"Semmis a pénzügyi intézmény által kötött hitel- és kölcsönszerződés, ha az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutató mértéke meghaladja a szerződéskötés időpontjában érvényes jegybanki alapkamat tízszeresét" - egy októberben benyújtott törvénytervezet szerint ezzel az adminisztratív módszerrel szorítaná vissza a - Katona Tamás pénzügyi államtitkár szavai szerint - "tisztességtelenül drágának vélt" hiteleket a kormány.
A javaslatot az Országgyűlés alkotmányügyi és gazdasági bizottsága egyaránt alkalmasnak találta a vitára, de egyelőre kétséges, hogy lesz-e jogszabály a piaci folyamatokba beavatkozó ötletből. Az valószínűnek tűnik, hogy az eredeti elképzelés nem valósul meg, a gazdasági bizottság előadójaként felszólaló, MSZP-s Keller László ugyanis már jelezte, hogy "valószínűleg módosítani kell majd a szövegben szereplő thm-plafont", mert abba nem férhet bele minden pénzügyi termék.
Parlamenti összhang az alapkérdésben
A javaslat logikája szerint a pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevő magánszemélyeket meg kell védeni a szolgáltatóktól, ez utóbbiak ugyanis - kihasználva piaci helyzetüket - indokolatlanul magas költségeket terhelnek az ügyfelekre, és ezzel a makrogazdasági kockázatokat is fokozzák. A fő kérdés természetesen az, hogy van-e szükség egyáltalán a kamatokat, illetve a többi költséget is figyelembe vevő thm maximalizálására, indokolható-e az állami beavatkozás és ha igen, akkor miképp, és milyen termékekre kell a szabályozást kiterjeszteni.
A jelek szerint a politikai pártok az alapkérdésben egyetértenek. A parlamenti közvetítés tanúsága szerint csekély érdeklődés mellett megtartott általános vitán ugyan kritikából sem volt hiány, de az kiderült, hogy az ellenzék sem idegenkedik egyfajta plafon bevezetésétől. A Fidesz részéről felszólaló Dancsó József kijelentette, hogy bár vitatható a plafon alapkamathoz kötése (hiszen, ha ez utóbbi csökken, semmissé válhat számos szerződés), de a thm- és a kamatplafon egyaránt alkalmas eszköz lehet a korlátozásra.
Szakmailag problémás részletek
Az ördög azonban a részletekben rejlik, a beérkezett módosító indítványok közül ugyanis három foglalkozik érdemben a témával (egy MSZP-s, egy SZDSZ-es és egy a Fidesz részéról), és ezek egymással is éles ellentétben vannak.
A szocialista Szanyi Tibor által jegyzett az egy évnél rövidebb futamidejű hitel esetében az alapkamat húszszorosára emelné a határt. "Ez a frakcióval egyeztetett, kompromisszumos álláspont" - mondta Szanyi Tibor, amikor arról kérdeztük, mekkora esélyt lát a kormány javaslatát felpuhító módosítás megszavazására. Elismerte ugyanakkor, indítványa nem oldja meg az alapproblémát, jelesül, hogy a thm és az alapkamat egymáshoz kötése nehézkes, szakmailag bajosan indokolható megoldás.
"Az éven belüli szerződések enyhébb szabályozása azért indokolt, mert a thm-et az éven túli hitelekre találták ki, ez a számítási módjából is kiderül. A húszszoros határ is nagyon kemény korlátozás egyébként, de legalább nem öli meg teljesen a gyorshitelek piacát. Megjegyzem, ha rajtam múlna, legszívesebben betiltanám a gyorskölcsönöket nyújtó cégek tevékenységét, de látom, hogy ez nem lehetséges, mert sokan igénylik a termékeiket" - mondta a képviselő.
Heti törlesztés?
"A kormányzati elképzelés biztos, hogy ellehetetlenítené a heti törlesztést, az ugyanis nagyon megemeli a thm-et, miközben a visszafizetendő összeg ettől nem nő. A minisztérium úgy gondolkozik, hogy Magyarországon az emberek többsége havonta jut pénzhez, de ez csak az alkalmazottakra igaz. A vidéki, alkalmi munkából élő rétegre nem" - magyarázta Szanyi.
Horn Gábor módosító indítványa kivenné a thm-et maximalizáló paragrafust a törvényből. Az SZDSZ-es képviselő indoklásában egyebek mellett azzal érvel, hogy ha az alapkamat nagyon alacsony szintre süllyed, bizonyos konstrukciók esetén, a pénzügyi intézmények számára a kivethető kamat már nem fedezné a hitel kockázatát.
A 19 SZDSZ-es képviselő által támogatott indítvány emellett felhívja a figyelmet, hogy fennáll a veszélye annak: az ellenőrzött hitelpiacról kiszorulók olyan illegális pénzügyi szolgáltatásokat fognak igénybe venni, amelyek hátrányosabban érintik őket, mint egy drága, de átlátható és jogszerű hitel felvétele. Vagyis az eszközökben nem válogató uzsorásokhoz fognak fordulni.
