Kockázatos év előtt a magyar gazdaság

A 2009-es mélyponthoz képest javulhat a magyar gazdaság teljesítménye 2010-ben, de hátradőlni még korai lenne, sok ugyanis a bizonytalansági tényező: törékeny a globális felívelés, a választások környékén nőhet a bizonytalanság, elszállhat a költségvetési hiány, és csodaszámba menne, ha egyetlen feltörekvő országból sem érkeznének olyan rossz hírek, amelyek a magyar fellendülésnek is keresztbe tehetnek.

Hogyan zajlanak le a 2010-es parlamenti választások, mi lesz a költségvetéssel, miképp muzsikálnak a fő exportpiacok, érkeznek-e rossz hírek az akár több ezer kilométerre található feltörekvő országok egyikéből vagy a régióból - íme egy pár azon kockázatok közül, amelyek megakaszthatják a magyar gazdaság idei évre várt talpra állását.

Az bizonyosnak tűnik, hogy a tavalyi, több mint 6 százalékos mélyrepülés után az idén jelentősen javulhat a gazdasági környezet, 2011-re pedig a legtöbb prognózis már pozitív GDP-mutatót vár, akár 4 százalékos is lehet a növekedés. A válság egyelőre azonban nem ért véget, a munkanélküliség tetőzése ugyanis még csak most jön, a költségvetési hiány jó eséllyel emelkedni fog és az ország külső deficitje is elszállhat.

Választások - lesz-e idegeskedés?

A 2010-es év egyik fő hazai bizonytalansági tényezője a magyar választásokhoz kapcsolódik, a politikai megmérettetés ugyanis elbizonytalaníthatja az utóbbi időben amúgy is reszkető kezű befektetőket. A választások környékén jellemzően kivárnak a piacok, a választások előtti időszakra eddig jellemző túlköltekezésen kívül igazi veszélyt az okozhat, ha valamiért bizonytalan lesz, milyen kormány is alakul, milyen politikai pártok részvételével és milyen programot követve. A felmérések szerint az idei parlamenti választások nem sok izgalommal kecsegtetnek, a végeredmény kihírdetéséig ezzel együtt fennmaradhat majd a bizonytalanság.

Az utóbbi évek választásaira jellemző volt egyfajta piaci idegesség, ami a forint árfolyamán csapódott le a leginkább: az 1998-as választásokkor a kialakult politikai bizonytalanság miatt érezhetően gyengült a forint, 2002-ben a választási túlköltekezés miatt neheződött eladói nyomás a magyar pénzre, aminek következtében a jegybank májusban és júniusban is kamatot volt kénytelen emelni. A 2006-os választásokat kifejezetten kedvező globális befektetői hangulat közepette tartották, de a választási pénzszórás megint hatással volt a forintra: tavasszal a forintárfolyam elszakadt a régió többi devizájától, és júliusra az év elejére jellemző 250 forintról 280 forinra ment fel a kurzus.

Költségvetési hiány - lesz-e pánik?

A befektetői hangulatra nagy hatással lehet az is, hogy mi lesz a 2010-es költségvetés sorsa, a Bajnai-kormány által szokatlanul korán elfogadott dokumentum szerint ugyanis 3,8 százalékos lesz a deficit, miközben az ellenzéki politikusok, illetve a Fideszhez közel álló közgazdászok szerint ez irreális felvetés. A Fidesz vezetői azzal számolnak, hogy a hiány a 7 százalékot is meghaladja majd, mégpedig elsősorban azért, mert a mostani büdzsé nem számol a veszteséges állami vállalatok szanálásával és túl optimista a kiadások és a bevételek terén is.

Kétségetelenül piaci felfordulást okozhat, ha a hiány megugrik és ezt a piaci szereplők fenntarthatatlan folyamatnak, illetve a régi költekezési gyakorlathoz való visszatérésnek értékelik. A Fidesz visszafele mutógató érvelésre készül, amit a befektetői közösség is könnyen elfogadhat, legalábbis erre utal, hogy az egyik legnagyobb amerikai bankház, a Goldman Sachs szerint az IMF "kelletlenül ugyan, de elfogadná" a 2010-es költségvetés csúszását, különösen abban az esetben, ha az új Fidesz-kormány ezt "meggyőző módon" a távozó kormány hibájaként tudná bemutatni.

Globális felívelés - meddig tart?

A magyar gazdaság fellendülése nehezen képzelhető el a magyar vállalatok exportpiacainak felívelése és mindenek előtt az amerikai piacok stabilizálódása nélkül. A legfrissebb, harmadik negyedéves adatok alapján az Egyesült Államokban már bővült a gazdaság negyedéves alapon és a vezető európai gazdaságokban is hasonlóak a tendenciák: a fejlett országok esetében 2010-re a piaci elemzők, az Európai Bizottság (EB) és az IMF is növekedést vár.

