Két rossz közül választhatnak Európa dolgozói

Júniusra szinte egységesen sztrájkokat ígérnek, de a jelek szerint két véglet között ingadoznak a nyugat- és dél-európai szakszervezetek. A megalkuvó írek példája és a keményvonalas görög álláspont követése egyaránt visszaüthet.

Súlyos dilemma előtt állnak a szakszervezetek az eurózóna több államában. A kelleténél jobban eladósodott országokban a kormányok arról igyekeznek meggyőzni a lakosságot, hogy a megszorítások feltétlenül szükségesek a még nagyobb baj - az állam működését finanszírozó piac bizalmának elvesztése - elkerüléséhez.

Ha a szakszervezetek megkísérlik megakadályozni a valóban elengedhetetlennek tűnő takarékoskodást (az éppen általuk kivívott, de szemlátomást fenntarthatatlannak bizonyuló jóléti kiadások lefaragását), elijeszthetik a befektetőket, ezzel a mainál sokkal mélyebb válságot idézve elő. A támogatással felérő tétlenséggel ugyanakkor magukra haragíthatják az intézkedéseket súlyos érvágásként megélő tagjaikat.

Eltérő stratégiák

Mindkét stratégiára láthattunk példát a válság súlyosbodása óta. Írországban az érdekképviseletek nem álltak ellen Nyugat-Európa egyik legkorábban és és legkeményebben végrehajtott megszorító programjának. Jack O'Connor, az ír szakszervezeti kongresszus vezetője a napokban azt nyilatkozta a Reuters hírügynökségnek, a döntés előtt voltak álmatlan éjszakái, de belátta, hogy "a sztrájkok sikere végül kudarchoz vezethetett volna".

A másik véglet Görögország, ahol a végrehajtó hatalom elleni tiltakozások erős helyi hagyományának megfelelően utcai zavargások kezdődtek - halálos áldozatok is voltak -, és a szakszervezetek júniusra további akciókat ígérnek. "A végsőkig kitartunk, hogy kivédjük a legrosszabbat" - mondta ugyancsak a Reutersnak az egyik legnagyobb szakszervezeti szövetség, a GSEE elnöke, Janisz Panagopulosz.

Lesz-e páneurópai összefogás?

Panagopulosz azt állítja, már egyeztet a nyugat-európai partnerekkel, és a kontinens szakszervezeteit tömörítő ernyőszervezet, az ETUC végrehajtó bizottságának negyedéves tanácskozása éppen június 1-jén kezdődött el Brüsszelben. Megfelelő támogatás esetén tehát kialakulhatna egy összeurópai sztrájkhullám.

Andor szerint kényes egyensúlyt kell fenntartani

"Osztom az önök aggodalmait azoknak a megszorító intézkedéseknek a szociális következményeit illetően, amelyeket egyre több tagállamban hoznak, mert meg kell birkózni a nehéz, gyakran válságos költségvetési helyzettel" - - mondta Andor László, az EU foglalkoztatási és szociális biztosa az Európai Szakszervezeti Konföderáció (ETUC) végrehajtó bizottsága előtt elhangzott beszédében.

Kijelentette, azok az országok boldogulnak a legjobban a válság leküzdésének teendőivel, ahol erős a szociális partnerség. Andor László úgy vélekedett, hogy a közadósság túl magas aránya sem indokolhatja, hogy rontsák a lényeges közszolgáltatások színvonalát, illetve hogy gyengüljön a szolidaritás a népesség legsérülékenyebb csoportjaival. Kényes egyensúlyt kell fenntartani egyfelől a társadalmi igazságtalanságok csökkentése és a nyomor megelőzése, másfelől a szociális védőhálónak a tartós finanszírozhatósága között - mondta.

Az összehangolt cselekvést azonban a Reutersnak nyilatkozó elemzők szerint valószínűtlenné teszik az adósságválság eddigi fejleményei. A német vagy holland munkavállalók elég dühösek amiatt, hogy részben az ő pénzükből kell megmenteni a trehányul gazdálkodó Görögországot - aligha lesznek rávehetők arra, hogy szolidaritási sztrájkokkal támogassák a görögök áldozatvállalásának további elodázását.

Ettől függetlenül a mediterrán térség érintett, kisebb-nagyobb megszorításokat tervező államaiban - így Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban, Olaszországban - valószínűleg hamarosan lesznek munkabeszüntetések.

A franciáknak a nyugdíjkorhatár emelése nem tetszik

Franciaországban múlt csütörtökön már meg is volt az első forduló, több százezer ember sztrájkolt a kormány azon szándéka ellen, hogy a nyugdíjkorhatárt 61 vagy 62 évre emelje. (Az európai átlag 65 körül van, a szomszédos Németországban 67 év a korhatár.) A nyugdíjrendszer összeomlásától tartó kormány nagyon elszántnak mutatkozik, és azt tervezi, hogy júliusban fogadtatja el a reformot, amikor a szakszervezetek nehezebben tudnának nagyszabású megmozdulásokat szervezni.

A napokban ugyancsak megtartotta első figyelmeztető felvonulását a portugál CGTP szakszervezeti unió, jelezve, hogy az általános sztrájk meghirdetésétől sem riad vissza, ha a kisebbségi kormány kitart az adóemelés és fizetéscsökkentés egyidejű bevezetése mellett. A kormányzó szocialistákkal jó kapcsolatokat ápoló UGT nem csatlakozott a kezdeményezéshez, bár szintén bírálta az intézkedéseket.

Az olasz közalkalmazottak a béremelést féltik

A legnagyobb olasz szakszervezeti szövetség, az ötmillió tagot tömrörítő CGIL már bejelentette, hogy június 12-re római tüntetést, valamint egy még meg nem nevezett időpontra sztrájkot szervez a közalkalmazottak bérének befagyasztása és más megszorítások miatt. Két másik szervezet, a CISL és az UIL ugyanakkor nem tervez tiltakozást. (Olaszország helyzete egyébként speciális, mert bár 5,3 százalékos költségvetési hiánya nem túl magas, 115 százalékos GDP-arányos államadóssága Görögországé után a legnagyobb az euróövezetben.)

A 20 százalékos munkanélküliségtől is sújtott Spanyolországban a két legnagyobb érdekképviseleti szervezet általános sztrájkot helyezett kilátásba az állami szektorban. Harciasságukat ugyanakkor mérsékli, hogy nem áll érdekükben a jelenlegi, baloldali kormány megbuktatása, a konzervatívok ugyanis vélhetően még keményebben lépnének fel a büdzsé rendbe tétele érdekében.