan nem érte meg belépni a nyugdíjpénztárba, mert nem volt legalább 15 év vagy ennél több hátra a nyugdíjba vonulásig. Sajnos vannak olyanok, akik nem kellő körültekintéssel döntöttek a nyugdíjpénztári belépés mellett és nyugdíjazásukkor szembesülnek e döntés hatásaival.

Nem mindennek a válság az oka

A jelenlegi kedvezőtlen pénz-és tőkepiaci történésekkel természetesen senki nem kalkulálhatott előre, de nem magyarázható minden a válsággal. Magyarország 1997-ben egy új modernebb és hatékonyabb nyugdíjrendszer mellett döntött. Juhász Istvánné nem javasolja azt, hogy ezt a már több mint 10 éve működő rendszert felrúgjuk, vagy visszatérjünk a régi rendszerhez csak azért, mert akadnak olyanok, akik egy döntés következtében rosszabbul járhatnak.

Természetesen a rendszer korrekciókkal, a jogszabályok módosításával tökéletesíthető, de a szakember szerint például a társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépés megteremtésének lehetősége nem tekinthető jó iránynak. A törvényalkotóknak és döntéshozóknak a nyugdíjpénztárakkal kapcsolatban fontos lenne végiggondolniuk a garanciarendszer kérdését, a járadékszabályozás megteremtését, valamint a szervezeti forma változtatását, hogy valódi tulajdonosai legyenek a pénztáraknak.

Érdemes megfontolni, hogy a jelenlegi szabályok alkalmazásával, illetve a gyakorlatban szerzett tapasztalatokból kiindulva milyen szabályozási módosítást igényel a rendszer. Ilyen eset például az említett példához kapcsolódóan a nyugdíjazáshoz közel állók problémáinak megoldása.

Alacsony korhatár, magas kiadás

Egyre nő az egy keresőre vetített inaktívak aránya, ráadásul az eltartottak zömében nyugdíjasok. A kedvezőtlen tendenciát erősíti az önmagában örvendetes tény, hogy az európai idősek egyre tovább élnek. Ma egy idős férfi hét évvel, egy nő kilenc évvel többet él nyugdíjasként, mint harmincöt évvel ezelőtt.

A korábbi reformok ellenére is nagyok a nyugdíjkiadások a GDP-hez mérten, miközben alacsony a tényleges, átlagos nyugdíjkorhatár. Ennek okait jól ismerjük; a korábbi munkaerő-gazdálkodásban kifejezetten erőltették a korai visszavonulást a növekvő munkanélküliség miatt. Az országos nyugdíjbiztosítási alap az elmúlt években sorra hiányt termelt; kiegészítésére az állami források korlátozottak. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a lakosok minél tudatosabban készüljenek nyugdíjas éveikre, és előtakarékoskodjanak.

A nyugdíjkorhatár emelésével segíthetnek a jogszabályalkotók a rendszeren, bár meg kell jegyezni, hogy önmagában ez nem elég - mutatott rá a főtitkár asszony, hozzátéve: a korhatár növekedésével párhuzamosan nőnie kell a munkahelyek számának és javulnia az adózási morálnak. Önmagában a nyugdíjkorhatár növekedésével nem feltétlenül lesz több befizető a rendszerben.

Az új elszámolási rendszer

A választható portfoliós rendszer bevezetésével összefüggésben a pénztárak nyilvántartási rendszere is módosult - mondta a legfrissebb változások kapcsán Juhász Istvánné. A számlaegyenleg nyilvántartásának és a tranzakciók könyvelésének korábbi forintalapú elszámolását januártól felváltotta a számlák egységekben történő elszámolása. Az elszámoló egység a pénztártagok megtakarításainak nyilvántartására szolgáló napi árfolyammal rendelkező egység.