Balti adósságspirál

A balti országokat adósságspiráljuk a válság újabb örvényébe ránthatja, ha kormányaik vonakodnak végrehajtani a szükséges megszorításokat - áll az Európai Központi Banknak a Bloomberg hírügynökség által nemrég ismertetett belső elemzésében. A tanulmány megállapítja, hogy Litvániát, Lettországot és Észtországot az EU többi részénél súlyosabban érintette a krízis, és félő, hogy további fájdalmas intézkedések nélkül nem képesek gazdaságukat egyensúlyba hozni.

A trió nehézségeiről sokat elmond, hogy a GDP-jük éves összehasonlításban 15-20 százalékkal esett vissza 2009-ben, ehhez képest az unió recessziós átlaga 4 százalék körüli (Magyarország, a maga 7 százalékos csökkenésével, a sereghajtók között van). A különösen rossz helyzetben lévő Lettország ingatlanárai a világon a legnagyobb mértékben, átlagosan 60 százalékkal estek tavaly, miközben az ország működőképességét az EU és az IMF közös, 7,5 milliárd eurós hitelkerete tartja fenn.

Globális szinten igazi bizonytalanság a hosszabb távú kilátásokkal kapcsolatban van, a nagy gazdaságok közül több (például az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Japán) csak jelentős kiköltekezéssel tudta ugyanis megállítani a recessziós spirált, a korábban elképzelhetetennek hitt deficitek és az adósság növekedése miatt azonban ez a politika fenntarthatatlan. Az igazi kérdés így az, hogy vajon kitartanak-e addig a válságkezelő intézkedések, amikor már a magánszektor is képes átvenni a motor szerepét. A Wall Street Jorunal (WSJ) összeállítása szerint az idei év a munkaerőfelvételen, a vállalati beruházásokon, a krízist részben okozó lakáspiaci helyzeten és az állami válságkezelés kiigazításának minőségén múlik majd az Egyesült Államokban.

Feltörekvők - csak nehogy baj legyen!

December elején került nyilvánosságra a Crédit Suisse elemzése a 2010-ben legkockázatosabbnak ígérkező húsz országról. A lista olyan szempontokat összesít, mint a folyó fizetési mérleg, a GDP-arányos költségvetési hiány és államadósság, a magánszféra eladósodottsága, a potenciális gazdasági növekedés és az adósságkockázati besorolás. Jórészt feltörekvő országok szerepelnek rajta, így Izland, Románia, Litvánia, Törökország, Dél-Afrika - és Magyarország is. Mexikó ugyan hiányzik a felsorolásból, de a közép-amerikai országból is jöhetnek 2010-ben rossz hírek.

A gazdaságiakon túl a politikai kockázatok is jelentősek a feltörekvő országokban. A válság miatt rendkívül súlyos helyzetbe került Lettországban aggasztó a társadalmi elégedetlenség mértéke - itt, valamint Romániában és Ukrajnában kétségesnek tűnik az IMF hitelének fejében vállalt intézkedések végrehajtása. Jövőre ráadásul választásokat tartanak Lettországban, Ukrajnában, Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában, márpedig ez gyakran jár együtt a költségvetési fegyelem lazulásával és a bizonytalanság fokozódásával.

Csúcs előtt a munkanélküliség

A gazdasági visszaesés leglábbis mérséklődni fog 2010-ben, de lesznek olyan makromutatók, amelyek egy ideig még biztos romlani fognak. A munkanélküliségi ráta már tavaly több mint tíz éve nem látott szintre, 10,4 százalékra emelkedett, és az előrejelzések alapján 2010-ben akár a 11-12 százalékos szintet is elérheti a mutató. A szektorok közül azokban lehet valamekkora munkaerőfelvétel, ahol nagy volt a leépítés és vannak exportpiacok, azaz a feldolgozóiparban, míg a másik nagy vesztes ágazatban, az építőiparban erre nincs sok esély.

A forint ugyan viszonylag jól kezdte az évet, de szinte bizonyos, hogy az árfolyam a továbbiakban is állandó figyelem és idegeskedés tárgya lesz. A magyar pénz sebezhetőségének az az alapja, hogy a gazdaságpolitikát kényszerpályára állítja a magyar lakosság, valamint a kis- és középvállalati (kkv) szektor devizában történő eladósodása (ez erős árfolyamot feltételez), miközben a gazdaság fundamentálisan az árfolyam gyengülését igényelné. Az ország folyó fizetési mérlegének hiánya a 2009-es 1 milliárd euró után akár ennek a duplája is lehet 2010-ben.

A versenyképesség alakulása nagyban múlik a béreken, de itt nagy a bizonytalanság, hisz a versenyszektorban cégek és munkavállalók tömegének egyéni megállapodásain múlik, mennyi lesz a boritékban. Az OÉT tavalyi döntése szerint a minimálbér 71 500 forintról 73 500 forintra emelkedik, ami csaknem 3 százalékos emelést jelent. Amennyiben ez a béremelkedési ütem átmegy a teljes bérstruktúrán és az elemzők 3 százalék körüli inflációs prognózis igaznak bizonyul, úgy a reálbérek nagyjából szinten maradhatnak, szemben a tavalyi 2 százalék körüli csökkenéssel.