Esetleges megközelítés
"A bizottsági üléseken kiderült, hogy a többi frakcióban is vita van a javaslatról, ami érthető, mert teljesen esetleges és rossz a megközelítése. Valamiféle korlát felállításának lehet értelme, de erről nem tudjuk, miért pont ennyi, miért pont most, miért pont így. Helyette lehetne versenykorlátokat megállapítani, vagy a túlzott haszont korlátozni, bár persze ezek is piactorzító megoldások" - mondta az [origo]-nak Horn Gábor.
A fideszes Dancsó József ezzel szemben további szigorítást kezdeményez. Az általános vitában előadott álláspontjának megfelelő indítványa szerint a mindenkori jegybanki alapkamat hatszorosa lenne a thm-plafon.
"A banki ügyfelek szempontjából valódi védelmet csak egy jóval alacsonyabb hiteldíjmutató-korlát biztosíthat" - írja Dancsó az indoklásban, jóllehet a pénzintézetek esetében a javaslatban maximálisként szereplő thm-mel nem lehet találkozni, a törvényjavaslat sem őket akarja védeni, hanem a pénzügyi szolgáltatók klienseit. A képviselőt cikkünk megjelenéséig nem sikerült elérnünk.
Az ombudsman is szigorítana
A thm szabályozásának szükségességét az állampolgári jogok országgyűlési biztosa tavaly májusban szorgalmazta, éppen az alapkamathoz viszonyított, tízszeres szorzó maximumának bevezetését ajánlva. Az Országgyűlés Szabó Máté felvetésekor tárgyalta a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényjavaslatot, a javaslatok benyújtásának határideje azonban akkorra már lezárult.
Legközelebb az idei év elején bukkant föl a téma, noha a kabinet már 2007 nyara óta tervezte a thm maximális értékének meghatározását. Februárban a szocialista Juhászné Lévai Katalin jelentette be, hogy az MSZP kezdeményezi a thm limitálását, de számokat nem említett.
Érdekes, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium akkor úgy vélte, " nem lenne célszerű konkrét értékeket rögzíteni a törvényben. Minden eset eltér egymástól, jogvita esetén ezért fontos a bíróság egyedi mérlegelése ezekben az ügyekben, ezért is alkották meg az uzsoratevékenységről szóló törvényt". A minisztérium hozzátette, ha a törvény tartalmazna konkrét kamatmértéket vagy arányszámot, akkor ennek drágító hatása lenne.
Kiskapuktól félnek
A jelek szerint azóta a PM álláspontja győzött, pedig az elmúlt hetek reagálásaiból az derült ki, hogy a szakmabeliek közül kevesen tartják jónak a kormány ötletét. A gyorshitelpiacot vezető Provident kifogása nem meglepő, de a Banki Hitelkárosultak Egyesülete ugyancsak helyteleníti az ötletet.
Nem ért egyet a Bankszövetség - Erdei Tamás elnök szerint inkább az uzsorakamat felső határát kellene meghúzni - és a Magyar Hitelszövetség sem. Utóbbi vezetője, Barabás Gyula a Világgazdaságban azon aggodalmának adott hangot, hogy a hitelező cégek kiszervezik majd a tevékenységük egy részét, vagy más kiskaput keresnek.
A törvényjavaslat részletes vitája november 30-án kezdődik, a zárószavazást december 14-re tűzték ki.
Máshogy számítják Az általunk megkérdezett, a bankszektorban dolgozó szakértők tapasztalatai szerint külföldön meglehetősen ritka módszernek számít a thm maximalizálása, Európában inkább a kamatplafon fordul elő. Utóbbit több országban alkalmazzák bizonyos hiteltípusoknál, egyik forrásunk szerint létezik, például Lengyelországban és Fehéroroszországban. Ausztriában viszont még thm sincs, az országot nemrég el is marasztalta el az EU a hitelezési díjrendszer nem megfelelő átláthatósága miatt. A kamatplafon hátulütője, hogy nem terjed ki az ügyfélre terhelt egyéb költségekre, amelyeket így kénye-kedve szerint megemelhet a bank vagy pénzügyi szolgáltató. A thm-maximalizálás hátránya viszont, hogy rövid lejáratú hitelek esetében megtévesztő lehet: az extrém magas thm nem szükségképpen jelent kiugróan magas visszafizetési kötelezettséget. Az Egyesült Államokban nem ismeretlen a thm-korlátozás, ott is az úgynevezett payday loan, vagyis fizetésnapig szóló kölcsön ellen irányul (ez hasonló az idehaza gyorskölcsönként ismert termékhez, az iparág forgalma évente 50 milliárd dollár). Az egyes államok jellemzően megszabják a kamat és a kezelési költség felső határát is - kivéve azokat, ahol a rövid lejáratú hitelezés eleve illegális, illetve azokat, ahol nincsen semmiféle megkötés. Megjegyzendő, bár a thm (angol rövidítéssel: APR) mindenhol ugyanazt jelenti - röviden: a hitel teljes díjának a hitelösszeghez viszonyított aránya, éves százalékában kifejezve -, valójában nem számolják mindenütt azonos módon. Különbség abban van, hogy mi számít a teljes díjba. Nálunk egy 1997. évi kormányrendelet határozza meg a kalkuláció módját. A Pénzügyminisztérium egyébként tanulmányozta a nemzetközi gyakorlatot, de a felmérés eredményét kérésünkre nem adta ki, mondván, a törvényjavaslatok előkészítését megalapozó anyagok nem nyilvánosak. |