Eltérő forgatókönyvek a forint búcsújáról

A közép-európai országoknak minél előbb be kell vezetniük az eurót, vagy pedig a maastrichti kritériumok teljesítése a lényeg? - egyre inkább ez a kérdés foglalkoztatja a közgazdászokat és a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitásáért felelős vezetőket. Az egyik érintett állam természetesen Magyarország, a gyorsított magyar eurócsatlakozásnak pedig szintén vannak támogatói és ellenzői is. Az illetékesek egyelőre nem hajlanak az engedékenységre, de ez akár változhat is.

Itt találja a válsággal kapcsolatos összes hírt!

A gazdasági válság mélyülésével egyre gyakrabban hangzik el, hogy Magyarországon az euró bevezetése legyen az első számú gazdaságpolitikai cél, ezzel ugyanis eltűnne a devizakockázat, és így a krízis legfenyegetőbb réme, a forint teljes összeomlása.

Az euró bevezetésének időzítésével és a módjával kapcsolatban azonban nincs egyetértés, a vélemények eltérőek. Vannak, akik egyoldalú euróbevezetést javasolnak, akadnak, akik csak a kritériumokon lazítanának, és hallani olyan hangokat is, amelyek szerint egyszerűen teljesíteni kell a maastrichti feltételeket.

Az IMF is a gyors bevezetés mellé állt

Az euró gyors és a korábbi feltételeknek való megfelelés nélküli bevezetés legbefolyásosabb támogatója minden bizonnyal a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amit az is mutat, hogy egy erre vonatkozó értesülés is komoly forinterősödést okozott hétfőn a bankközi devizapiacon.

A Financial Times szerint az IMF egy bizalmas jelentésében azt írta, hogy a még nem euróövezeti tag kelet-európai EU-országoknak meg kellene fontolniuk saját fizetőeszközeik feladását és az euró bevezetését még az előtt, hogy formálisan csatlakoznának az euróövezethez. A londoni gazdasági napilap által látott tanulmány szerint a valutauniónak a belépési feltételek enyhítésével lehetővé kellene tennie, hogy ezek az országok "kvázi tagokká" válhassanak anélkül, hogy képviseletet kapnának az euróövezeti jegybank igazgatótanácsában.

A múlt hónapban készült IMF-jelentés szerint ennek legnagyobb előnye a felhalmozódott devizaadósság-teher problémájának megoldása lenne, megszüntetve egyben a bizonytalanságot és helyreállítva a bizalmat. Az euróizáció nélkül a devizaadósság-teher kezelése masszív belső megszorításokat igényelne, amivel szemben egyre növekszik a politikai ellenállás - áll az IMF-jelentésben.

Thomas Mirow, az EBRD elnöke a Handelsblatt című német üzleti napilapban megjelent interjújában az Európai Bizottságot arra szólította fel, hogy vegye fontolóra az euróövezethez való csatlakozás idejének lerövidítését. "Az Európai Bizottságnak világos szolidaritási jelzést kellene küldenie a kelet-európai országoknak" - fogalmazott az elnök.

Mirow szerint kívánatos lenne például a felvételre való várakozás időtartamának a jelenlegi két évről egy évre történő lerövidítése a stabilitási paktumban előirányzott adósságkritériumok betartása mellett. Egy ilyen lépés összességében hozzájárulna Kelet-Európa stabilizálásához - hangoztatta az EBRD elnöke.

Állítólag Angela Merkel német kancellár és Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, az eurócsoport elnöke nyitottnak mutatkozott egy lerövidített eurócsatlakozási folyamatra, de mindketten határozottan állást foglaltak az ellen, hogy enyhítsék az euróövezetbe való felvétel feltételeit.

