Kik az idei közgazdasági Nobel-díj esélyesei?

A 2010-es közgazdasági Nobel-díj esélyesei között megint ott van az új klasszikus makroökonómia két alapítója, Robert Barro és Rober Lucas, de a favoritok közé sorolják a mostani válságot okozó piaci buborékokat kutató Nobuhiró Kijotaki és John Moore is. Tavaly az egyik díjazott szerepelt az előzetes találgatásokban, a másik azonban nem.

Jövő hétfőn ítélik oda "Svéd Nemzeti Bank Közgazdaságtudományi Díja Alfred Nobel emlékére" címet viselő díjat, azaz ismertebb nevén a közgazdasági Nobel-díjat Stockholmban. A Nobel-bizottság elé 250-300 ajánlás kerül, a nevek 50 évig titkosak, csak a győztes kiléte derül ki az adott évben. A díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia adja, de a svéd jegybank alapította 1968-ban.

A Nobel-díjasokat kiválasztó bizottság teljes titoktartást vállal az eredmény kihirdetéséig, így a nevezettek közé bekerülő személyek listája is ismeretlen a nyilvánosság számára. A szakmai közösség viszont természetesen minden évben megpróbálja megtippelni, hogy kik lehetnek azok, akik eséllyel pályázhatnak a 10 millió svéd koronás, vagyis körülbelül 300 millió forintos elismeréssel járó díjra - az [origo] összeszedte, hogy kik az idei favoritok.

Barro és Lucas

Az egyik módszer az előrejelzésre a szakirodalomban való idézettség mértéke. A RePEc (Research Papers in Economics) által gyűjtött adatok szerint Robert Barro és Robert Lucas Jr. volt a leggyakrabban idézett szerző a legutóbbi mérésnél. Őket James Heckman, Joseph Stiglitz és Paul Krugman követi, akik az idei Nobel-díjak odaítélésénél mégsem rúghatnak majd labdába, ők ugyanis már megkapták a neves elismerést.

Az amerikai Harvard-egyetemen tanító Barro már évek óta szerepel az esélyesek között, ő is a piaci logikát előtérbe helyező új klasszikus makroökonómia alapítói közé tartozik, akárcsak Robert Lucas. Mindketten az 1970-es és az 1980-as években publikálták fő műveiket, kiválasztásuk ellen talán épp az szólhat, hogy akkori gondolataik közül többet is kikezdett az idő, és joggal lehet arra számítani, hogy a Nobel-bizottság aktuálisabb közgazdasági kérdések kutatóinak adja idén a díjat.

Kijotaki, Moore, Alesina és Murphy

Az aktualitást leginkább a folyó gazdasági válság jelentheti, sokak várakozásai szerint az amerikai összeomlást előidéző piaci buborékok viselkedésének vizsgálói lehetnek a Nobel-díjra esélyes kutatók közt. A Thomson Reuters minden évben elkészíti tpiilistáját, az idei szerint a 2010-es közgazdasági Nopbel-emlékdíj esélyesei között két olyan gazdasági szakember is van, akik a buborékok képződésével foglalkoztak. Nobuhiró Kijotaki és John Moore az 1990-es évek japán válságát vizsgálták, de felépített modelljük elemei alkalmazhatók a jelenlegi krízisre is. A megélénkülő jelzáloghitelezés árfelhajtó hatása és a buborék kipukkanása a Reuters szerint jól leírja az amerikai ingatlanpiac összeomlásának körülményeit is, ami a favoritok közé emeli a két közgazdászt.

Az esélyesek között van a Reuters szerint Alberto Alesina olasz származású és az amerikai Harvardon tanító közgazdász is, aki a politika és a gazdaság kapcsolatával foglalkozott. Behatóan foglalkozott a költségvetés és az államháztartási hiány politikai gazdaságtanával, a magas inflációjú országok stabilizációjával, az európai integráció fejlődésével, illetve az amerikai szegénység problematikájával is.

Esélyes lehet a díjra Kevin Murphy is, a közgazdász többek között a bérkülönbségek, a munkaerőpiac, a munkanélküliség és a gyógyászati befektetések megtérülése területén kutatott. A szakember már elnyerte az Amerikai Közgazdasági Társaság John Bates Clark-medálját, ami a Nobel-díj után az egyik legnagyobb jelentőségű elismerés.

Tavaly az intézményi iskola tarolt

Tavaly két amerikai professzor, a Bloomingtonon oktató Elinor Ostrom és a Berkeley egyetemen tanító Oliver E. Williamson kapta a közgazdasági Nobel-díjat. Mind a két kutató intézményi kérdésekkel foglalkozik, de míg a közgazdászok között az első női Nobel-díjas Ostrom a közvagyonra koncentrált, addig Williamson a cégek működésére. Ostrom neve nem szerepelt az esélyesek között, de Williamson már évek óta egyike volt az esélyeseknek. Az intézményi iskola már több díjat kapott, Nobel-díjas például a róla elnevezett tételről ismert Ronald Coase és Douglas C. North is.

Ostrom a közvagyon hasznosításának egyik legismertebb kutatója, munkái arra koncentrálnak, hogy az emberek és az ökoszisztéma közötti interakció miképp vezet a hosszan tartó fenntarthatósághoz. Williamson a cégeken belüli intézményi megoldásokkal foglalkozik, a tranzakciós költségek elméletének egyik legfontosabb képviselője és az intézményi struktúrák egyik fő teoretikusa.