Fogalmazzák a dollár elleni hadüzenetet

A jövő héten rendezik azt a csúcstalálkozót, amely arra hivatott, hogy a legnagyobb fejlődő államok felvázolják, miképp lehetne megtörni a dollár vezető szerepét a világgazdaságban. Szakértők szerint rövid távon nincs esély az amerikai pénz leváltására, de hosszabb távon elképzelhető egyfajta átrendeződés, így a hosszú távú megtakarítások esetében Magyarországon is érdemes lehet figyelemmel kisérni, hol is tart a "dollár elleni háború".

A dollár utóbbi években látott értékvesztése és a globális pénzügyi/gazdasági játéktér átrendeződése miatt egyre gyakrabban vetődik fel, hogy ideje lenne elgondolkodni az amerikai dollár globális vezető szerepéről, illetve hogy nem lenne-e érdemes létrehozni egy másik világdevizát. Ez utóbbi szerepre többen is pályáznak, a legtöbben az eurót, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemzetközi elszámolási egységét, az SDR-t, illetve a kínai jüant emlegetik a dollár esetleges alternatívájaként.

Közgazdasági szempontból talán az SDR lehetne a leglogikusabb választás, de a szakértők szerint az IMF esetében egyelőre teljesen hiányoznak azok a gazdaságpolitikai mechanizmusok és kontrollok, amelyek lehetővé tennék a dollár helyettesítését, így inkább egy másik nemzeti deviza térnyerésére van esély.

A dollár esetleges "leváltása" a közeli jövőben nem tűnik reálisnak, de hosszabb, pár évtizedes távlatban könnyen felmerülhet egy új nemzetközi funkciókat is ellátó pénz létrehozása, illetve egy másik nemzeti valutának a világpénzzé válása is. Bizonyos relációkban az euró már mutat világpénzre jellemző jegyeket (a közös európai pénzt egyre több országban használják tartalékdevizaként), de a trónfosztás egyelőre nem holnap várható.

A "dollár elleni háború" ezzel együtt az egyszerű állampolgárok szempontjából is érdekes lehet, főleg, ha hosszabb távú megtakarításainkról van szó. A világpénz-funkció részleges elvesztése automatikusan hozná magával a dollár iránti kereslet csökkenését, sőt, a tartalékok átstrukturálása miatt a piaci kínálat növekedését, és így az amerikai pénz értékvesztésének irányába hatna (mindeközben nem szabad elfelejteni, hogy az árfolyam alakulása természetesen sok faktor együttes hatásának eredője).

Dollárellenes csúcs Oroszországban

A dollárra nehezedő politikai nyomás azonban egyre erősebb, amit jól jelez, hogy a legnagyobb fejlődő országok, azaz Brazília, Oroszország, India és Kína (az úgynevezett BRIC-országok) június 16-án Jekatyerinburgban konferenciát és tanácskozást tartanak egy új nemzetközi pénz létrehozásának szükségességéről és feltételeiről.

A dollár elleni támadást Peking indította, a kínai jegybank kormányzója ugyanis márciusban azt javasolta, hogy az amerikai pénzt egy nemzetközi tartalékdevizával kellene felváltani, az új nemzetközi pénzügyi rendszert pedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) irányítása alá kellene helyezni. A kínai jegybankár a dollár lecserélését és a globális pénzügyi rendszer átalakításának szükségességét a kínai jegybank honlapján megjelent tanulmányában vetette fel. A javaslat szerint azért kell leváltani az amerikai dollárt nemzetközi szinten, mert egy olyan tartalékdevizára van szükség, amely nem kötődik egyetlen nemzetgazdasághoz sem, így hosszú távon is stabil maradhat az értéke.

A kínai jegybank első embere után Andrej Gyenyiszov, Oroszország első külügyminiszter-helyettese is kifejtette, hogy véleménye szerint egy új nemzetközi pénzre kellene lecserélni a dollárt, és ő hirdette meg a jövő heti jekatyerinburgi konferenciát is. Alekszej Kudrin orosz pénzügyminiszter a múlt héten ezt azzal egészítette ki, hogy véleménye szerint egy évtizeden belül a kínai jüan lehet a világ vezető tartalékdevizája, a Vlagyimir Putyin közeli szövetségesének tekintett politikus szerint ehhez Pekingnek liberalizálnia kell gazdaságát és konvertibilissé kell tennie a jüant.

