Egyre több sebből vérzik a magyar PPP

Egyre több nehézség vetődik fel az annak idején már-már csodaszerként beharangozott magyarországi PPP-projektek rendszere körül. A felsőoktatást érintő programok különböző életciklusaiban más-más gondok törnek a felszínre: az újak nem indulnak, akad leállított építkezés, és az sem mindig örül, aki elvileg már élvezhetné egy befejezett, nagyszabású beruházás előnyeit.

A jövőbeni hazai PPP-programokat egyelőre komolyan veszélyezteti, hogy az eddigi magyar szerződéskötési gyakorlatról kiderült, nem felel meg az uniós normáknak, a részt vevő magánszférának a korábbiaknál nagyobb kockázatot kell(ene) viselnie. Ez tízmilliárdos nagyságrendű, a közbeszerzési eljáráson már túlesett projektet akadályoz.

A PPP (public private partnership) veleje, hogy az állam a szükséges létesítmények létrehozásába, fenntartásába és üzemeltetésébe versenyeztetéssel bevonja a magánszektort. Az állam mint megrendelő határozza meg, milyen szolgáltatást, mennyi ideig (jellemzően 20-30 évig) akar igénybe venni.

A módszer előnye, hogy a költségvetési deficitet nem növeli jelentősen: az állam, illetve a szolgáltatást ténylegesen igénybe vevő intézménye elnyújtva, hosszabb idő alatt rendezi a számlát, az évente fizetendő szolgáltatási díj formájában. Így természetesen összességében többet fizet, mintha saját maga gründolná az adott fejlesztést (amire értelemszerűen egyszerre nincs elég forrása), de alacsonyabb a kockázata.

Kinek a kockázata?

Éppen ez, a kockázat kérdése jelenti a problémát immár hónapok óta. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) előzetesen minősíti a megkötendő szerződést abból a szempontból, hogy a kockázatok kellően nagy hányadát viseli-e a magánpartner, vagyis a beruházás elszámolható-e az államháztartáson kívül. (Ha nem, akkor az állam rejtett hitelfelvétele lenne, és a teljes összegének meg kellene jelenni az állami kiadások között.)

A felsőoktatás-fejlesztési projektek közül 2004 óta több mint 40-et bírált el a KSH, és bár gyakorlatilag egyik sem ment át simán, az utólagos szerződésmódosításokkal végül valamennyi magánberuházásnak minősült. Ez feltűnt az Európai Unió statisztikai hivatalának, mivel az EU másik "PPP-nagyhatalmában", Nagy-Britanniában csak minden második PPP-beruházást számolnak el a magánszférában - idézte fel az [origo]-nak a tavaly történteket Bedekovics István, a KSH főosztályvezető-helyettese.

Nincs látatlanban 100 százalék

Az Eurostat 2008-ban utólagosan értelmezte, illetve pontosította saját, 2004-es módszertani útmutatóját, és ez alapján a KSH szigorított a minősítés alapelvein, ami a korábbiaknál nagyobb arányú kockázatvállalást jelent a magánszektor számára. A legfontosabb változások a szerződések felmondásakor meghatározott elszámolással és nem megfelelő üzemeltetés esetén alkalmazott büntetés kiszabásával kapcsolatosak.

Így ha a szerződést az állami fél a vállalat hibájából felmondja, az állam nem téríti meg az eszköz amortizált értékének 100 százalékát. Ez az érintett vállalatok szerint elfogadhatatlan, így három indulás előtt álló projekt - a Budapesti Műszaki Főiskola, a Miskolci Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem kollégiumfelújítása - megrekedt ebben a fázisban.

Beszédes jel, hogy a pécsi egyetem vezetői néhány nappal ezelőtti közleményükben - melyben a Dunántúli Napló egy cikkére reagálva tagadták, hogy végképp lemondanának az új rektori hivatal kialakítását is magában foglaló fejlesztésről - meglebegtették, hogy esetleg nem PPP-konstrukcióban folytatódnak a projektek. "Az egyetem más, alternatív megoldásokat is megvizsgált" - állt a közleményben.

Visszalépett a finanszírozó

A már futó fejlesztések között is van, aminek pillanatnyilag elég reménytelen a helyzete. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) lágymányosi kampuszán március 15-én felfüggesztették a Q épület munkálatait, így az most már biztosan nem készül el az eredetileg tervezett jövő januári határidőre.

A magánpartner, a Hérosz Zrt. eddig igazolt teljesítése eléri 12 és félmillió eurós értéket, a közel 60 ezer négyzetméter alapterületű épület megközelítőleg 28 százalékos készültségi állapotban van. Mivel a szerződéskötés óta jelentősen megváltozott a pénzpiaci helyzet, nincs olyan bank, amely hajlandó lenne finanszírozni a fejlesztést. A Hérosz tovább nem tudta önerőből finanszírozni a kivitelezést, az összes elvégzett munkáért járó összeg nagyjából 10 százalékával még tartozik az egyik alvállalkozójának (Épszerk-Pannónia Invest Kft.).

