Nem példa nélküli a forint beszakadása

A forint jegyzése az utóbbi hónapokban soha nem látott mértékben esett az euróval szemben, ami sokak számára a gazdaság teljes összeomlásának szimbólumává vált. A zuhanás azonban nem példa nélküli, az euró bevezetése előtti években ugyanis több nyugat-európai deviza is jelentős kilengést mutatott, a líra például csaknem 30 százalékot gyengült. Bizakodásra adhat okot, hogy a csatlakozásra jellemzően visszaerősödött a kurzus.

• Itt találja a válsággal kapcsolatos összes hírt!

A korábbi kormányváltások idején slágertéma volt az euró bevezetése, de Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében ez egyelőre olyannyira távolinak tűnik, hogy szinte nem is beszél róla a politika - nem véletlen az sem, hogy komolyan most vetődött fel először, hogy akár a számos gazdasági problémát felvető és költséget okozó egyoldalú euróbevezetés is megoldást jelenthetne a magyar gondokra, de realitása egyelőre ennek sincs.

Az euró bevezetésére korábban kitűzött határidők nem voltak tarthatóak, ami aláásta a hitelességet, ezért nem is különösebben meglepő, hogy Bajnai Gordon miniszterelnök gazdasági programjában egyelőre nem szerepel időpont az euró tervezett bevezetésére. Ez azért is érthető, mivel a mostani kabinet deklaráltan csak a 2010-es választásokig vállalta az ország vezetését, azaz válságkezelő kormányról van szó.

Egy feltételt teljesítünk, azt is félig

A forint lecserélése tehát a távoli jövőbe veszik, hisz az euró bevezetéséhez szükséges öt maastrichti feltétel közül jó, ha egyet teljesítünk. Igaz, hogy a tavalyi adatok szerint az államháztartás korrigált hiánya a bruttó hazai termnék (GDP) 3 százaléka alá csökkent, de ennek a megismétlésére idén alig van esély, azaz még ebben az esetben sincs szó a kondíció fenntartható módon való teljesítéséről. A kamatok az egekben vannak, a forint árfolyama nagy kilengéseket mutat, az infláció magas és emelkedés előtt áll, az államadósság pedig jóval a 60 százalékos referenciaérték fölött tanyázik.

Az uniós jogszabályok szerint amúgy valamikor mindenképp kötelező Magyarországon is bevezetni a közös európai pénzt, de az korántserm egyértelmű, hogy erre mikor kerülhet sor. Támpontot adhat a Reuters hírügynökség legfrissebb elemzői konszenzusa, amely szerint 2013-2014-ben válthatja le az euró a forintot. A bizonytalanságot jól jellemzi, hogy a megkérdezett huszonhárom szakértő közül mindössze kilencen adta előrejelzést az euróbevezetés konkrét időpontjára.

A közös fizetőeszköz előszobájának tartott ERM-2 árfolyamrendszerben az ingadozási sáv közepére vonatkozóan csak nyolcan adtak prognózist, a konszenus szerint valamivel több mint 262 forinton rögzíthetik majd a kurzust. A jóslatok 240 és 280 forint között szóródnak. A szakértők többsége vélhetően azért nem vállalkozott az belépési időpont és az árfolyam előrejelzésére, mert jelenleg rendkívül bizonytalan a helyzet.

Hogy álltak mások öt évvel az euró előtt?

Kétségtelenül nehéz most becslést adni, de épp ezért érdemes lehet áttekinteni a különböző euróövezeti országok és devizák helyzetét a csaltakozásuk előtti években - még akkor is, ha akkoriban teljesen más volt a világgazdasági helyzet, mint most, illetve az adott ország gazdasági helyzete is nagyban különbözött a magyarországitól. (Az akkori csatlakozási stratégiákat jelentősen befolyásolta az ERM-1 árfolyamrendszer 1991-92-es bukása, és az 1997-98-as ázsiai valutaválság, most pedig természetesen a gazdasági világválság írja át a korábbi terveket.)

Amennyiben elfogadjuk a fent említett 2013-2014-es euróbevezetési feltételezést, akkor a ma már eurót használó államok devizájának utolsó 4-5 éve lehet iránymutató magyar szempontból. A belépési árfolyamokat 1998. december 31-ével rögzítették, vagyis az 1994 és 1998 közötti évek árfolyammozgása lehet tanulságos.

Bármennyire is sokkoló a forint mostani mozgása (gyengülése), az adatok alapján nem tekinthető példa nélkülinek a 30 százalékos árfolyamesés sem. Az időközben az Unicredit kezébe kerülő magyarországi HVB Bank egy 2005-ös tanulmánya szerint három olyan nyugat-európai deviza volt, amelyik esetében a leggyengébb és a legerősebb kurzus között 10 százalékot meghaladó volt a különbség: a finn márka 13,38, a spanyol peseta 14,29, az olasz líra pedig 29,69 százalékos (!) kilengést mutatott a csatlakozást megelőző öt évben. (Voltak stabil pénzek is, az osztrák schilling, a holland gulden és a belga frank például szinte meg sem moccant a német márkával szemben 1994 és 1998 között, de a forint esetében ezek a példák a jelenlegi helyzetben kevéssé tűnnek használhatónak.)

Mit jelent ez a forint szempontjából?

