Tilos az utólagos banki plusz biztosíték

A banki hitel- és pénzügyi lízingszerződések egyoldalú módosítását korlátozó új rendelkezések alapján a jövőben plusz biztosítékokat sem írhatnak elő egyoldalúan a magánszemély adósok részére a pénzügyi intézmények - hívja fel a figyelmet hírlevelében a PricewaterhouseCoopers (PwC) adó- és pénzügyi tanácsadó.

A hírlevél emlékeztet: a banki hitel- és pénzügyi lízingszerződések egyoldalú módosításának korlátozására vonatkozó új törvényi rendelkezéseket 2009. április 3-án hirdették ki a Magyar Közlönyben. A törvény alapján a pénzügyi intézmény a magánszeméllyel vagy mikro-vállalkozással kötött hitel- vagy pénzügyi lízingszerződésben csak a kamatot, a díjakat és a költségeket módosíthatja egyoldalúan az ügyfél számára kedvezőtlen módon.

"Értelmezésünk szerint az említetteken kívül egyéb szerződési feltétel egyoldalúan nem módosítható az ügyfél hátrányára, azaz például plusz biztosítékok egyoldalú előírása a magánszemély adós részére a pénzügyi intézmény részéről a jövőben nem lehetséges" - áll a hírlevélben. Kérdéses persze, hogy hogyan kell értékelni az ügyfél számára nem egyértelműen hátrányos szerződéses feltételek módosulását, például a bankszámlakivonat megküldésének módját - teszik hozzá.

A kamatok, díjak és költségek egyoldalú módosítása kizárólag akkor lehetséges, ha a módosítandó kamat-, díj- vagy költségelemmel ok-okozati kapcsolatban álló, a hitel- vagy pénzügyi lízingszerződésben részletezett körülmények módosulnak. Ilyen esetben a pénzügyi intézmény köteles a változásokról 60 nappal előre hirdetményben és postai úton is értesíteni az ügyfeleit, és az ügyfél - bizonyos kivételekkel - jogosult díjmentesen felmondani hitel- vagy pénzügyi lízingszerződését.

A referencia kamatlábhoz kötött kamat változása esetén nem kell az ügyfeleket előre értesíteni, és az ügyfeleket nem illeti meg a díjmentes felmondási jog. A törvény nem határozza meg, hogy mi tekinthető referencia kamatlábnak, tehát elképzelhető a pénzügyi intézmények olyan törekvése, hogy saját referencia kamatlábukhoz kössék az ügyleti kamat mértékét a meglehetősen terhes adminisztrációs terhek csökkentése érdekében - jegyzi meg a PwC.

A hírlevél szerint a fentiekkel nem teljesen koherens a törvénynek az a rendelkezése, amely szerint "az egyes díjak szerződésben meghatározott számítási módja, konkrét összege, vagy felső határa egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül nem módosítható".

A törvény rendelkezéseit a kihirdetéstől számított 120. naptól kezdve a korábban megkötött banki hitel- és pénzügyi lízingszerződésekre is alkalmazni kell. A PwC szerint további értelmezésre szorul a törvénynek az a fordulata is, amely kötelezővé teszi a pénzügyi intézmények számára, hogy a kihirdetéstől számított 90 napon belül kezdeményezzék a magánszemélyekkel és mikro-vállalkozásokkal kötött hitel- és pénzügyi lízingszerződéseik módosítását.