Magyarországon is felvetődött

A magyar gazdaságpolitika alakítói eddig ugyan elzárkóztak az euró egyoldali átvételétől, de van olyan magyar szakember, aki ebben látja a megoldást. Lentner Csaba, az MTA Jövőkutatási Bizottságának tagja szerint a valutaválság csak úgy kerülhető el, ha átvesszük a közös európai pénzt. A közgazdász szerint a nem európai uniós Montenegró példájából érdemes kiindulni: az ország az euró átvételével stabilizálta gazdaságát, illetőleg pénzügyi rendszerét, miközben a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank sem tiltakozott az euró használata ellen.

Lentner Csaba szerint el kell felejtenünk a 240-250 forintos euróárfolyamot, hiszen nincsenek exportképes árualapjaink, nincs stabil pénzügyi védekezési eszközrendszerünk. "Most az az elsődleegs cél, hogy ne mehessen el a forint a 350-es, vagy akár a 400-as szintig" - mondta a közgazdász, aki szerint még mindig nem késő az euróövezethez történő "kényszercsatlakozásunkat" kérelmezni, az ugyanis a jelenlegi válsághelyzetünkre hivatkozva kivitelezhető.

A legnagyobb magyar kereskedelmi bank elemzői is elképzelhetőnek tartják az euró egyoldalú bevezetését. Az OTP szakértői szerint a magyar jegybanki tartalékok önmagukban is biztosítanák a lejáró és megújításra kerülő adósság visszafizetését, miközben a tartalékok lehetővé teszik akár az euró egyoldalú bevezetését is.

Az OTP szerint elég, ha a jegybank a monetáris bázisnak megfelelő devizatartalékkal bír, mert ez lehetőséget teremt az euró egyoldalú bevezetésére is - ehhez jelenleg mintegy 10 milliárd euróra lenne szükség Magyarországon, azaz kevesebbre, mint amennyivel az MNB rendelkezik (márciusban csaknem 28 milliárd eurónyi tartaléka volt a jegybanknak).

Nem mindenki hisz az egyszerű megoldásokban

Nem hisz a gyors és egyszerű megoldásokban a z Európai Központi Bank (EKB) elnöke. Jean-Claude Trichet egy március végi nyilatkozatában minden érintettet eltanácsolt az euróövezet "túl korai, elhamarkodott" bővítésétől. Az európai főbankár szerint a közös pénz bevezetése nem helyettesítheti a hazai (gazdaság)politikai kiigazítás szükségességét, fenntartható konvergencia nélkül az EKB pénzügypolitikája ugyanis nem lesz megfelelő az érintett ország számára.

Nem tartották sem reális, sem hasznos felvetésnek a távirati iroda által hétfőn megkérdezett elemzők azt, hogy a kelet-európai EU-országok vezessék be az eurót, még az előtt, hogy formálisan csatlakoznának az euróövezethez.

Barta György, a CIB Bank elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyoldalúan bevezetett fizetőeszköz nem egyenértékű a konvergenciafolyamat utáni euróbevezetéssel. Véleménye szerint a belső megszorítások szükségesek, de önmagukban csak az államháztartás helyzetét teszik rendbe. Főleg strukturális reformok kellenek, amelyek eredményeként emelkedik a potenciális növekedés üteme.

Barcza György, a K&H Bank vezető elemzője sem tartotta reálisnak a javaslatot. Az euró bevezetése a kötelező feltételek teljesítése előtt egyaránt kockázatos lenne Magyarországnak és az euróövezetnek is. Az euró bevezetését illetően Magyarország elvesztette hitelességét, amely a hosszú távú forintkamatok és az eurókamatok elszakadásában is tükröződik. Becslése szerint ma mintegy 1 százalékponttal magasabbak a hosszú távú forintkamatok az eurócsatlakozás bizonytalan időpontja miatt. Barcza György szerint a felvetés azért sem reális, mert az Európai Központi Bank (ECB) már többször határozottan jelezte, hogy nem lazítanak a feltételeken.

