Elhunyt a Kádár-korszak bankárkirálya

Elhunyt Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank egykori első elnökhelyettese, a Kádár-korszak legismertebb és legellentmondásosabb bankára, aki legutóbb azzal került a figyelem középpontjába, hogy 2006-ban állami kitüntetése átadásakor nem fogott vele kezet Sólyom László köztársasági elnök. Feketét kritikusai az ország eladósításával vádolták, szerinte azonban az újjáépítésben vett részt.

Kilencvenegy éves korában elhunyt Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank egykori első elnökhelyettese, a kádári korszak legismertebb magyar bankára. Fekete Jánost pénteken érte a halál, és kedden már el is temették szűk körben.

Fekete az egyik legismertebb magyar bankár volt, a Kádár-rendszerben gyakorlatilag ő volt a magyar pénzügypolitika legbefolyásosabb alakja, az IMF-tárgyalásokat lebonyolító küldöttség vezetője.

Botrányos kitüntetés 2006-ban

Fekete legutóbb akkor került a figyelem középpontjába, amikor 2006-ban a március 15-ei állami kitüntetések átadásánál Sólyom László nem fogott kezet a bankárral. A köztársasági elnök előzetesen több felterjesztett (Feketén kívül Marjai József és Mosonyi Emil) kitüntetését kifogásolta, a kiszivárgott információk szerint azért, mert olyan személyekről volt szó, akiknek pályafutása a rendszerváltás előtti időszakhoz kötődik, amikor még nem volt demokratikus a magyar politikai berendezkedés.

A kitüntetés után Fekete János az [origo]-nak úgy fogalmazott: "mondjuk úgy, hogy sem Sólyom László, sem én nem ragaszkodtunk a kézfogáshoz. Átvettem az oklevelet és a díjat, majd mindketten elfordultunk. Egyébként is, egyszerre kaptam a kezembe három dolgot is, az oklevelet, az érdemrendet és a hozzá tartozó csillagot. Gyurcsány Ferencnek melegen megköszöntem a kitüntetést, Szili Katalinnak kezet csókoltam, mert egy hölgynek úgy illik."

Kritikusok és támogatók

Feketét kritikusai azzal vádolták, hogy felelősség terheli a magyar államadósság elengedésében és ezáltal a Kádár-rendszer finanszírozásában, illetve fenntartásában. Az egykori jegybankár ezeket a kritikákat nem fogadta el, a múltjával kapcsolatban az [origo]-nak a következőket mondta: "A jobboldaliak azzal vádoltak, hogy mi eladósítottuk az országot. Ez nem igaz, inkább újjáépítettük. Akár mottó is lehetne: a hiteltől nem félni kell, hanem élni kell."

Fekete kitüntetése nem csak politikai körökben okozott vihart, hanem közgazdasági berkekben is, az egykori jegybankár megítélése ugyanis korántsem egyértelmű. Csaba László közgazdász egyetemi tanár az [origo]-nak három évvel ezelőtt például áttételesen "gazdasági diktátornak" és az "előző rendszer teljhatalmú urának" nevezte Fekete Jánost, aki szerinte, bár a nemzeti érdekekből indult ki, de "önkényuralmi eszközökkel" élt. Csaba László szerint Fekete János munkája és szerepe nem is nagyon megítélhető, mert csak töredékesen ismerhető meg, hiszen a vonatkozó adatok nagyrészt titkosak, nem megismerhetők.

Nem így látja Fekete szerepét Gyárfás Róbert, a GKI Tanácsadó Kft. ügyvezetője, aki 1975 és 1987 között, azaz Fekete vezetése alatt a jegybankban dolgozott. A magát Fekete felfedezettjének tartó Gyárfás szerint Fekete legjellemzőbb vezetői tulajdonsága az volt, hogy "fantasztikusan tudta motiválni a csapatát, a személyisége, a tudása, az ügyek feletti kontrollja páratlan volt". A "páratlan nemzetközi pénzügyi kapcsolatrendszerrel rendelkező" Fekete egyik fő műve az IMF-csatlakozáson túl az volt, hogy az 1980-as évekre évtizedek alatt felépített a jegybankban egy olyan apparátust, amelyik tűzbe ment érte, és ő is tűzbe ment a csapatáért - fogalmazott Gyárfás.

A Kádár-rendszer bankára

Fekete János a rendszerváltás előtt három évtizeden át volt az MNB elnökhelyettese, ezen poszton keresztül a magyar államadósság menedzselésének első számú felelőse volt. Aktívan közreműködött abban, hogy a 8 milliárd dolláros adósságot cipelő Magyarország 1982-ben - a szovjet vezetés tudta nélkül - titokban belépett a Nemzetközi Valutaalapba (IMF).

