Összevissza értékelik Magyarországot a külföldi elemzők

Egymással szöges ellentétben álló következtetéseket vonnak le banki elemzők a magyar gazdasági adatokból: van lista, amely szerint éltanulók vagyunk, és akad olyan is, amely szerint sereghajtók. A méltatásokat és a ledorongolásokat is érdemes kritikával olvasni, rossz modellek, emberi tévedések és gyarlóság, illetve önbecsapás is könnyen torzíthatja ugyanis az eredményeket.

A napokban szinte egyszerre került nyilvánosságra két külföldön kiállított bizonyítvány a magyar gazdaság(politika) állapotáról és kilátásairól - az elemzésekhez felhasznált gazdasági adatok ugyanazok, az értékelések azonban korántsem.

"Magyarország államháztartási egyensúlya olyan mértékben javult, hogy abból most már »természetes« módon következik az adóskockázati osztályzatok javításának valószínűsége, azaz felminősítés várható" - ezt írták a hazai és a lengyel költségvetési helyzetet összehasonlító dolgozatukban a Bank of America Merrill Lynch elemzői. Egészen másképp látja a magyar gazdaság állapotát a Credit Suisse, amely szerint Magyarország a világ harmadik legsérülékenyebb gazdasága, Izland és Görögország után.

Eltérő módszertan

A fenti ellentmondás különösen azért szembetűnő, mert mindkét elemzést neves bankház adta ki: a Bank of America az Egyesült Államok legnagyobb pénzintézete, a Credit Suisse pedig az egyik legpatinásabb svájci pénzügyi csoport, azaz nem hobbielemzők helyzetértékeléséről van szó. A két műhely szakértői azonos számokkal dolgoztak, az eredmény mégis más lett, ami a tévedésen kívül csak azzal magyarázható, hogy eltérő az alkalmazott módszertan, de a végkövetkeztetések közötti eltérések alapján legalább az egyik helytelen.

A metodika valóban nem ugyanaz: az amerikai bank egy elemzői értékítéletet is tartalmazó általános országelemzést tett közzé, a svájci bankcsoport pedig globális országkockázati rangsort állított fel, hat tényezőt véve figyelembe: a folyó fizetési mérleget, a költségvetési hiányt, az állam és a magánszektor eladósodottságát, a devizakitettséget, a potenciális gazdasági növekedést és az egyes államok hitelbiztosítási árazását.

Furcsa sorrend

A Credit Suisse listája tényadatok alapján készült, így objektívebbnek tűnik, komolyan vehetőségét viszont mérsékli, hogy az Egyesült Államokat kockázatosabbnak tünteti fel, mint Kazahsztánt, Indonéziát, a Fülöp-szigeteket és Kolumbiát. Az amerikai hiány és államadósság valóban rekordokat döntöget manapság, de kevesen gondolhatják komolyan, hogy kockázatosabb a világ vezető gazdasági és politikai szuperhatalmában befektetni a pénzünket, mint egy közép-ázsiai korruptokráciában.

A svájci bank által alkalmazott technika, azaz a szubjektív elemek legalábbis részleges száműzése nem feltétlenül tesz jót egy elemzésnek, hiszen a szakértők munkájának hozzáadott értéke épp abból adódhat, hogy meglátják a számok mögött húzódó folyamatokat, ez pedig azt feltételezi, hogy ki tudják választani, melyik adat a fontos és melyik kevésbé az.

A számok objektív világától való eltávolodásnak viszont azon túl is megvannak a veszélyei, hogy az elemző egyszerűen csak téved: a Bank of America például egy ideje feltűnően nagy jóindulattal ítél meg minket, ami akár a cég hitelességét is csökkentheti. Tavaly októberben, például, a pénzintézet Közép-Európáért felelős közgazdásza azt jósolta, hogy Magyarország az idén "a világ fiskális éllovasa" lesz, januárban pedig már tényként közölte, hogy "költségvetési világelső". (Tegyük hozzá, nemcsak az amerikai pénzintézet dicsért az utóbbi hónapokban - így tett az EBRD is). Nagyon bizonytalanná válhat egy prognózis, ha a számokkal nehezen megfogható politikai dimenziót is figyelembe kell venni.

Az elemző is ember

Az elemzések közötti eltéréseket az is okozhatja, hogy ezeket is csak emberek írják, akiknek különböző nézőpontjaik lehetnek, így nem feltétlenül látják ugyanúgy a világot és benne a magyar gazdaság állapotát.

