Herr Schmidten múlhat a görög mentőcsomag

Az eurózóna tagállamai szóban már kisegítették az államcsőd közelébe jutott Görögországot, a valaha volt legnagyobb állami segélycsomagot azonban még elgáncsolhatják Németországban. Az alkotmányossági kontrollon túl arról kellene meggyőzni a német választókat, hogy az otthoni megszorítások ellenére is milliárdokat kell adniuk a görögök által is korruptnak tartott athéni vezetésnek.

Rövid távon elhárult a görög államcsőd veszélye, az eurózóna tagállamainak pénzügyminiszterei ugyanis 30 milliárd eurós segélycsomagra tettek ígéretet, amennyiben Athénnak szüksége lenne a pénzre. A pénzügyi támasz bejelentése már önmagában is stabilizáló erővel hatott, a görög állampapírok értékesítése sikerrel zárult a hét közepén, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen elmúlt a veszély, a hitelre ugyanis ígéret ugyan már van, de elvi milliárdokkal nem lehet a lejáró adósságot finanszírozni.

A görögök kimentését paradox módon épp a kölcsön fő finanszírozója, vagyis Németország fenyegetheti - elsősorban nem arról van szó, hogy a berlini vezetés visszavonulót fújna, hanem arról, hogy a mentőcsomag megbukik az alkotmányossági próbán, illetve hogy a Magyarországról nézve meglepően tudatos német választópolgároknak is lehet még egy-két szava a soha nem látott athéni hitelkeretről.

Alkotmányossági próba

Az egyik uniós tagállam és az egész eurózóna stabilitását sodorhatja veszélybe, ha igaza van Joachim Starbattynak, a Tübingeni Egyetem euroszkeptikus professzorának, illetve segítőinek, többek között Wilhelm Hankel alkotmányjogásznak, akik a német alkotmánybíróságon támadják meg a Görögországnak nyújtandó segélycsomagot.

A korábban az euró bevezetésének megtorpedózását is megpróbáló német közgazdász egy helyi lapnak, a Reinische Postnak nyilatkozott, és azt mondta, hogy szerinte a segélycsomag megsérti a maastrichti szerződést, mert a hitel kamatai alacsonyabbak a görög értékpapírok piaci áránál. Azt egyelőre még megtippelni sem lehet, hogy ez elegendőnek bizonyul-e a 16 ország által megszavazott kölcsön lenullázásához, de azt többen is könnyen elképzelhetőnek tartják, hogy az alkotmánybíróság a törvényességi vizsgálat idejére felfüggesztheti a hitel folyósítását - ami a mostani törékeny piaci hangulatban akár a görög államkincstár bedőlését is okozhatja, főleg, hogy az eljárás hónapokat vehet igénybe.

Politikai nyomás Merkeléken

Németországban talán az alkotmányossági próbánál is nagyobb veszélyt jelent, hogy a hitelt a német parlamentnek is jóvá kell hagynia, ami óhatatlanul politikai kérdéssé teszi a görög mentőcsomagot. Márpedig ez kockázatos terep, Angela Merkel és kormánya ugyanis semmiképp sem hagyhatják figyelmen kívül a közvélemény nyomását - ami elég egyértelmű irányt jelent ebben a kérdésben.

"Ahonnét már nincs visszaút"

Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász szerint "Görögország közelít ahhoz a ponthoz, ahonnét már nincs visszaút". Az uniós mentési terv gyengeségét a németek makacsságára vezeti vissza, ami miatt az ideges befektetők az egekbe hajszolták a kötvények kamatait. A magas kamatok olyannyira megdrágítják a görög költségvetés finanszírozását, hogy Athén képtelen lesz fizetni - és ekkor beáll, amit egyelőre kevesen mernek csak kimondani: az államcsőd.

Németországban tartományi választásokat tartanak május 9-én, aminek eredménye a görög segélytől is függhet, következménye pedig egy új koalíció lehet - legalábbis így látja a Wall Street Journal (WSJ) szakírója, aki szerint a közvélemény nyomása könnyen arra kényszerítheti Angela Merkel kormányát, hogy ne adjon pénzügyi segítséget a bajba jutott partnernek.