Az IMF-csatlakozásra azért volt szükség, mert Magyarország 1978-ra a fizetőképtelenség határára került. Ekkortól tulajdonképpen a hatalom legfelső szintjén egy párhuzamos vezetés jött létre: formálisan megmaradt a párthierarchia, de emellett informálisan, a valódi döntéshozó a Minisztertanács Gazdasági Bizottsága lett, amelyet Csaba László megfogalmazása szerint "Marjai József vezetett, akinek Fekete János volt a jobbkeze". Ez a helyzet egészen 1986 közepéig fennállt, és ez idő alatt a közgazdász szerint "ez a két ember irányította az országot".

"Egészen páratlan presztízse volt a világban, itthon ezt tudatosan visszafogta. A nemzetközi befolyásával azonban az ország legfelső vezetése tisztában volt, ebből is adódott az itthoni befolyása" - fogalmazott Gyárfás, aki szerint nyugaton egyszerűen őt tartották a "szocialista blokk bankárának".

Az IMF-delegációt maga Fekete vezette. A tárgyalók között az akkori és a későbbi politikai elit több tagja is ott volt: Medgyessy Péter, a Pénzügyminisztérium nemzetközi főosztályának akkori vezetője, később miniszterelnök, Pulai Miklós tervhivatali elnökhelyettes és Németh Miklós, aki később szintén kormányfő lett.

Fekete befolyását jól mutatja, hogy kik kerültek ki a szárnyai alól. A jegybankban együtt dolgozott a hazai bankszektor rendszerváltás utáni vezetőinek jelentős részével. Ennek a fiatalabb és máig befolyásos generációnak a tagja volt Zdeborsky György, aki hosszú ideig állt a CIB Bank élén, vagy Erős János, aki az ÁÉB-t és a K&H Bankot irányította rövidebb-hosszabb ideig, jelenleg pedig a Magyar Fejlesztési Bank élén áll. Ide sorolható Simor András is, a jegybank jelenlegi elnöke, aki pályáját szintén az MNB-ben, Fekete idején kezdte.

Poénos jegybankár

A rendszerváltás után Fekete a Leumi Banknál tűnt fel, a Magyar Fejlesztési Banknál (MFB) elnöki tanácsadóként dolgozott, majd pedig a Bank of China (Hungária) Hitelintézet Zrt. igazgatósági tagjaként lehetett találkozni a nevével (a részletes életrajzról lásd keretes írásunkat).

Fekete a 2006-os kitüntetési botrány után is gyakran nyilatkozott gazdaságpolitikai kérdésekkel kapcsolatban. Az egykori jegybankár élesen kritizálta 2006-ban Járai Zsigmondot, az MNB elnökét, aki ekkoriban államcsődről beszélt, Fekete szerint ezzel lehetetlenné téve a hiány finanszírozását. Fekete többször hangoztatta azt a véleményét is, miszerint a magyar gazdaságpolitikának a mezőgazdaságra kellene koncentrálnia.

Feketét a legtöbben bankárként ismerték, pedig akár a vicceiről is ismerhették volna, Fekete ugyanis korábban a Vidám Színpad politikaikabaré-jeleneteibe írt poénokat. Az egykori jegybanki vezető 2009. április 30-án meg is kapta a Rádiókabaré atyjáról, Marton Frigyesről elnevezett emlékdíjat is.

Fekete János (1918-2009)

Fekete Budapesten született 1918. szeptember 4-én, felesége Frcska Ilona, gyermeke pedig Fekete Rózsa, Niklai Ákosné. Tanulmányait a Marx Károly Közgazdasági Tudományegyetemen végezte, később itt tanárként dolgozott. Első munkahelye a Szarvasi Takarékpénztár volt, itt 1936 és 1948 között tevékenykedett, innen az MNB-be távozott, ahol 1950-ig volt állásban, majd a Pénzügyminisztérium deviza főosztályán lett osztályvezető, illetve a Külügyminisztérium Nemzetközi Pénzügyi Főosztályán önálló osztályvezető. Fekete 1953 és 1988 között dolgozott az MNB devizagazdálkodási területén, először főosztályvezető, majd elnökhelyettes, illetve első elnökhelyettes lett. Jegybankárként 1988-ig a londoni Hungarian International Bank elnöke, a bécsi Central-Wechsel- und Creditbank AG felügyelőbizottsági alelnöke, az osztrák Creditanstalt Bankverein nemzetközi tanácsadó testületének tagja. Ezenfelül 1982 és 1988 között az IMF magyarországi kormányzója, 1985 és 1990 között országgyűlési képviselő, a külügyi bizottság tagja. Közvetlenül a rendszerváltás előtt a reform- és adóügyi ad hoc bizottság elnöke, a Minisztertanács Tanácsadó Testületének tagja. A rendszerváltozás utáni években az izraeli-magyar Leumi Hitel Bank elnöke, majd a Magyar Fejlesztési Bankban a nemzetközi kapcsolatok főtanácsadója, illetve a budapesti Bank of China igazgatóságának tagja volt.