A valutákról és a kereskedelemről tárgyalhat Pekingben Obama

Ázsiai körútjának részeként három napos látogatást tesz Kínában az amerikai elnök. A várakozások szerint Barack Obama és Hu Csin-tao tárgyalásainak egyik központi kérdése lesz a hatalmas kínai kereskedelmi többlet csökkentése, illetve a jüan árfolyamának kiigazítása, és minden bizonnyal szóba kerül majd az is, hogy mi legyen a dollárral.

Vasárnap kezdődik Barack Obama amerikai elnök kínai látogatása, a három napos viziten az észak-korai és az iráni helyzeten túl a klímaváltozás, illetve a gazdasági kérdések lesznek a középpontban. Az amerikai elnök a pénteken Tokióban kezdett ázsiai túra keretében látogat el a világ legnépesebb és gazdasági szempontból is egyre jelentősebb országába: az elnök Pekingbe Szingapúrból érkezik, és onnan Szöulba megy majd tovább.

Obama indulása előtt azt mondta, hogy Kínára partnerként tekint az Egyesült Államok, de a két állam között nagyon kiélezik a kapcsolatot a gazdasági, és mindenek előtt kereskedelmi aránytalanságok és egyensúlytalanságok, illetve az a tény, hogy az amerikai államháztartás hiányát finanszírozó amerikai állampapírok nagy része is kínai kezekben van. A szakértők szerint ezek lehetnek a tárgyalások központi kérdései, de nem feltétlenül érdemes túl fajsúlyos megállapodásokra felkészülni, könnyen lehet ugyanis, hogy az évtizedes gazdasági kérdések feszegetésénél fontosabbnak ítélik majd, hogy Obama első kínai útja sikeresen és problémamentesen érjen véget.

Kereskedelmi aránytalanságok

Az amerikai oldalt legfőképpen a Kína szempontjából hatalmasra duzzadó kereskedelmi többlet, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó kínai árfolyampolitika, azaz az alulértékelt jüan zavarja. Ezek tükrében nem is meglepő, hogy a deklarált célok egyike a kínai deviza felértékelése és a kínai piacok amerikai áruk előtti nyitottságának növelése - ez a két lépés minden bizonnyal jót tenne az amerikai exportnak egyrészről a dollár versenyképesebbé válása, másrészről pedig a kereskedelmi akadályok lebontása miatt.

A kínai kereskedelmi többlet már régóta aggasztja az amerikai illetékeseket, és az aggodalom a számok alapján indokolt is: októberben 24 milliárd dollárral több kínai terméket vettek az Egyesült Államokban, mint amennyit az amerikaiaknak sikerült értékesíteniük Kínában, ami az idei év egészének hiányát csaknem 160 milliárd dollárra növelte. A válság az amerikai-kínai kereskedelmen is nyomot hagyott, az első tíz hónap 239 milliárd dolláros bilaterális forgalma azt jelenti, hogy éves alapon csaknem 15 százalékos az esés 2009-ben.

Szankciók mindkét oldalon

A két ország közötti kereskedelmi feszültséget jól mutatja az is, hogy mind Washington, mind pedig Peking szankciókat vezetett be a másik országból érkező termékekre.

Az idei sort az USA kezdte, amikor 35 százalékos extravámot vetett ki a kínai gumikra - azok ugyanis az amerikai hatóságok szerint piaci zavart okoztak az Egyesült Államokban. A válaszra nem kellett sokáig várni, egy nappal később Kína ugyanis antidömping eljárást indított egyes amerikai autó- és élelmiszeripari termékek importjával kapcsolatban. A pekingi kereskedelmi minisztérium azzal indokolta a lépést, hogy az amerikai autóalkatrészek, illetve csirketermékek importja súlyosan érinti a hazai gyártókat, így a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályainak megfelelően jogos a dömpingértékesítéssel és az állami támogatással kapcsolatos vizsgálat elindítása.

Hu Csin-tao és Barack Obama Pittsburghben, idén szeptemberben

Washington novemberben újabb barátságtalan lépésre szánta el magát, ezúttal a kínai olajszállító csövekre vetett ki 99 százalékos vámot, az amerikaiak szerint ugyanis az ázsiai gyártók ezen a piacon is a költségeket sem fedező dömpingáron kínálták a termékeket. Az idén eddig az amerikai fél összesen 14 vizsgálatot indított a kínai importtal kapcsolatban, az érintett termékkör 5,84 milliárd dollár értéket képvisel - ennek több mint fele az olajcsövekhez kapcsolódik.

Hatalmas dollárvagyon kínai kezekben

Fontos tény az is, hogy Kína jelenleg 2270 milliárd dollárnyi tartalékkal rendelkezik, aminek kétharmada dollárban fekszik. Éves szinten csaknem ötödével nött a tartalékállomány, ami arra utal, hogy a gazdasági válság nem hogy megfordította volna az évtizedes folyamatokat, hanem épp ellenkezőleg, felerősítette azokat. A kínai trezorokban levő amerikai állampapírok állománya közelíti a 800 milliárd dollárt, az ázsiai országnál csak magában az Egyesült Államokban van több ezekből az értékpapírokból.

A kínaiak állampapír-bevásárlása segíti az amerikai hiány finanszírozását, de erősíti is a két ország egymásrautaltságát: Washingtonnak az az érdeke, hogy Peking továbbra is finanszírozza az amúgy a válság miatt egyre csak növekvő deficitet, Pekingnek pedig nem lehet célja, hogy az amerikai gazdaság rosszul teljesítsen, az ugyanis komoly leértékelhetné ezt a pakettet.

A kínai deviza árfolyamát gyakorlatilag a kínai hatóságok határozzák meg, az érvényes árfolyamrendszer ugyanis nem teszi lehetővé a piaci erők érvényesülését - épp ez az amerikai kritika egyik fő érve, Washington szerint ugyanis a jüan alulértékelt ahhoz képest, mint amilyen akkor lenne, ha a piacon dőlne el a kurzus sorsa, nem pedig a kínai kormányzati és pártirodákban. A jüan/dollár árfolyam a tavalyi év közepe óta gyakorlatilag stagnál, ami a mostani válságos időkben különösképp zavarja az amúgy is folyamatosan piacot vesztő amerikai exportőröket.

A kínai jegybanknak természetesen nem igazán jó, hogy ilyen sok dollárral rendelkezik, és ebből adódóan ilyen nagy mértékben függ a dollártól, de ezen nagyon nehezen, illetve nagyon lassan tud csak változtatni. A pekingi központi bankárok már többször jelezték, hogy szeretnék visszaszorítani a dollár világpénz-szerepét, illetve saját tartalékaikon belül növelni a nem dolláralapú eszközök súlyát - a gond csak az, hogy amennyiben valóban háttérbe szorítanák a kínai hatóságok a dollárt, akkor az amerikai pénz leértékelődne a nemzetközi piacokon, és ezzel együtt hatalmas összegeket buknának maguk a kínaiak is dollártartalékaik értékvesztése miatt.