"Nagyon távol állunk az eurótól"

Nem lát esélyt a maastrichti kritériumok enyhítésére Bauer Tamás, aki szerint ennek nem is lenne önmagában túl sok értelme. A közgazdász elmondta, egy ilyen lépés ellentétes lenne azzal, amire a feltételrendszert kitalálták, nevezetesen azzal, hogy az euróval fizető országok gazdasága egyensúlyban legyen.

"Ha már Magyarország is tag lenne, nyilván mi magunk is meggondolnánk, hogy egy, az eurózónába tartó, gazdaságilag instabil ország bevonásával megterhelnénk-e az euró stabilitását. Azon, hogy az euró előszobájának tartott ERM-2 rendszerben eltöltendő időt rövidítsék az illetékesek, éppen el lehet töprengeni, de valójában nem erről szól a történet" - hangsúlyozta Bauer, hozzátéve: "nagyon távol állunk az eurótól", elég csak a kamatra és az államadósságra vonatkozó feltételre gondolni".

Montenegró: nekik bejött az euró egyoldalú átvétele

Bauer Tamás szerint mítosz, hogy az elmúlt években, 2007-ben vagy esetleg 2008-ban bevezethettük volna az eurót. "Valójában 2000 óta egyre messzebbre kerülünk az euróhoz és a normális fejlődéshez szükséges gazdasági helyzettől, más szóval egyensúlytól. Azóta, vagyis 2000-2001 óta destabilizáló gazdaságpolitika folyik, emiatt egyelőre elszállt az euró bevezetésének lehetősége" - mondta el az [origo]-nak Bauer Tamás, a Közgazdaság-tudományi Intézet tagja, egyetemi tanár.

A közgazdász szerint nincs új recept, komoly kiadáscsökkentésre van szükség ahhoz, hogy előrébb lépjünk, a szociális és nyugdíjkiadásokat drasztikusan csökkenteni kell. A jelenlegi rendszer nem fenntartható egy olyan országban, ahol 3 millió nyugdíjasra 3,8 millió járulékfizető jut.

"Pillanatnyilag nem látok esélyt az előrelépésre, drukkolni lehet, hogy végre elindul valami. Sajnos elképzelhető, hogy megint az utolsó utáni pillanatban fogunk lépni" - mondta Bauer Tamás.

Régóta vitáznak a kritériumokról

Az 1992-ben elfogadott, 1993-ban életbe lépett maastrichti kritériumokról (azaz az euró bevezetésének feltételeiről) az utóbbi években számos fórumon vitatkoznak nemzetközi és magyar közgazdászok egyaránt. A feltételrendszer megtartása mellett mindenekelőtt az szól, hogy könnyen áttekinthető, jól kommunikálható és egyszerű. A laikusok számára is könnyen érthető például, hogy az államháztartási deficitet 3 százalék alá kell szorítani a bruttó hazai termékhez (GDP) mérten - az mindenki számára egyértelmű, hogy valami nincs rendben, ha a hiányszám magasabb a célértéknél.

A maastrichti követelményrendszer megalkotásakor a döntéshozók abból indultak ki, hogy azon országokban érdemes közös devizát használni, amelyek megfelelő pénzügyi stabilitással rendelkeznek, és a gazdasági sokkokra is nagyjából azonos módon reagálnak.

A pénzügyi stabilitás elsősorban azt jelenti, hogy kiszámítható és a többi tagországban mérthez hasonló szintű az infláció (azaz nem az a fő probléma, ha elszállnak az árak, hanem az, ha akkor szállnak el, amikor a többi államban nem), illetve stabil a pénz külföld felé mutatott értéke is, azaz nem ingadozik túlságosan az árfolyam.

Fontos cél az is, hogy kizárólag stabil állami pénzügyekkel rendelkező országok csatlakozhassanak az euróövezethez. A két legfontosabb - együtt kezelt - kritérium, hogy az államadósság és az államháztartási hiány nem haladhatja meg a GDP 60, illetve 3 százalékát. A kritériumok esetlegesnek tűnhetnek, de elméletileg mégis megalapozottak.

