A legfejlettebb régiók a nagy vesztesek

Északnyugat-Magyarországon hihetetlen mértékben nőtt, megduplázódott az álláskeresők száma az elmúlt egy évben. A leépítések elsősorban a fejlettebb megyéket érintették, a szakértők azonban nem elsősorban a Komárom-Esztergomban és Győr-Moson-Sopronban elbocsátott emberekért aggódnak, ők ugyanis várhatóan nemsokára újabb állásokat találnak maguknak. Sokkal több gondot jelentenek a kelet-magyarországi tartós munkanélküliek.

Furcsa hatást gyakorolt Magyarországra a gazdasági válság: Németországhoz hasonlóan, ahol a fő autóipari és feldolgozóipari központokat érintette (ott éppen délen és dél-nyugaton) a krízis, nálunk is az a térség esett vissza a legjobban, ahol egyébként fejlett technológiát alkalmazó, exportra dolgozó cégek működtek. Magyarországon ez a régió észak-nyugaton található, ez a térség rendelkezik egyébként a legjobb közlekedési kapcsolatokkal az exportpiacok felé. Két megyét, Győr-Moson-Sopront és Komárom-Esztergomot sújtja leginkább a válság, különösen az utóbbi van rossz helyzetben.

Tovább romlott idén júniusban a Komárom-Esztergom megyei munkaerő-piaci statisztika. Az országban eddig is ezt a megyét sújtotta legjobban a válság, 2008 végén rég nem látott ütemben építették le itt az embereket, és volt olyan novemberi nap, amikor 2200 embert bocsátottak el Esztergom és Komárom városában.

A statisztikák szerint Komárom-Esztergomban növekedett a legdrasztikusabban az álláskeresők aránya 2008 és 2009 júniusa között, de az idei legfrissebb adatok is további romlást mutatnak, ha a májusi és júniusi adatokat nézzük. Míg ugyanis a közép-dunántúli régió másik két megyéjében, Veszprémben és Fejérben már némileg csökkent idén júniusban az álláskeresők száma az előző havihoz képest, Komárom-Esztergomban 134 fővel bővül a munkakeresők száma, és jelenleg eléri a 15 350-et az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint. Ez a tavalyi hasonló időszakhoz képest 7855 fős növekedés, vagyis 105 százalékkal többen keresnek most állást a megyében, mint tavaly júniusban.

Gondok Győr-Moson-Sopronban is

Hasonlóan rossz eredménnyel tűnik ki a statisztikából a nyugat-dunántúli régióhoz tartozó Győr-Moson-Sopron, ahol az előző évihez képest idén júniusban 102 százalékkal több az álláskereső. Igaz, ebben a megyében idén júniusban már csökkent a munkakeresők száma - májushoz képest 2,3 százalékos a javulás -, vagyis pozitív folyamat indult meg.

A Közép-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ elemzési osztályának vezetője, Szabóné Molnár Mónika szerint a statisztikákból egyértelműen kiderül, hogy az autóipari és feldolgozóipari cégek leépítései járultak hozzá a leginkább a munkanélküliség, pontosabban az álláskeresők számának növekedéséhez. Az elemzési osztályvezető azt is kiemelte, hogy a viszonylag modernnek tekinthető iparágakban volt drasztikus az elbocsátások aránya, elsősorban a multinacionális cégeknél, és ezért sújtotta a mostani válság az átlagosnál jobban a dunántúli megyéket.

E megyék eleve jobb helyzetben voltak - tavaly és most is -, mint néhány kelet-magyarországi térség, de a dunántúli régiókban a helyzet romlása drasztikus.

Hol rosszabb?

Kelet-Magyarországon 17-25 százalék körüli arányban növekedett az álláskeresők száma az elmúlt 12 hónapban. Ugyanakkor Borsodban, Szabolcsban elképesztően magas volt már korábban is a munkanélküliség. Tavaly júniusban 15 százalék fölötti volt Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön az álláskeresők aránya, Nyugat- és Közép-Dunántúlon viszont 7,3 százalék alatt volt ugyanez az arány.