"Ha az elemzés automatikus művelet volna, mindenki elvégezhetné otthon. Magyarország elmúlt hónapokban végrehajtott kiigazítása, például, értelmezhető úgy, hogy ebben az országban csak akkor történik valami, ha a piac kikényszeríti, de úgy is, hogy most már végre megtanultuk a leckét, elindultunk a helyes úton" - magyarázta egy korábban Londonban dolgozó magyar elemző az [origo]-nak, aki szerint mindkét interpretáció védhető és életszerű, és valóban nagy kérdés, megváltozott-e valami strukturálisan, vagy sem.

A szakértő szerint az előrejelzések megbízhatóságát egyértelműen csökkenti az is, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzetben nagyon nagy a bizonytalanság, még a fejlett országok csődkockázata sem határozható meg egyértelműen, nemhogy a feltörekvő piacoké. Ráadásul volt már példa országcsődre 40 százalékos, azaz viszonylag alacsony GDP-arányos adósságállomány mellett is, és az is könnyen elképzelhető, hogy 100 százalékos érték felett sem kerül erre sor.

Kirobbant az elemzők háborúja

A Commerzbank hazai elemzői szerint "...megindult az »elemzők háborúja«, egyesek 245-ös eurót álmodnak 2010 nyarára, és instant felminősítéseket a következő hónapokra a remek államháztartásnak köszönhetően, mások sokkal inkább a 280-as árfolyam felé húznak, és Magyarországot a legsérülékenyebbek közé sorolják be, szintén a remek államháztartásra és az ennek elérése érdekében beáldozott gazdasági növekedésre, pontosabban gyengélkedésre hivatkozva. Vagyis ismét/még mindig ott tartunk, mint tavaly nyár közepe óta folyamatosan: a piacnak nincs konkrét elképzelése, merre tovább. Így aztán mi is maradunk a kényelmes kis csigaházunkban, abban a hitben ringatva magunkat, hogy 265 körül elfogynak az optimisták, 275 körül pedig elfogynak a pesszimisták, vagyis marad az unalmas, sávban meg-megmozduló forint és a minden reggel küszködve megírt »mi történt tegnap«."

Nem éri meg pozícióból beszélni

Elvileg kézenfekvő magyarázat lehet az egyes elemzések közötti ellentmondásokra, hogy a helyzetértékeléseket készítő bankok maguk is aktívak a piacon, és adott esetben hajlamosak lehetnek a szerint megnyilvánulni, amit az érdekeik - az éppen elfoglalt pozícióik - diktálnak. Annál is inkább, mivel a piacok állapotáról mondott vélemény akár önbeteljesítő jóslatként is működhet, azaz ha egy bank, mondjuk, olyan elemzést tesz közzé, amelyik felmagasztalja a magyar piacot, akkor az magában is árfolyamemelkedést és felértékelődést okozhat.

Ez azonban nem jellemző. "Valóban elképzelhető, hogy egy-egy bank »pozícióból beszél«, de ez csak nagyon rövid távon kifizetődő stratégia, mert ha kiderül, akkor elvész a szavahihetőség. Egy effajta elemzés piaci hatása amúgy is legfeljebb egy a befektetési alapok döntéseit befolyásoló rengeteg inger közül" - mondta Németh Dávid, az ING elemzője az [origo]-nak. Hasonlóan látja az egykori londoni elemző is, aki szerint ez a fajta piacbefolyásolás már csak azért is ritka, mert nagyon kevés olyan piaci szereplő van, amelyiknek van akkora neve, hogy erre képes legyen. "Általában inkább emberi gyarlóság, önbecsapás áll a pontatlannak bizonyuló elemzések mögött, mintsem szándékos manipuláció" - jegyezte meg forrásunk.

Árfolyamok, baklövések

A tévedés pedig nem ritka, amit a legjobban a devizaárfolyamok megjóslásán lehet lemérni, itt ugyanis néha alaposan melléfognak az elemzők, a tévedésüknek pedig jól látható bizonyítéka van. Tavaly szeptemberben éppen a Bank of America jövendölte, hogy szeptemberre 330 forintig erősödik az euró - júliusban viszont már azt valószínűsítette, hogy 2009 negyedik negyedévében 250 forintot adnak érte. Ehhez képest szeptemberben nem ment az árfolyam 277 fölé, az utolsó három hónapban pedig 263 alá.

A bank legfrissebb, idén januári előrejelzésben 245 forintos euró szerepel 2010 első félévére, ami jelentős eltérés lenne az eddigi trendtől, az év eleje óta ugyanis 266 és 274 között mozgott az árfolyam. A múltbeli tapasztalatok alapján erősen kérdéses, hogy érdemes-e erre a prognózisra mérget venni, vagy inkább elfogadjuk, hogy a forint árfolyama nem véletlenül van most is ott, ahol, és ha valaki valóban tudná, hogy merre megy, az biztos nem elemzések írogatásával keresné meg a kenyerét.