Egy, a maastrichti kritériumok megalkotásakor alapul vett makrogazdasági modell szerint ahhoz, hogy a 60 százalékosnak feltételezett GDP-arányos államadósság ne szálljon el, 2 százalékos inflációt és 3 százalékos reálnövekedést feltételezve legfeljebb 3 százalékos államháztartási hiányra van lehetőség. (Amikor kidolgozták a feltételeket, az érintett országokban átlagosan 60 százalék volt az államadósság, 3 százalék volt a hosszú távra becsült éves fejlődési ütem, az EKB inflációs célja pedig épp 2 százalék.)

Nem kőbe vésett számokról van szó

Az egyik fő kritika arra mutat rá, hogy a maastrichti számokat nem lenne szabad kőbe vésett értékeknek tekinteni. A modell szerint ugyanis eltérő inflációs és növekedési feltételek mellett akkor is egyensúlyi pályán maradhatna a gazdaság (azaz nem emelkedne a 60 százalékos államadósság), ha az államháztartási hiány meghaladná a 3 százalékot. Ez akkor lenne lehetséges, ha a fent említettnél magasabb lenne az infláció és a potenciális növekedési ütem.

Magyarország esetében épp ez a helyzet, ugyanis mint feltörekvő ország, az egyensúlyi probléma nélkül elérhető magyar gazdasági növekedés meghaladja a 3 százalékos szintet, és az infláció is magasabb lehet az említett 2 százaléknál.

Az euró előszobájának tartott ERM-2 árfolyamrendszert is több kritika érte. A plusz/mínusz 15 százalékos ingadozási sáv a sávszélek támadhatósága miatt "vonzó" a spekulánsok számára, azaz az euró előszobájába való belépés önmagában támadási felületet jelent. Több elemző azért is hibásnak tartja a maastrichti rendszert, mert egyszerre várja el az infláció leszorítását és az árfolyam stabilizálását, ami piaci felfordulás esetén komoly nehézségekbe ütközhet.

Gyakorlati szempontból érdekes, hogy Brüsszelben olyat várnak el Magyarországtól, amit maga az euróövezet fizetőeszköze, az euró sem teljesít. Az euró dollárhoz mért árfolyama a 1999-es bevezetése óta meglehetősen széles sávban mozgott, a keresztárfolyam két végpontja ugyanis 0,85 és 1,6 volt, ami 100 százalékos sávot jelent - szemben az ERM-2 30 százalékos értékével. Ha az elmúlt 1 évet nézzük, akkor is óriási ingadozásokat láthatunk: a tavaly nyári 1,6 körüli szintekkel szemben március elején 1,25 körül járt a kurzus, ami bő 20 százalékos leértékelődést jelent.

A piac a feltételekkel foglalkozik

Akár jogosak a maastrichti feltételeket és az ERM-2 árfolyamrendszert érintő kritikák, akár nem, a valós - piaci - folyamatok szempontjából igazából érdektelenek, tekintettel arra, hogy a befektetők az alapján ítélik meg az adott országot és annak eszközeit (devizáját és állampapírjait), hogy teljesítette-e a maastrichti feltételeket.

Az mindenképp igaz, hogy a maastrichti kritériumokat produkáló államok gazdaságilag stabilnak mondhatóak - a kritikák alapján ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy az újonnan csatlakozott uniós tagállamok esetében akár a szükségesnél is stabilabbaknak.

Magyarország piaci megítélése finoman szólva is rossz. Az úgynevezett hitelkockázati felár nagyon magas, ez a mutató jelzi, hogy a befektetők mennyivel drágábban hajlandók kölcsönt nyújtani hazánknak, mint egy másik államnak. A 2014-ben lejáró, euróban kibocsátott magyar államkötvény 500-600 bázisponttal, 5-6 százalékponttal többet fizet a hitelezőnek, mint az azonos lejáratú, euróalapú német állampapír.