A szakértő a közép-dunántúli helyzetet elemezve ugyanakkor elmondta: Komárom-Esztergom megye helyzete a legrosszabb a régióban az álláskeresők számának drasztikus növekedését nézve, de a régión belül a legtöbb álláskereső (21 942 fő) Fejér megyében szerepel. Veszprémben és Fejérben ugyanakkor idén májushoz képest júniusban egy kicsit javult a helyzet: 2,5, illetve 1,3 százalékkal kevesebben várnak munkára.

Az ipari régiók estek vissza jobban

Magyarországon az ipart és az építőipart sújtotta a legjobban a válság, ezért nem véletlen, hogy azokat az egyébként fejlett térségekben rosszabbodik drasztikusabban a munkaerő-piaci helyzet, ahol erős ipar működött - kommentálta a statisztikákat Adler Judit, a GKI kutatója. Az sem meglepő, hogy ahol gyenge az ipar, és emiatt már korábban megnőtt a munkanélküliség - Borsodban, Szabolcsban - most nem romlott relatíve annyira a helyzet, mint a nyugati megyékben.

Az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy a multik nagy része korábban már kiszelektálta a kelet-magyarországi lakosság nagy részét, tehát amelyik cég megtelepedett közülük Borsodban vagy Szabolcsban, az csak olyan embereket alkalmazott, akik képesek voltak a kötött munkarendhez, a precíz munkavégzéshez alkalmazkodni. Mindez egy modernizálódó és leszakadó rétegre bontotta szét a magyar munkaerőt.

Adler is meglepődött ezek után azon, hogy a KSH és a GKI egymástól függetlenül végzett két kutatása egyaránt arra mutat rá: nem igaz az a közkeletű vélekedés, hogy a magyar munkaerő nem elég mobil, nem képes alkalmazkodni az új kihívásokhoz. Van ugyanis alkalmazkodóképes réteg, amely akár ingázással is hajlandó munkahelyet keresni, míg van egy olyan rész, amelyik kimarad a modernizációból.

A lemaradók egyszerűen más munkakultúrát képviselnek - magyarázta Adler, őket oktatással és más intézkedésekkel kellene felzárkóztatni, képessé kellene őket tenni arra, hogy be tudjanak illeszkedni a modern társadalomba.

Sok az ingázó

Visszatérve a mobilabb rétegre, ez nem is annyira szűk csoport: megdöbbentően sokan ingáznak ugyanis ma Magyarországon a GKI és a KSH adatai szerint: számuk 1,2 millióra tehető, ennyien járnak naponta egyik településről a másikra munkát végezni.

Rajtuk kívül még egy-kétszázezres nagyságrendet képviselnek azok, akik nem naponta ingáznak. A távolsági ingázók száma 188 ezer, ez kevesebb mint a rendszerváltás előtt. Ugyanakkor a napi ingázók 1,2 milliós száma elképesztően nagy, nagyjából annyi, mint a nyolcvanas években, a szocialista ipar utolsó éveiben.

Adler szerint mindez azt jelenti, hogy a regionális különbségek nem is feltétlenül jelentenek komoly problémát, hiszen az alkalmazkodásra képes munkaerő távolabb is talál magának munkát. Inkább a lemaradók jelentenek problémát. A kutató azt is elmondta az [origo] kérdésére, hogy éppen ezért kevésbé kell aggódni a most Nyugat-Magyarországon munkanélkülivé válók miatt, hiszen ők rendelkeznek azzal a munkakultúrával, amire a multiknak szükségük van. Ugyanakkor sokkal problémásabb a kelet-magyarországi tartós munkanélküliek helyzete, akiknek felzárkóztatása nem egyszerű és nem is gyors folyamat a szakértő szerint.