A dollárral szemben felálló koalícióhoz a múlt hónapban csatlakozott Brazília, a dél-amerikai ország és Kína ugyanis azt jelentette be, hogy terveik szerint a kétoldalú kereskedelmi kapcsolataikban nem dollárban, hanem jüanban és reálban számolnak majd el.

Egyelőre csak szavakban támadnak

A fejlődő országok tehát láthatóan megpróbálják megtörni a dollár egyeduralmát, de a devizapiaci adatok arra utalnak, hogy egyelőre nincs nagyon más választásuk, mint a dollárvásárlás, azaz még jó ideig nem képesek függetleníteni magukat az amerikai pénz mozgásától. A Bloomberg adatai szerint a négy BRIC-ország csak májusban 60 milliárd dollárt vásárolt tartalékolási és árfolyam-befolyásolási céllal, azaz azért, hogy saját devizájuk ne értékelődjön fel túlságosan a versenytársakkal szemben. (Brazília 2,8 milliárd, Ororszország 17 milliárd dollárt, Kína 30 milliárd dollárt, India pedig 10,6 milliárd dollárt vásárolt az utolsó tavaszi hónap alatt.)

A dollár helyzetének stabilitására utal, hogy a világ tartalékainak 64 százaléka volt dollárban 2008 végén, míg fél évvel korábban kevesebb mint 63 százalék volt ez az adat. A 6360 milliárd dollárnyi amerikai állampapír több mint fele van nem-amerikai kézben, szemben a 2000-ben feljegyzett 35 százalékos értékkel: a nagy vásárló Kína, a pekingi trezorokban jelenleg több mint 760 milliárd dollárnyi állampapír van, míg 2000-ben még csak 60 milliárd dollárral rendelkeztek.

A helyzet paradox, hisz a fejlődő államok ugyan a dollár leváltásáról tárgyalnának, de egyelőre nincs nagyobb félelmük a dollár esetleges lecseréléséből adódó értékvesztésnél, ez ugyanis három szinten is nagyon rosszul érintené őket. A dollár gyengülése saját devizáik felértékelődését jelentené, amivel romlana a versenyképességük, miközben hatalmas dollártartalékaik értéke is erodálódna, és minden bizonnyal az őket is különösen érzékenyen érintő hitelválság is felerősödne.

Már két évtizede tart a dollár térvesztése

"A konkrét folyamatokat nem lehet előre jelezni, de az biztos, hogy a dollár világpénz szerepe mintegy két évtizede visszaszorulóban van" - fejtette ki portálunknak Farkas Péter, a Világgazdasági Kutatóintézet (VKI) főmunkatársa.

A közgazdász szerint ez a tendencia arra vezethető vissza, hogy a 80-as évektől kezdve az Egyesül Államok világgazdaságban betöltött súlya csökken, amit csak súlyosbított, hogy az amerikai pénz érezhetően gyengült az utóbbi pár évben.

A Triffin-dilemma

A közgazdasági szakirodalomban Triffin-dilemmaként ismert az a jelenség, miszerint ha a világpénz egy nemzeti valuta is egyben, akkor az adott ország mindig ingadozni fog a belső és a nemzetközi monetáris feladatai között, így sosem képzelhető el a szükséges harmónia.

Azt is látni kell mindeközben, hogy az amerikaiak természetesen erősen ellenérdekeltek, hiszen egyrészről a pénzkibocsátással járó nyereség (az úgynevezett seignorage-bevétel) náluk jelentkezik, illetve másrészről viszonylag szabadon tudnak pénzt kibocsátani anélkül, hogy ezzel a belső inflációt növelnék.

Farkas Péter szerint a dollár sorsa azon is múlik majd, hogy milyen lesz a mostani válság lefutása. Amennyiben ugyanis súlyosbodik a helyzet (és erre a közgazdász szerint van esély), akkor előbb kerül felszínre a nemzetközi pénzügyi rendszer átalakításának kérdése, és előbb kell elbúcsúznia a nemzetközi színtértől a dollárnak is. A folyamat ezzel együtt feltehetően lassú lesz, radikális váltásra csak akkor lehet számítani, ha az 1930-as években tapasztalthoz hasonló globális pénzügyi összeomlás következne be. "Ennek a veszélye az elfogadott élénkítő csomagok miatt feltehetően jelentősen csökkent" - tette hozzá Farkas Péter.

