Itt találja a válsággal kapcsolatos összes hírt!
A magyar parlamentáris demokrácia új mélypontjának titulálta a WSJ az előző hónapot, ahogy Gyurcsány Ferenc lemondása miatt a szocialisták egyre másra dobták be az új jelöltek neveit és próbáltak találni egy új miniszterelnököt, aki többséget szerezhet a parlamentben.
A lap végigveszi a 2006 és 2009 közötti főbb eseményeket (öszödi beszéd, 2008-as népszavazások) és abban látja Gyurcsány bukását, hogy nem tudta az országgyűlésen keresztülvinni azt a költségvetési csökkentést, amire Magyarországnak szüksége lesz a jelenlegi világválságban.
Az írás kiemeli, hogy az ország gazdasági bajait nem a válság okozta, az csak fókuszba hozta őket. A 10 milliós országban csak 3,9 millióan dolgoznak, akikből 1,6 millióan minimálbéren vannak bejelentve, így nem fizetnek adót. A nyugdíjasok száma majdnem 3 millió, akikből 800 ezren rokkantsági nyugdíjon vannak, tehát idő előtt vonultak nyugdíjba.
További probléma, hogy az elmúlt években nem fogták vissza a kormányzati költekezést. A WSJ szerint ez lesz Bajnai Gordon, a végső miniszterelnök jelölt, nagy feladata. Bajnai megszorító programja még épp jókor érkezik, de helyzetét nehezíteni fogja az ellenzék tevékenysége.
Az ellenzék sem jobb
A lap elég élesen kritizálja Orbán Viktort, mivel inkább a populista ígéreteket kedveli és nem a konkrét javaslatokat, például nem tisztázott, hogy az adócsökkentések hogyan teremtenének egy millió új munkahelyet.
Másik érzékeny pont, hogy Orbán nem az országgyűlésben szólal fel (ahol előző évben csak egyszer beszélt, akkor is csupán öt percig), hanem szereti megválogatni közönségét. Emellett szívesen utal az "igaz" magyarok "gonosz elleni küzdelmére", amit egyes pártolói jelzésnek vesznek, hogy Gyurcsány és a szocialisták ellen kell tevékenykedni.
A WSJ emellett elismeri, hogy egy mostani választáson a szocialisták csak 22 százalék körüli eredményt érnének el, míg az ellenzéki Fidesz közel van a kétharmadhoz. De a lap szerint a Fidesz győzelem esetén is elkerülhetetlen lenne egy újabb megszorítás. Ez azért lehet így veszélyes, mert az ígéretekben csalódott Fidesz szavazók a radikális pártok fele fordulhatnak.
A cikk szerzője a radikalizmus példájaként a Magyar Fórum Surányi Györgyöt ábrázoló címlapját említi és kiemeli, hogy a laptulajdonos MIÉP korábban Orbán Viktort támogatta. Zárszóként a szerző kijelenti, hogy a politikai rendszer és kultúra fejlődése nélkül biztosan folytatódni fog Magyarország vergődése a válságban.