A gazdaság bajai ingerlik az iráni tüntetőket

Nehezen lehetne tagadni, hogy Barack Obamát a gazdasági válság is segítette hatalomba, hiszen kampánya során sokkal jobban használta ki a témát, mint republikánus ellenfele. Hasonlóképpen, Iránban a Mahmúd Ahmadinezsád ellen tüntető, kihívóját támogató tömegek egyik fő sérelme - a szerintük elcsalt választás mellett - a gazdaság siralmas helyzete.

Erősen kétséges, hogy az iráni választások lezárultval elkezdődő tüntetéshullám kitört volna-e, ha nem lett volna már a választások előtt komoly elégedetlenség az országban. Ahmadinezsád ellenfelei szerint Iránban jelenleg 10,5 százalékos a munkanélküliség és közel 24 százalékos az infláció, ami elviselhetetlen az ország lakói számára.

A választáson vesztes elnökjelölt, Mir Hoszein Múszavi korábban úgy nyilatkozott, hogy az elnök szégyent hozott az országra vezetési stílusával, amely "kalandorpolitikára, instabilitásra, törvénytelenségre és radikalizmusra épül". Véleménye szerint Ahmadinezsád kijelentései az iráni atomprogram védelmében (amit egyébként Múszavi is támogat) elszigetelték az országot, és az ellene foganatosított nemzetközi szankciók tönkretették a gazdaságot.

A helyzetet egy kicsit másképp látják a kormányoldalon. Ahmadinezsád hívei szerint kormányzása alatt sokkal jobb lett az élet Iránban. Nőttek a nyugdíjak, a kormányzati dolgozók fizetése, alacsony kamaton kaptak hiteleket a vállalkozók és a fiatal házasok, és még állami vállalatokból is juttattak részvényeket egyszerű embereknek.

Lényegében az elnök populista politikája valóban segített a társadalom egyes szegmensein, de túl nagy áron. Megnyerte a szegények és az alsó középosztály támogatását, de hosszabb távon ez a gazdaság stagnáláshoz fog vezetni - figyelmeztetnek egyes szakemberek.

"A probléma, hogy Ahmadinezsád a vagyon elosztására fókuszált, de nekünk a vagyon megteremtésére van szükségünk" - mondta Szaid Lejlaz egykori miniszter. Az iráni népességen belül nagyon magas a fiatalok aránya, így égető szükség van a növekedésre és az új munkahelyekre.

Eltérő mutatók

A kívánt növekedési ütemet viszont nehéz lesz elérni. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) számításai szerint a GDP csak 3,2 százalékkal fog nőni 2009-ben. Tavaly a növekedés még 4,5 százalékos volt, az előző évben pedig 8 százalékos.

Ahmadinezsád szerint viszont más a helyzet. Választási kampánykörútján folyamatosan hangoztatta, hogy a gazdaság jó állapotban van, és elkerülik azok a problémák, amelyek a Nyugatot sújtják. A legnagyobb megrökönyödést azzal keltette ellenzéki kihívói közt, hogy boldogan magyarázta: az infláció nem 23,6, hanem csak 14 százalékos.

"Mit gondol ez az ember: azt, hogy a sivatagból jövök, és nem értek semmit a statisztikai adatokhoz?" - kérdezte felháborodva Mehdi Karrúbi, az egyik elnökaspiráns a kampány során. Karrubi idegessége érthető, ugyanis a kedvezőtlen inflációs adatot nem a "nyugati propaganda" szolgáltatta, hanem maga az Iráni Központi Bank.

Annyi igazság volt Ahmadinezsád szavaiban, hogy valóban létezik olyan számítási mód, amelynek alkalmazásával "csak" 14 százalékosra jön ki az infláció, de ez nem az elfogadott nemzetközi norma, amit a központi bank is használ. Mindenesetre mindkét adat jóval magasabb, mint a négy évvel ezelőtti, tehát legalábbis vitatható a kijelentés, mely szerint Irán prosperált Ahmadinezsád vezetése alatt.

Olajkutak - nem hoznak ennyit, mint egy éve

Az olaj (megcsappant) ereje

A másik lényeges vitás pont volt a gazdasági témákban az iráni olajjövedelmek elköltési módja. Szaid Lejlaz hangsúlyozta, hogy az olajexportból származó bevételek megugrottak az elmúlt években, de az így nyert dollárok nem az ipari termelés növekedését, hanem az infláció felfuttatását szolgálták.

2008 júliusában 147 dollárba került a nyersolaj hordónként, most azonban kevesebb, mint feléért, 70 dollárért lehet csak értékesíteni a világpiacon. A Szaúd-Arábia után a világ második legnagyobb olajtartalékával rendelkező Irán 70 dolláros olajár mellet nem képes pozitív költségvetési egyenleget produkálni. Az IMF véleménye szerint legalább 85-90 dollár közötti árra lenne szükség, hogy ne legyen az államháztartás deficites.

Márpedig az olajár jelentős emelkedésre egyelőre hiába várnak Iránban. A gazdasági válság nagyban visszavetette a keresletet, hatalmasak az eddig felhalmozott készletek, és a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) további napi 4,65 millió hordónyi olajat képes felszínre hozni, ha úgy kívánja. Evvel még azt a felettébb valószínűtlen eshetőséget is ellensúlyozni lehet, ha Irán teljesen leállítaná a maga napi 2 millió hordós kitermelését.

Az olajár körül egyébként annyira nyugodt a helyzet, hogy a már egy hete zajló irűni zavargások sem tudták befolyásolni, továbbra is 70 dollár körül mozog. Ebben persze az is segítette, hogy a tüntetések a nagyvárosokra korlátozódtak eddig, nem érintették a tengerpartot, ahonnan a kőolajat külföldre szállítják. (A tüntetéseket egyébként az iráni piac se vette komolyan, a valuta csak 1 százalékot gyengült a dollárhoz képest, a teheráni tőzsde TEPIX indexe pedig csak 0,26 százalékot vesztett értékéből).

Mahmúd Ahmedinezsád

Kivel járnának jobban?

Bármi is legyen a választási küzdelem végső kimenetele, az iráni gazdaság valószínűleg jobban járna, ha új elnököt nem Mahmúd Ahmadinezsádnak hívnák. Eltekintve a vitatott gazdasági lépésektől, van, amiért tényleg egyértelműen Ahmadinezsádot lehet hibáztatni - jelesül a külföldi szankciókért.

Bár az Irán elleni szankciókat nem az elmúlt négy évben találták ki (az Egyesült Államok, például, már sokkal régebb óta tiltja olajipari vállalatainak, hogy Iránban kössenek üzletet), valóban elszigeteltebbé vált az ország a közelmúltban.

A szankciók hatásáról tanúskodik, hogy egyedül Nagy-Britanniában egymilliárd fontnyi iráni érdekeltségű befektetést fagyaszottak be. Emellett az ország nemzetközi szinten alig fog tudni hitelezőt találni, hogy ellensúlyozza külkereskedelmi és belföldi deficitjét.

Amennyiben mégis a konzervatív erők diadalmaskodnak a mostani kaotikus helyzetben, érdemes lesz elgondolkozni, hogy milyen árat fizethetnek ezért. Ha nem sikerül békésen és tárgyalásos módon rendezni a mostani konfliktust, és erőszakhoz folyamodnak, akkor az iráni vezetés elidegenítheti magától a fiatalokat, az iskolázott rétegeket és a középosztályt. Azokat a csoportokat, amelyekre a legnagyobb szüksége van az ország sikeres vezetéséhez és esetleges átalakításához.