Az elmúlt időszakban egyértelműen felülteljesítő, úgynevezett BRIC országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) esetében korrekcióra lehet számítani a következő hónapokban, s az újabb vételi pozíciók felvételét 15-20 százalékos visszaesés után lehet időszerű.
Az olajár esetében - bár a valós keresleti-kínálati tényezők alapján 30 és 40 dollár közötti árfolyamot tartana indokoltnak - tartósan 50 dollár feletti árfolyamszintet valószínűsíthető - írja Pallag Róbert, a Generali Alapkezelő szakembere.
Törékeny helyzet
Az elmúlt hónapokban mutatott erőteljes részvénypiaci drágulás egyelőre még törékeny, mert a reálgazdaság esetében ugyanis nem várható gyors fellendülés. A megelőző hónapokban szinte teljesen eltűnő ipari, gazdasági aktivitás a készletek folyamatos leépítésével párhuzamosan a törvényszerű élénkülés vízióját vetítette előre, amelyet a felméréseken alapuló bizalmi indexek tükröztek.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a kockázatok teljesen eltűntek vagy a problémák megoldódtak volna: a munkanélküliek száma jó ideig emelkedik majd, a hitelezési aktivitás élénkülésére még várni kell, az ingatlanárak esése szintén nem ért véget. A szóban forgó tényezők együttesen tarthatják még évekig nehéz helyzetben a fogyasztókat, miközben a megtakarításoknak törvényszerűen növekednie kell, így a világgazdaság mielőbbi felépülésébe vetett hit könnyen csalódást okozhat a befektetők számára - áll az elemzésben.
Kihívásokkal kell számolnia az OTP-nek
A Mol-részvényekre elsődlegesen hosszabb távú, stratégiai befektetésként tekint az alapkezelő, amely néhány éves távon jelentős árfolyam nyereséget hozhat a befektetőknek. Az időről időre felröppenő piaci pletykák és az alacsony közkézhányad miatt a részvények piacán megmaradhat a megszokottnál nagyobb volatilitás, amely kedvezhet a spekulánsoknak.
Az utóbbi hónapokban óriási drágulást elérő OTP-papírok esetében arra hívják fel a figyelmet a Generali Alapkezelő szakértői, hogy a régiós bankszektor részvényeinél szinte teljesen elfelejtkeztek a még meglévő kockázatokról a befektetők. A devizafinanszírozás szempontjából nélkülözhetetlen külső segítség (EU, IMF, EBRD valamint az egyes tagországok) a tőkehátteret egészségesebbé tette, bizonyos stressztesztek alapján hozott tőkebevonási döntések megszülettek, részben már teljesültek, így a rendszerszintű összeomlás veszélye lényegesen csökkent. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a pénzügyi társaságok egyhamar visszatérnek majd egy korábban megszokott növekedéssel kecsegtető pályára, a sajáttőke-arányos megtérülésnek óhatatlanul csökkennie kell.
Az sem feltétlenül igaz, hogy a legrosszabbon már túljutottak a szereplők, hiszen a problémás hitelek aránya még jó ideig növekszik majd, amely a régió országait különösen sebezhetőnek láttató válság újabb hullámai során érzékeny veszélyforrást jelenthet a befektetők számára. Az elemzés rámutat: az OTP tőkehelyzete kedvező, de egy ennyire jelentős árfolyam emelkedést követően a pozitív tényezők már beárazottnak tekinthetőek, miközben a jövőben még komoly kihívásokkal nézhet szembe a bankcsoport.