A bukaresti lap azt állítja, a tiszai természeti katasztrófát okozó cég egyik leggazdagabb orosz üzletember, a közel tízmilliárd dolláros vagyonnal rendelkező Mihail Prokhorov egy vállalatának, a Polyus Gold tulajdonába került. A lap úgy tudja, már megkezdték a bánya működéséhez szükséges engedélyeztetési eljárást, tevékenységükben pedig ciántechnológiát akarnak használni, akárcsak a Verespatakra tervezett kanadai-román beruházásban.
A nagybányai cég most mindössze a környezetvédelmi engedélyre vár az aranykitermelés megkezdéséhez - írja szerdai számában a bukaresti Romania Libera napilap.
Calin Crisan, a máramaros megyei környezetvédelmi felügyelőség vezetője a lapnak elmondta: bizonyos feltételek teljesítése mellett az oroszok meg is kaphatják a szükséges engedélyt. "Meg kell felelnie a ciántechnológia alkalmazásával járó Európa-szerte elfogadott kitételeknek" - mondta a felügyelő.
Az Aurul gyár a tiszai katasztrófát követően zárta be kapuit. Később Transgoldnak nevezték át, amelyet a brit tulajdonban levő Oxus Gold és Kazach Gold vett át. E két vállalat hozta létre a Romaltyn Mining céget, amely később a legnagyobb orosz aranykitermelő vállalat vásárolt meg.
Az Aurul Rt. román-ausztrál vegyesvállalat volt a szennyezés idejében. A környék színesfém bányáinál nemesfémet nyert ki a felhalmozódó meddőhányók újrafeldolgozásával ciános kioldással. Ez az ércdúsító eljárás igen nagy vízigénnyel jár, ezért a cianid tartalmú mosóvizek ülepítés után visszakerülnek a technológiába. A vállalat ülepítő tavának gátja 2000. január 30-án 25-30 méteres szakaszon átszakadt, így 100-120 ezer köbméter cianiddal és nehézfémmel terhelt szennyvíz került a Zazar- és Lápos-patakokba, ahonnan a Szamoson keresztül a Tiszába jutva a Magyarországon eddig regisztrált legsúlyosabb vízszennyezést okozta.
A magyar Fővárosi Bíróság 2006-ban mondta ki, hogy a Transgold SA felelős a 2000-es tiszai cián-katasztrófáért. A bíróság biztonsági intézkedések megtételére is kötelezte a céget.