Az építkezés 2008 nyarán indult, ez év február közepéig jó ütemben haladt, de a cég már tavaly októberben segítséget kért a minisztériumtól, mert a magas országkockázat miatt a bankok nem hajlandók hitelezni a beruházást - tudtuk meg Gerencsér Lászlótól, a Hérosz vezérigazgatójától.

Az MFB is kevés lehet

A szerződés szerint, ha megáll az építkezés, fél évig kell tárgyalni a folytatásról, ebből már több mint két hónap letelt. A Magyar Fejlesztési Bank jelenleg tárgyal egy kereskedelmi banki konzorciummal a finanszírozásról, de lehet, hogy az MFB garanciavállalása sem lesz elég - jegyezte meg Gerencsér László.

Felvetésünkre elismerte, abszurd helyzet, hogy a magyarországi PPP-beruházásokba építőipari kivitelező cégek szállnak be. Mint mondta, azokban az országokban, ahol a PPP jól működik, a magánszférát tőkeerős intézményi befektetők - nyugdíjalapok, pénzügyi alapok - képviselik. Nálunk ez a befektetői csoport gyakorlatilag nem létezik, a konstrukciónak mégis működnie kellene - és mint látható, hitelszűkében ez nem mindig lehetséges.

Ez még nem katasztrófa

Az Q épület valóban nem készülhet már el 2010. január 31-re, de ha augusztusra igen, akkor a csúszás távolról sem katasztrofális az egyetem szempontjából - mondta az [origo] érdeklődésére Andor György, az egyetem rektorhelyettese.

Amennyiben ennél súlyosabbnak bizonyul a helyzet, vagyis a jelenlegi beruházó kénytelen kiszállni a projektből, akkor a meglévő építményt az egyetemnek előbb-utóbb meg kell vennie - hogy milyen részletfizetési konstrukcióban, az sok mindentől függ, minden bizonnyal egy peres eljárás keretében dőlne el. Az épületet később egy új közbeszerzési eljáráson kiválasztott vállalkozó befejezheti - tette hozzá Andor György.

Ez esetben a többéves késés természetesen nagy problémát jelentene, de attól aligha kell tartani, hogy megismétlődne a szomszédos (több mint tíz éve félkészen pusztuló) Tüskecsarnok esete, mert míg az szemlátomást nem kell senkinek, a leendő Q épületet továbbra is szeretné bérelni a BME - jegyezte meg a rektorhelyettes.

Szűk mozgástér

Az Oktatási és Kulturális Minisztériumban (OKM) érdeklődésünkre közölték, mozgásterük nagyon szűk az ügyben, hiszen a közbeszerzés során kialakított kockázatmegosztási mátrix szerint a létesítés kockázata teljes egészében a magánpartnert terheli. A minisztérium nem szerződő fél, de segíti a felek közötti kommunikációt, részt vesz a tárgyalásokon.

Az OKM-től kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy hasonló eset még nem fordult elő a PPP-rendszerű felsőoktatási infrastruktúra-fejlesztések között, mindössze a Semmelweis Egyetem diákotthonánál kért a magánpartner az eredetileg tervezett egy ütem helyett kétütemű megvalósítást.

Gyenge árfolyam, magas rezsi

A PPP fő kockázataként - drágasága mellett - azt szokták említeni a szakemberek, hogy az állami érdekérvényesítés nem elég erős, így előfordulhat, hogy végső soron a megvalósítás nem lesz hatékonyabb, mint állami beruházásként lenne.

A konstrukciónak azonban egyéb hátrányai is lehetnek. Február elején Rudas Imre, a Magyar Rektori Konferencia elnöke a Magyar Nemzetnek nyilatkozva hívta fel a figyelmet arra, hogy a drasztikus forintgyengülés nyomán nagyon megnőttek a PPP-programban részt vevő egyetemek, főiskolák euróban kiegyenlítendő adósságtörlesztési terhei. A Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának gazdasági dékánhelyettese, Gallai Sándor pedig azt a kevéssé ismert tényt emelte ki az [origo] érdeklődésére, hogy a kormány ugyan fizeti a törlesztőrészletek egy részét, de ez a hányad nominálisan fix, vagyis reálértéken évről évre kevesebbet tesz ki.

Úgy tudjuk, bizonyos intézményeknek nagy nehézséget okoz a PPP-ben üzemeltetett létesítményeik magas rezsiköltsége is, így némelyik több tízmilliós tartozást halmozott már föl. Ez azt bizonyítaná, hogy a finanszírozástól ódzkodó bankok félelmei távolról sem alaptalanok, olyan egyetemi vezetőt azonban nem találtunk, aki megerősítette volna a terjedelmes rezsitartozás tényét.