A német parlament két kamarás, amelynek alsó házát a választópolgárok közvetlenül választják, felső házába viszont a tartományok delegálják a képviselőket. A szövetségi kamara szerepe nem szimbolikus, hanem az Egyesült Államokéhoz hasonlóan jelentős: a Merkel-kormány mögött álló konzervatív-liberális koalíció elveszítené törvényalkotási lehetőségét a jelenlegi népszerűségi adatok alapján, mégpedig áttételesen a görög mentőcsomag miatt: a hitelt ellenzők szerint nem engedhető meg, hogy miközben a németek mindennapjait megszorítások nehezítik, addig a túlköltekező görögök német adófizetői pénzt kapjanak. A Forsa/Stern német közvélemény-kutató cég felmérése azt mutatja, hogy a németek 68 százaléka szerint nem kellene kimenteni a görögöket - vagyis a német átlagpolgárt, Herr Schmidtet egyelőre nem nagyon győzték meg az uniós nagypolitika érvei.

Kultúrpolitika

A görög nemzeti opera társulata a görög kulturális minisztérium utasítására lemondta a németországi wiesbadeni látogatását pénzhiányra hivatkozva. A németek felajánlották, hogy átvállalják a költségeket, de a görög hivatalnokok hajthatatlanok maradtak.

A legnépesebb német tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália jelenleg a kormánykoalíció irányítása alatt áll, viszont a közvélemény-kutatások szerint a két kormányzópárt együtt is csak a szavazatok 45 százalékára számíthat. A Wall Street Journal szerint a görögök ügye közvetlenül nem téma a kampányban, viszont a kormány nem engedheti meg, hogy egy népszerűtlen ügy felvállalásával tovább rontsa egyébként sem rózsás helyzetét.

A görögök inkább dühösek

A németek ellenállásában az is szerepet játszhat, hogy a görögök elsősorban a túlköltekezés miatt jutottak ilyen súlyos helyzetbe, amit csak tetézett az adatok meghamisítása - az Eurostatnak eljuttatott adatok ugyanis egyszerűen nem feleltek meg a valóságnak. Beszédes, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárjai között "A nagy csaló", illetve "A görög csőd" címmel olvashatunk a görög válságról, a Spiegelben pedig a "Kultúrák összecsapása" címmel jelent meg cikk, amely borzasztó képet fest Görögországról.

A görög segélycsomag

Eurózóna-tagállamok hozzájárulása:
Németország - 8,4
Franciaország - 6,3
Olaszország - 5,5
Spanyolország - 3,7
Többi zónatag - 6,1

A korrupció a görög átlagembereket is dühíti. "Változásban reménykedem, ahogy szerintem a görögök többsége. Az utóbbi időben olyan kifejezésekkel kellett megtanulnunk együtt élni, amelyekről korábban sokan nem is hallottunk: IMF, hozamfelár, hogy csak kettőt említsek. Elegünk van a korrupcióból és a közpénzek ellopásából" - mondta el az [origo]-nak egy 30-as éveinek elején járó athéni nyelvész, Nassia Dimou, aki szerint "egyelőre még nem is nagyon értjük, mi történik az országban, a görögök pedig egyelőre nem nagyon érzik a saját pénztárcájukon, hogy bajban van az ország gazdasága".

"Az emberek többsége inkább dühös, nem pedig aggódik. A média tele van a gazdasági válság lehetséges gazdasági és politikai kifutásaival, a drachma visszahozatala is komoly téma volt, ami többeket arra ösztökélt, hogy kivegye a pénzét a bankból, vagy legalábbis elgondolkozzon ezen" - , mondta a fiatal kutató, aki attól tart, hogy a gondok majd a nyári szezon végével lesznek igazán súlyosak, a turizmusból ugyanis tömegek élnek Görögországban.

Görög válságkrónika

Az eurózóna tagállamai február elején tettek ígéretet arra, hogy egységesen lépnek fel, ha a görög problémák miatt veszélybe kerül a térség pénzügyi stabilitása. Már tavaly februárban felmerült, hogy Németország és Franciaország arra kényszerülhet, hogy egész országokat segítsen ki a 16 tagú eurózónában - a potenciális jelöltek listáját akkor még Írország vezette, de ott volt rajta Görögország is. Peer Steinbrück német pénzügyminiszter akkor azt mondta, hogy Németország mindenképp cselekedne, ha valamelyik eurózónabeli tagállam pénzügyi nehézségekbe kerülne.

A válságjelek tavaly decemberben váltak egyértelművé, ekkor vonta meg Görögországtól az elsőrendű "A" kategóriás adósbesorolást a Fitch Ratings a görög közfinanszírozási helyzettel kapcsolatos középtávú aggodalmakra és a görög pénzügyi intézmények gyenge hitelességére hivatkozva. Görögország az első és eddig egyetlen euróövezeti tagállam, amely a közepes befektetői "BBB" sávba került át valamely hitelminősítőnél. A Fitch Ratings után az S&P és a Moody's is leminősítette Görögországot.