Ezt az árfolyamot közzéteszik a pénztár és a PSZÁF honlapján is, így mindenki számára nyomon követhető a pénztári befektetések értékének alakulása. Ahogy a nyugdíjpénztári szolgáltatásokkal kapcsolatban is, az elszámoló egység alapú elszámolás körül is jellemző az általános tájékozatlanság. A Stabilitás Pénztárszövetség tagpénztáraival közösen 2009-ben külön hangsúlyt helyez kommunikációjában a pénztártagok objektív, egyértelmű, egységes tájékoztatására a jelenlegi helyzetről, és arról, hogy hogyan tudnak eligazodni saját nyugdíjpénztári megtakarításaik terén.

Összességében az elmúlt időszakban megnövekedett a pénztáraknál az érdeklődők száma, de ez jellemzően a kedvezőtlen hozamalakulásoknak köszönhető; az egység alapú elszámolás miatt a pénztárak nem regisztráltak nagyobb mértékű megkeresést.

Tanács kezdőknek

Kérdésünkre, melyik portfóliót javasolja a nyugdípénztári rendszerbe most belépő ügyfeleknek, a pénztárszövetség főtitkára azt felelte: a pénztártagoknak a választható portfólióval lehetőségük nyílik életpályájuknak és kockázatvállaló képességüknek megfelelő befektetési csomag kiválasztására. Jogszabályban meghatározott, hogy a pénztárak három portfoliót kötelesek létrehozni. A klasszikus portfoliót azok számára hozták létre, akiknek a nyugdíjkorhatárig legfeljebb 5 éve van hátra. Ez a portfolió a legkevésbé kockázatos, maximum 10 százalékos részvényhányaddal, a fennmaradó részt a pénztárak államkötvénybe, diszkontkincstárjegybe és bankbetétbe fektetik.

A kiegyensúlyozott portfolióba azok a pénztártagok kerültek, akiknek a nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő idő 5-15 év közzé esik. Ez a portfolió már kockázatosabb, több részvényt (40 százalékig) tartalmazhat. A növekedési portfolióba azoknak a tagoknak a megtakarítását sorolták be, akiknek a nyugdíjkorhatárig hátralévő idő több mint 15 év. Ez a portfolió a legkockázatosabb, magas részvénykitettséggel. A magasabb hozam érdekében a jogszabály minimum részvényarányt is meghatározott (kiegyensúlyozott portfolióban 10, növekedésiben 40 százalék), amelyet az eredeti törvényi rendelkezések alapján 2009. június 30-ig kellett volna elérni, a 2008. októberi módosítás alapján azonban ezeket a minimumokat 2011. június 30-ig kell teljesíteni.

A különböző kockázatú portfoliók bevezetésekor azon tagokat, akik nem választottak a portfoliók közül - a törvényi előírásnak megfelelően - a nyugdíjazásig hátralevő éveik száma alapján a pénztárak besorolták az életpályájának megfelelő kockázatú portfólióba. Az előző portfolióváltástól számított hat hónap elteltével lehet ismét portfoliót váltani.
Azoknak, akiknek legalább 15 évünk van hátra a nyugdíjig, javasolt egy magasabb kockázatú portfoliót választani, hiszen az a gazdasági környezet romlására vagy javulására egyaránt nagyobb árfolyammozgásokkal reagál, de hosszú távon várhatóan a legmagasabb hozamokat érheti el. Aki ennél közelebb van már a nyugdíjazásig, annak egy kevésbé kockázatos, kisebb részvénykitettségű portfolió javasolt.

A nyugdíjpénztárak az új rendszer bevezetését megelőzően lehetőséget adtak a portfolió választásra, de tekintettel arra, hogy a tagok válaszadási hajlandósága 10 százalék körül mozgott, a megtakarítások jelentős részét a jogszabály alapján sorolták be, így jelenleg a pénztárak a tagok többségét a növekedési portfolióban helyezték el. A Stabilitás Pénztárszövetség hangsúlyozza, hogy mindenki a saját kockázatvállalási hajlandóságának megfelelően válasszon portfóliót, illetve alaposan fontolja meg a portfolió váltási szándékát. E döntésben természetesen segítséget adnak a pénztárak is.