A líra példája a forint esetében azt jelentené, hogy amennyiben 2013-ban csatlakozna Magyarország az euróövezethez, vagyis 2008-ban indulna az ötéves "előkészületi időszak". Az utóbbi csaknem másfél évben a legerősebb akkor volt a magyar fizetőeszköz, amikor tavaly nyáron 230 forintnál is kevesebbet kellett adni egy euróért (márpedig ennél erősebb forintra jelenleg senki nem kötne fogadást). A líráéhoz hasonló mozgást feltételezve 297 forintos euró adódna a gyenge oldalon (ez van ugyanis csaknem 30 százalékra a 230 forinttól), az euróért azonban volt, hogy 316 forintot kellett adni, ami 37 százalékos értékvesztéssel egyenértékű.

Amennyiben azonban 2014-ben váltja fel a forintot az euró, akkor 2009 lenne az első éve az összehasonlítási alapként használt ötéves periódusnak. Idén január óta 264,96 forint volt a legerősebb kruzus (ennyit január 7-én kellett adni az euróért, azóta pedig jellemzően 300 forint körül volt az árfolyam), ennél 30 százalékkal feljebb pedig a 343 forintos szint van. Ez azt jelenti, hogy statisztikailag még az is beleférne, hogy az euró 343 forintig gyengüljön - értve ez alatt azt, hogy akár egy ilyen intenzív forintgyengülés sem lenne kirívó a nemzetközi tapasztalatok alapján.

Végül visszaerősödtek a devizák

A két legbizonytalanabb deviza az olasz líra és a spanyol peseta volt, amelyek 1992 szeptemberében áldozatai lettek az ERM-1 rendszer elleni, a gazdaságtörténészek által Soros Györgyhöz kötött spekulációnak. A krízis és valutaválság hatására 1995 tavaszáig ez a két deviza sokat gyengült, ezután korrigálták a piacok, az utolsó években azonban ezek a pénzek is jelentősen erősödtek.

A forint szempontjából bizakodásra adhat okot, hogy a csatlakozási árfolyamok jellemzően nagyon közel voltak az öt évvel korábbi árfolyamokhoz - a nagy kilengések ellenére is. A kurzusok szinte minden esetben az öt évvel korábbi szint 1-2 százalékos környezetében voltak 1998 végén, azaz a gyengüléseket szinte minden esetben már-már azonos mértékű erősödés követte.

A legnagyobb eltérést az ír font esetében jegyezték fel, de ez a pénz is kevesebb mint 4 százalékkal volt gyengébb 1998 végén, mint 1994 elején. Magyar szempontból ez azt jelentené, hogy 2013-ban a 2008 eleji szint körül (250-260 forinthoz közel), 2014-ben pedig a 2009 januári szint környékén (260-270 forint körül) lehetne csatlakozni - de természetesen ez csupán a történelmi tapasztalatok magyar helyzetre való alkalmazásából következik, nem pedig a gazdaság fundamentális helyzetéből.

Nem akartak túl erős devizával csatlakozni

"A döntéshozók próbálták elkerülni a túlzottan felértékelt devizával való csatlakozást, ezért is határoztak meg a piaci árfolyamnál jóval gyengébb ERM-2 centrális paritást" - vázolta az egyes országok euró előtti helyzetét Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere.

A szomszédos, és az utóbbi időben egyre inkább bezzeg-országnak tekintett Szlovákia esetében ezzel épp ellentétes volt a helyzet, a csatlakozást megelőzően gyors felértékelődés ment végbe és az ERM-2 sávjának közepét többször is felfelé húzták. A szlovák gazdaság azonban jóval nagyobb növekedési többletet, gyorsabb termelékenység bővülést mutatott az eurózónához képest, mint a korábbi csatlakozók. A szlovák koronát azonban ezzel együtt feltehetően túlértékelt szinten rögzítették az euróhoz, ez azonban annak következménye, hogy a csatlakozást követően radikálisan megváltozott a globális környezet.

"A válság hatására az elkövetkező években a régiós devizák esetében a korábbi években feljegyzetteknél jóval gyengébb szint lehet indokolt" - mondta az elemző. A forint esetében zajlik az új körülményekhez való alkalmazkodás: a korábbi évekre jellemző 250 körüli euró/forint szintek helyett ma inkább 300 forint közelében ingadozik a keresztárfolyam, és sokak szerint ez közelebb is van az amúgy nagyon nehezen meghatározható egyensúlyi értékehez.

"Úgy gondolom, hogy a csatlakozási árfolyam a jelenleginél erősebb szinteken történik majd, hisz egy idő után újraéled a konvergenciatörténet" - mondta a Budapest Alapkezelő szakembere. Az érintett, a nyugati országokhoz felzárkózó, úgynevezett konvergáló országok - köztük Magyarország - növekedési, termelékenység-bővülési többlete árkonvergenciát - drágulást - eredményez. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján szerencsésebb, ha az áremelkedés az adott ország fizetőeszközének erősödése révén megy végbe, mintha az infláció emelkedésében csapódna le.

Utóbbi forgatókönyv, azaz az gyors áremelkedés biztosan nem tetszene a Magyar Nemzeti Banknak: a jegybankárok elsődleges célja az infláció kordában tartása, tehát mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy megfékezzék az áremelkedést. Bebesy szerint a mostani forintárfolyamot alapul véve egy jövőbeli fokozatos felértékelődés nem lenne veszélyes, mivel egy erősebb forint jobban megfelelne a hosszabb távú fundamentumoknak, mint a jelenlegi árfolyam.