Az irányadó kamatszint is amerikai

Az amerikai gazdaság abszolút súlyából és viszonylagos stabilitásából adódóan az amerikai államkötvények minősülnek a legkevésbé kockázatos befektetésnek (még válság idején is), így az amerikai alapkamat világszinten is irányadó a kamatdöntésekben. Az mostanság is mindenki számára látható, hogy az amerikai válság és az ezzel járó kamatcsökkentés hatással van a más nemzeti bankok kamatdöntésére is.

Kutasi Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa szerint egyrészt ahol lehetőség volt erre, ott a gazdaság élénkítése céljából csökkentették az irányadó kamatot, másrészt a Fed is alacsonyra helyezte a minimális kamatszintet, így a túlzott kamatkülönbségek miatt előálló felesleges árfolyam-erősödések elkerülése érdekében is szükség volt több államban (például az eurózónában és az Egyesült Királyságban) a kamatszint csökkentésére - ez is a dollár kulcsvaluta jellegére utal.

A jüan egyelőre nem alkalmas, az euró az igazi versenytárs

"A kínai jüan a fenti kívánalmakat nem teljesíti" - foglalja össze véleményét Kutasi. Szerinte egyrészt Kínában nincs teljes konvertibilitás, mivel a kínai gazdaságpolitika szétválasztva kezeli a belföldi és külföldi pénztulajdonosokat a pénzpiaci lehetőségek szempontjából, másrészt a kínai gazdaság nem kifele áramoltatja a jüant, hanem éppen befelé a dollárt. Ez utóbbi tény abból adódik, hogy Kína jelenleg a gazdasági felzárkózás és építkezés állapotában van, amikor a cél az, hogy minél több pénzeszközt felhalmozzanak és azt belső beruházásokra, fogyasztásra költsék.

Az a vélemény, miszerint a kínai jüan kiütheti a dollárt a kulcsvaluta szerepből, annak a trendnek köszönhető, hogy a pénzügyi válság hatására számos amerikai bank eltűnt vagy jelentős állományveszteséget szenvedett el, miközben öt-hat kínai kereskedelmi bank bekerült a világ húsz legnagyobb bankja közé - véli a szakértő. Kutasi szerint a másik véleményformáló tényező az, hogy 2002 és 2007 között a dollár jelentős gyengülési perióduson ment keresztül, ami miatt csökkent a pénzpiaci súlya, főképp a kötvénypiacon. (Sőt, emiatt a gyengülés miatt felmerült, hogy ne dollárban jegyezzék az olajárat, mert az így jelentős áremelkedést mutatott.)

Angol és eszperantó

"A dollár olyan mint a világ közvetítő nyelveként (lingua franca) funkcionáló angol nyelv, az SDR pedig olyan, mint az eszperantó. Meglátjuk, hogy mennyire sikerül elterjeszteni az eszperantót a pénzügyi világban" - fejtette ki a Reuters szerint a múlt héten egy oroszországi konferencián Helmut Reisen, az OECD kutatási vezetője.

Kutasi szerint a válság paradox módon inkább erősítette a dollár pozícióját. Egyrészt - a világszintű kockázatnövekedés miatt - a dollárban kibocsátott amerikai kötvények mint kockázatmentes befektetések óriási vonzerőre tettek szert, így a dollár iránti is megnőtt a kereslet, ami a dollár felértékelődését eredményezte. Az olajár harmadolódásával a dollárban való jegyzés kicserélése sem aktuális probléma manapság.

Valójában nem a jüan az aktuális alternatívája a dollárnak, hanem az euró, amely szintén jelentős gazdasági térséget fed le, az árstabilitási célkitűzéssel képes értékálló devizát kibocsátani, és az intenzív kereskedelem és tőkemozgás révén a világpiacon nagy mennyiségben elérhető. Az elmúlt 10 év során a kötvénypiacon az euróban való kibocsátás súlya meghaladja a dollárét (40 százalék euró, 30 százalék dollár), és a részvénypiacon is 30 százalékos arányban van jelen (dollár 40 százalék). Nem véletlen az sem, hogy az olajár esetében is az euró merült fel lehetséges alternatív árjegyzési mértékegységként - ahogy az sem, hogy a dollár visszaszorulása is mintegy évtizede gyorsult fel, azaz épp akkor, amikor megjelent a globális színtéren a közös európai pénz, az euró.