Hőszigetelés és fűtésszámla: hogyan lehet spórolni?

A jó hőszigeteléssel negyedére, ötödére csökkenthető a ház, lakás hővesztesége, ami akár meg is felezheti a fűtésszámlát. Hogy mire érdemes figyelni a szigetelés tervezésénél és kivitelezésénél, ebben segített az Energia Klub az [origo] számára biztosított szakanyaga.

Egy ház energiagazdálkodását alapvetően határozza meg az építőanyag: energetikai szempontból a legfontosabb az anyagok hőkapacitása és a hőátbocsátási tényezőjük - olvasható az Energia Klub anyagában.

A hőkapacitás azt jelenti, hogy az épület szerkezetei mennyi hőt képesek eltárolni, és késleltetve, apránként visszasugározni a környezetükbe. A nagyobb hőkapacitással bíró házakban a hőmérséklet sokkal kiegyenlítettebb. A hétköznapokban ezt úgy érzékeljük, hogy az ilyen házak ugyan lassabban melegszenek fel, de ha egyszer kifűtöttük őket, akkor sokkal jobban tartják majd a meleget, és reggelre nem hűlnek úgy le, mint a gyengébb hőkapacitásúak. Ráadásul a nagy hőkapacitással bíró házak hosszabb ideig tárolják a napsugárzás energiáját, nyáron viszont nem forrósodnak át olyan hirtelen.

A ház hőkapacitása a beépített anyag minőségétől és tömegétől függ: minél nagyobb hőtároló tömeget építünk be, annál kiegyenlítettebb lesz a hőgazdálkodás - persze egy bizonyos optimumon belül. Kifejezetten jó hőtároló a beton, a hagyományos, valamint az üreges szerkezetű tégla és a vályogtégla. A könnyűszerkezetes házak viszont, kisebb tömegükből adódóan, kevesebb hőt képesek tárolni, így nagyobb a hőingadozásuk.

Öt-tíz éven belül megtérül

A kiválasztás másik fontos szempontja, hogy milyen az adott építőelem hőátbocsátási tényezője, azaz mennyi hő áramlik át a fal egységnyi felületén a külvilág felé. Ezt az értéket a műszaki leírásokban U-értékkel jelölik, és W/m2K-ben adják meg. Nagysága az építőelem anyagától, szerkezetétől, vastagságától is függ. Egy a fontos: minél kisebb az U-érték, annál jobb az építőelem hőszigetelő képessége - figyelmeztet az Energia Klub.

Magas hőátbocsátási tényezőjű anyagok esetén tehát - ugyanolyan falvastagságnál - a fűtési energia gyorsabban szökik el. Például a könnyű vályoghoz képest egy azonos vastagságú üreges kerámiatégla hőátbocsátása körülbelül kétszeres, a tömör kerámiatégláé három-négyszeres, a betoné hét-nyolcszoros, de még a jó hőszigetelő üvegtábláké is ötszörös. Még rosszabb az arány az irodaépületekben előszeretettel alkalmazott acélnál: az acél majd 100-szor jobban vezeti a hőt, mint a vályog.

Megfelelő szigeteléssel negyedére, ötödére csökkenthető a ház hővesztesége, ami akár meg is felezheti a fűtésszámlát, így a beruházás 5-10 éven belül biztosan megtérül. Innentől kezdve nem kérdés, hogy miért is szigeteljük a házainkat. Arról azonban, hogy mit is kell átgondolni, mielőtt belefogunk, már annál inkább érdemes beszélni.

Mindig kint szigeteljünk

Lehetőleg mindig a külső felületeket szigeteljük. A falak belső felületeinek szigetelése nem ajánlott, hiszen ezzel elveszítenénk a teherhordó falak hőtároló kapacitását, ráadásul a szigetelés mögött könnyen beindulhat a penészképződés. Biztosítani kell a szigetelés, valamint a falak víz- és páravédelmét is, mert a nedvesség nagyságrendekkel rontja a szigetelőképességet. A belső szigetelés csak ott ajánlott, ahol nem jöhet szóba más megoldás, például műemléki homlokzatoknál.

Az épület hőgazdálkodását negatívan befolyásolják a hőhidak, amik az épület sarkain, kiszögellésein, illetve a különböző szerkezeti elemek találkozásánál képződhetnek. Ekkor a jobb hővezetésű, erősebben hűlő elem elvezeti a hőt a külvilág felé, amit úgy vehetünk észre, hogy a falak egyes részei hidegebb tapintásúak. A hőhidak lerontják a falak szigetelőképességét, ezen kívül a penészesedéséhez is hozzájárulhatnak. Helyes szigeteléssel azonban könnyen kivédhetjük őket.

A hőszigetelő anyagokat rendszerben érdemes vásárolni

A legelterjedtebb szigetelőanyag a polisztrol, de ízlésünk szerint választhatunk akár kőzetgyapotot, fagyapotot, cellulózt, papírőrleményt. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kiválasztott szigetelőanyag megfeleljen a tűzvédelmi előírásoknak, erről érdeklődjünk a gyártónál vagy a forgalmazónál. A talajhoz közeli részek szigetelésére válasszunk az ütéseknek jobban ellenálló és vízre nem érzékeny anyagokat.

Bármelyik anyag mellett döntünk, fontos szempont, hogy a hőszigetelést rendszerben vásároljuk, azaz a gyártó által ajánlott rögzítőanyagokat, ragasztókat, vakolaterősítő hálókat, vakolatokat stb. vegyük meg. Ne mindenből a legolcsóbbat keressük, mert így nem garantálható az elkészült szigetelés kellő minősége és tartóssága.

A jelenlegi - nem túl szigorú - szabványok alapján a külső falak U értéke legfeljebb 0,45 W/m2K lehet, a tetőké 0,25-0,3 W/m2K. Ezek az irányszámok segíthetnek a szigetelőanyagok kiválasztásában, de meg kell jegyezni, a mai technológiával a szabványnál lényegesen alacsonyabb értékek is elérhetők.

Ne legyen 10 centinél vékonyabb a szigetelés

A szükséges szigetelés vastagsága mindig komoly kérdés. A főszabály az, hogy minél vastagabb, annál jobb, ez azonban nem fokozható a végtelenségig. Nagyon általános szabályként vehetjük alapul, hogy a szigetelés a falakon legalább 10-12, a tetőn pedig inkább 20-25 centiméter legyen. A pontosabb meghatározáshoz tájékozódjunk a gyártók által közzétett táblázatokból, illetve kérjük ki energetikai szakértő tanácsát - javasolja az Energia Klub.

A szigetelés vastagságán azért sem igazán éri meg spórolni, mert a szigetelőanyag ára általában körülbelül egyharmada a beruházási költségnek. A többit az állványozás, a munkadíjak, egyéb anyagok teszik ki. Egy pár centivel vastagabb anyag tehát nem fogja jelentősen megdrágítani a szigetelést, viszont nagyon sokat hoz majd vissza a gázszámlában.

További megtakarítási tippekről olvashat az Energia Klub honlapján vagy itt.